„Könnyen tanulok, ez a titkom”

A tornyosi Tóth Ugyonka Krisztina nyerte a Mathias Corvinus Collegium által szervezett Bonus Intra Országos Történelemversenyt Magyarországon. A 19 éves diáklány sorra méretteti meg magát a legkülönfélébb versenyeken: írt már humoreszket, slam poetryt, részt vett az emberi jogokról szóló pályázaton, rovásírás és kémia versenyen, mégsem ezek érdeklik a legjobban. Krisztina szerint előnyt jelentenek a Svetozar Marković Gimnáziumban megszerzett alapok, édesanyjától pedig célorientáltságot és kitartást is kapott a tarisznyába. Az Országos Történelemverseny első helyezettje Szabadkán adott interjút a Vajdaság Mának.

- Alig több mint egy hete érkeztél haza a magyarországi országos történelemverseny döntőjéről. Itthon hogy fogadták a sikered?

- Voltak, akik el sem hitték… Az ismerőseim nagy részének sejtelme sem volt arról, hogy indulok a versenyen. A történelemtanárom is csak az utolsó forduló előtt tudta meg, hogy beneveztem. Amint kitudódott a győzelem, rengetegen gratuláltak, velem együtt örültek a sikeremnek, osztoztak a boldogságomban, ami nagyon jó érzés volt.

- Azért titkolóztál, mert nem voltál biztos magadban?

- Igen, így volt. Közvetlenül az eredményhirdetés előtt is azt hajtogattam, hogy tízedik leszek a tíz döntős közül Budapesten. Hátulról előre hirdették ki a győztesek nevét, a második helyezésnél már komolyan kétségbeestem, hogy nem sikerült a verseny. Amikor meghallottam, hogy nyertem, az volt életem egyik legjobb pillanata.

- Mesélj a vetélkedőről, hogyan zajlott a verseny?

- A Bonus Intra témája idén az 1848-49-es forradalom- és szabadságharc köré épült. Első körben online feladatokat oldottunk meg, a második körben esszét kellett írni és erről kellett később prezentációt készíteni azoknak, akik a döntőbe jutottak. Összesen 114 induló volt, a döntőbe pedig tízen jutottunk be. Az április 14-én és 15-én rendezett döntőben a Hadtörténeti Múzeum tárlatának segítségével forráselemzési feladatokat oldottunk meg, másnap pedig prezentáltunk a háromtagú zsűri előtt. Nagyon megtisztelő volt Hermann Róbert történész, Rácz Árpád, a Rubicon főszerkesztője és Bihari Péter történész előtt beszélni a kutatásomról.

- Melyik volt a legnehezebb feladat?

- Számomra az első forduló jelentette a legnagyobb kihívást, ugyanis ezekhez a feladatokhoz komoly előtudásra volt szükség, átfogóan kellett ismerni a szabadságharc korszakát, ezért is lepett meg, hogy továbbjutottam. Az esszéírásban pedig már van gyakorlatom. Sokat köszönhetek a történelemtanáromnak, Agyánszki Máténak, aki a döntő forduló előtt alkalmat adott arra is, hogy az osztály előtt prezentáljak.

- Az első három helyezett felvételt nyert az MCC Középiskolás Programjába, míg te, a verseny győztese az MCC Juniorképzésében is részt vehetsz. Mit vársz ettől a lehetőségtől?

- A Mathias Corvinus Collegium Középiskolás Programjának én már három éve tagja vagyok, ez egy hétvégi előadássorozat, amin eddig is részt vettem. A Juniorprogram az MCC tehetséggondozó programja, olyan egyetemistákat várnak ide, akik szeretnének még tovább fejlődni, tulajdonképpen éppen ez a lehetőség motivált arra, hogy elinduljak a Bonus Intrán. A tavalyi győztes, a szintén vajdasági Szabó Imre ajánlotta a figyelmembe a versenyt, így gyakorlatilag neki is köszönhető, hogy most itt ülünk.

- Az elmúlt napokban csupa jót hallottam rólad a volt tanáraidtól. Perpauer Attila és Petkovics Márta, a Magyar Nemzeti Tanács tagjai is dicsérték az iskolai teljesítményedet. Mindig könnyen ment a tanulás?

- Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert soha nem volt gondom a tanulással. Egyrészt szeretek tanulni, másrészt „jó agyam” van hozzá, így nem okozott nehézséget az iskola. Ennek köszönhetem azt, hogy rövid idő alatt sok mindent meg tudok jegyezni és később sok hasznom lesz abból, amit megtanultam. A kreativitásnak is nagy hasznát vettem a versenyen, mert a prezentációm is nagyban eltért a többiekétől.

- Néhány dolgot már kinyomoztam rólad, hogy milyen versenyen, képzéseken vettél részt. Mik voltad a számodra fontos megmérettetések?

- Általános iskolában főként kémiából vettem részt a körzeti, tartományi versenyen. Középiskolában már inkább az irodalom és a történelem felé fordultam. Másodikban első lettem a Batthyány Szakkollégium esszépályázatán, a legjobb esszék pedig könyvben is megjelentek. Tavaly és idén is bejutottam a KMV döntőjébe, a hétvégén bírálja el a zsűri a humoreszkem, amihez nagy reményt fűzök. Illetve 2016-ban és 2017-ben is első lettem az emberi jogok napjára kiírt pályázaton.

