Sutus Áron: Lendületben kell lenni és maradni

Negyed évszázados munkát követően új elnök áll a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség élére. Az évforduló alkalmából a palicsi Vigadóban szombaton tartottak ünnepséget, ez előtt volt a tisztújító közgyűlés. Négyéves mandátummal Sutus Áron kapta a posztot, Dudás Károly eddigi elnököt pedig a szövetség tiszteletbeli elnökévé választották. Sutus Áron írásban adott választ a Vajdaság Ma kérdéseire.

– Szombaton ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját a VMMSZ, ekkor történt meg csere a szervezet élén, majd mindjárt másnap megkezdődött a Vajdasági Magyar Amatőr- és Diákszínjátszók Tábora. Zökkenőmentes volt az elnökváltás, illetve milyen azonnali hatásai vannak a VMMSZ működésére?

– Az elnökváltás, az átadás-átvétel – amiként ez a legtöbb helyen, esetben történik – egy hosszabb folyamatot igényel. A közösség szolgálatát jelenti ez is – hiszen fokról fokra, lépésről lépésre, szintről szintre, az egymás iránti tisztelet, a körültekintés, ugyanakkor a hatékonyság jegyében kell, hogy mindez történjen. Azt szeretném ezzel mondani, hogy a váltást nálunk sem egy azonnali eseményként, nem szakadásként, megszakításként, eltávolodásként kell értelmezni. Ekképp tud tehát zökkenőmentes lenni.

A tisztújítás, a kinevezés szombaton történt meg, s igen, vasárnap délután már Zentára szólított minket a munka, hiszen elkezdődött a Vajdasági Magyar Amatőr- és Diákszínjátszók immár tizedik szakmai tábora. A szombati nagyjubileum után egy kis(ebb) jubileumba csöppentünk bele. Erre csak azt tudom mondani, hogy hál’ Istennek. Most főként ezen dolgozunk, közben szervezzük az idei Gyöngyösbokrétán bemutatott produkciók értékelését (a Batyu tábor keretében, július 24-ére tervezzük), a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok megnyitóját és további programjait, a Kórustalálkozót… De a legfontosabb most, hogy minél előbb összeüljön, megtartsa alakuló ülését az Elnökség, ezt megelőzően az Intézőbizottság, s természetesen a Felügyelő Bizottság is. Meg kell nézni mielőbb az alapdokumentumokat, szabályzatokat, aktualizálni őket, a munkaszervezés kapcsán is végiggondolni, miként tudnánk a hatékonyságunkat magasabb szintre emelni – oly módon, hogy egy idő után még több feladatot vállalhassunk, még inkább szolgálatára lehessünk annak a közösségnek, amely bizalmat szavazott és szavaz folyamatosan nekünk.

Ennek tekintetében tehát fontos, hogy több szintre vonatkozólag mielőbb megfogalmazzuk a rövid és hosszú távú célokat, programterveket. S ebben a munkában egyértelműen szükségünk van és lesz Dudás Károly meglátásaira is.

Az azonnali hatás tehát ezekben az elvekben és tervekben mutatkozik meg.

– Dudás Károly az alapítás óta állt elnökként a VMMSZ élén. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy a neve összefonódott a Szövetséggel, annak tevékenységével. Ebben a helyzetben mit jelent átvállalni az elnöki teendőket?

– Óriási felelősséget. És biztosan, hogy egy még erősebb munkabírást követel. S mindezek mellett egy olyan irányú elköteleződést is, amely még erőteljesebben sarkall arra, hogy amennyire csak tudom s van rá lehetőségem, töltsek minél több időt a magyar művelődési élet zászlóvivőivel, közkatonáival, szellemi és kulturális örökségünk őrzőivel. Nem Dudás Károlyt akarom mindezzel „beérni”. De annyi bizonyos, hogy Tőle aligha ismeri bárki jobban a Délvidék magyarságának életét, küzdelmeit, megpróbáltatásait, önszerveződésének, kiútkereséseinek állomásait és nekifeszüléseit… Ezt a felhalmozódott tapasztalatot, ember- és közösségismeretet nem szabad veszni hagyni, ugyanakkor ezt az attitűdöt, ezt a gondoskodó viszonyulást és természetes párbeszédet azt hiszem átmentve valamiképp, tovább kell és tovább tudom vinni magamban. A te általad megfogalmazott átvállalás tehát elsősorban átmentés, tisztelet, és az együttműködést, az egymásra számítást a maga természetes medrében megtartó történés.

– A tisztújítás, az elnökváltás mindenképpen változást von maga után. Dudás Károly egy interjúban azt mondta, hogy új korszak kezdődik, és külön hangsúlyozta, hogy a cél a fiatalítás. Milyen újdonságok várhatóak az elkövetkező időszakban?

– Mint az előzőekben hangsúlyoztam, fontos a munkaközösség létszámának, de elsősorban szervezettségének és hatékonyságának megerősítése. Lendületben kell tudnunk lenni és maradni – folyamatosan. Ehhez kiemelt támogatást kapunk az anyaországtól, elsősorban a budapesti Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságától és a Magyar Nemzeti Tanácstól.