- Ez a felsorolás megdöbbentően szerteágazónak tűnik. Akkor inkább úgy fogalmazok, hogy mi érdekel leginkább, mi foglalkoztat téged?

- Ami a legérdekesebb, hogy ezek közül egyik sem. A pszichológia érdekel leginkább, ezen a területen is szeretnék majd továbbtanulni. Emellett nagyon szeretek írni és olvasni is, a történelem is érdekel, érintőlegesen minden a felsoroltak közül és azon kívül is.

- Visszatérve az emberi jogok napjára kiírt pályázati munkádra, ebben komoly kritikát fogalmazol meg az iskolával, az oktatással kapcsolatban. A Hét Napban is megjelent pályázati szövegedben bírálod az oktatás minőségét és kiállsz a diákok jogai mellett. Ezt csak a pályázat témája ihlette vagy egyébként is foglalkoztat a téma?

- Személyes tapasztalatból merítettem a kritikát, a pályázat témája is adta magát, hogy írjak a diákok jogairól. Úgy éreztem, hogy ki kell állnom a tanulók jogai mellett.

- Előnyt vagy hátrányt jelent számodra, hogy Vajdaságban nőttél fel, itt jársz iskolába?

- Szerencsésnek érzem magam, amiért a Svetozar Marković Gimnáziumba járok, és itt is társadalmi tagozatra. Nálunk teljesen diákközpontú az oktatás, amivel nagyon elégedett vagyok. Rengeteg esszét írunk, prezentációt készítünk, amelyek olyan megbízható alapot adnak, amit talán Magyarországon nem kaphattunk volna meg. Mindenképpen előnyből indulunk. A magyarországiak részéről sem érzek elutasítást, mindig nagy szeretettel fogadtak, bárhová is mentem.

- A vetélkedő mottója a Bonus intra, melior exi! latin bölcsességből ered, miszerint jó emberként lépj be, még jobbként távozz. Jobb lettél, fejlődtél a versenynek köszönhetően?

- Mindenképpen igen. A jobb emberré válást és a fejlődést leginkább a kétnapos döntő alatt éreztük, ugyanis annak ellenére, hogy egy rendkívül komoly megmérettetésről van szó, mégsem volt feszült versenyhangulat közöttünk, a szervezők minden elkövettek annak érdekében, hogy elfeledtessék velünk azt, hogy mekkora a tét. Úgy érzem, hogy rengeteg új tudást szereztem a többiektől és a zsűri kérdései és értékelése nyomán, hogy valóban igaz volt a mondás: jobbakként távoztunk a verseny után.

- Elmondtad magadról, hogy te könnyen tanulsz. Hamarosan érettségizel. Van-e valami tanulási tipped vagy javaslatod a kortársaid számára? Mi a titkod?

- A legfontosabb az, hogy neki kell ülni a tanulásnak. Azért sem tudok tanácsot adni másoknak, mert nekem mindig könnyen ment a dolog, nem kellett megtanulnom tanulni. Fontos az is, hogy megtanuljuk kiszűrni a lényeget.

- Az idősebb generáció gyakran elszörnyülködik azon, hogy nektek gyakorlatilag a nap 24 órájában, a világ bármely pontján rendelkezésetekre áll csaknem az összes szükséges információ. Könnyű ma diáknak lenni?

- Nyilván könnyebbé teszi, hogy nem kell naphosszat a könyvtárban kutatnunk, ha szeretnénk kézhez kapni valamilyen információt, hiszen szinte minden fent van az interneten. Viszont éppen ez teszi nehézzé is a dolgunkat, mert rengeteg haszontalan vagy éppen téves információba botlunk. Sokan pedig nem tudják kiszűrni a hibás vagy félrevezető információt, ez jelenti a hátrányt.

- Milyennek képzeled a jövőd?

- Én inkább a mának élek, nincs ötéves tervem. A legfontosabb célom, hogy bejussak az egyetemre. A terv szerint az ELTE pszichológiai karára, ha ez nem sikerül, akkor nulladikra, és majd újra próbálkozom. Később elvégezzem azokat a szakokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy elérjem a végső célt, ami a kriminálpszichológia.

- A majdani hazatérés kérdése a kérdezőnek és a válaszadónak is egy kicsit kellemetlen, amikor a kérdés itt, Vajdaságban hangzik el. Ezzel kapcsolatban te mersz valamit ebben az életkorban nyilatkozni?

- Két dolog van, ami miatt én nem itthon tervezem a jövőmet: az egyik az, hogy világéletemben szörnyen ment a szerb nyelv, és nem érzem magam kellőképpen motiváltnak arra, hogy megtanuljam, másrészt meg az, amit tanulni és dolgozni szeretnék, itthon nincs. Hiába is maradnék itthon, nem tudnék abban a szakmában elhelyezkedni, azt csinálni, amit megálmodtam. Angliában van olyan szak, ahol viselkedéskutatást tudnék tanulni, de hosszabb távon Magyarországon szeretnék élni.

- Egyesek számára talán kicsit riasztóak ezek a tervek. Alapvetően milyen embernek tartod magad?

- Célorientáltnak és kitartónak. Mindkét dolgot édesanyámtól örököltem, és azt hiszem, ezekre is vagyok a legbüszkébb.

Basity Gréta