A fiatalítás is természetesen egy cél: főként a fiatal szakemberek bevonása a különböző szakági képzések megvalósításába, művészeti bizottságok munkájába, a közösségi munka megszervezésének segítésébe, a friss szaktudás átadásába. Ugyanakkor köszönni tudjuk azt, hogy a most megválasztott Elnökségben (sokan már régebb óta!) velünk vannak azok a hosszú ideje közösségformáló személyek, mint egyik alelnökünk, Rancz Károly Pancsováról vagy Koncz Lázár Oromhegyesről, de említhetnénk Jenovay Lajost Nagybecskerekről s Valka Károlyt Kúláról. Kiss Tóth Erika, a Művelődési Szövetség másik alelnöke, aki már az előző mandátumidőszakban is betöltötte ezt a posztot, 11 éve vezeti sikeresen a Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesületet – egy életvidám közösség otthonát. S olyan szakemberek is velünk vannak, akik térségi jellegű, komplex közművelődési és kulturális intézményeket vezetnek, így Kisimre Szerda Anna és Hugyik Richárd. De itt kell említenünk Ladisity Melindát, az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ elnök asszonyát is, és Tápai Róbertet, aki a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület vezetőjeként, egyúttal pedagógusként a település és a környékbeli fiatalok, az ifjú generáció s a művelődő, öntevékeny közösségek számára a teljességet jelentő, a nemzeti identitás megtartását biztosító erős falakat őrzi, erősíti meg. A fiatalítás tekintetében őmellette Lennert Móger Tímeát, a nyugat-bácskai magyarság minden rezdülésére odafigyelő Nyugat-Bácska Portál alapítóját, főszerkesztőjét és Szerda Balázst, a Fokos zenekar vezetőjét kell említenünk. Szerda Balázs zenei anyanyelvünk mellett a magyar történelem kiváló ismerője – az, hogy egy ilyen erős magyarságtudattal bíró személy tanítja a felnövekvő generáció megannyi tagját, azt gondolom, hogy óriási ajándék a diákok számára. Megtisztelő számunkra, hogy elfogadta felkérésünket, engedett hívásunknak. Hajvert Ákost nem említettem még, ő az előző időszakban a Művelődési Szövetség alelnökeként vett részt a munkában, az Elnökség tagjaként, de természetesen egyik fontos anyanyelvi és versműhelyünk vezetőjeként is tovább erősít minket az elkövetkező négy évben.

Az újdonságok tekintetében azt gondolom, hogy nem újat fogunk hozni, hanem még erőteljesebben fogjuk ellátni többek között az információszolgáltatást, a segítségnyújtást, a közvetlen kapcsolattartás formáit és lehetőségeit tovább igyekszünk majd bővíteni, minél több anyaországi és Kárpát-medencei rendezvényen jelen lenni, a régebbi kapcsolatokat megerősíteni, felújítani. Ami újat hozhat és hoz?... A közösség részéről felmerülő igényeket meghallgatni, ezeket összegezni, hogy ebből aztán: képzések, műhelymunkák, táborok nőjenek ki! A Deszkára fel! képzéssorozat is ekként jött létre.

Ilyen tekintetben fontos lesz újragondolnunk az Ünnepi Játékok programelemeit is, újra kibővíteni azt akként, amint azt dr. Szöllősy Vágó László és Dudás Károly megálmodták: megannyi magyar közösség életének ünnepévé tenni egy-egy rendezvény, találkozó, előadás révén.

A virtuális térben való jelenlét erősítése sem lesz újdonság, de a módokat és a megjelenés lehetőségeit jobban ki kell tudnunk használni.

– Az évforduló kapcsán elsősorban az eddigi elnök tisztje az értékelés. De arra is kíváncsi lennék, hogy új vezetőként – aki egyébként már hosszabb ideje belelát a VMMSZ munkájába – milyennek látod a közművelődési ernyőszervezetünk jelenlegi helyzetét, illetve a jövőbeni kilátásait?

– A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség az elmúlt huszonöt év alatt óriási feladatokat vállalt és végzett el – tette ezt hittel, rendületlenül, mély meggyőződéssel abban, hogy még ha csak apró cselekedet is, de az a szülőföldhöz való ragaszkodást erősíti, értékteremtő és értékmentő munkára ösztönöz, szolgálatra késztet és szolgálatba állít. Dr. Szöllősy Vágó László ebben hitt, s sokunk mind a mai napig továbbra is hisz ebben. A jelenlegi helyzet, a jövőbeni kilátás, véleményem szerint annak a függvénye, hogy mennyire vagyunk és leszünk képesek ebben a hitben tovább haladni – az biztos, hogy ezen leszünk. Az hiszem, megvan, hogy mi pontosan a feladat, adva vannak a keretek, és biztosan lesznek olyan helyzetek, amikor csüggedni fogunk, amikor fel kell tudnunk kelni, nekünk is. De ami a lényeg, hogy részesei szeretnénk lenni, segítségére szeretnénk lenni annak a sokrétű és rendkívüli nemzetstratégiának, annak a gondoskodó vállalásnak, amellyel az anyaország jelenlegi kormánya immár nyolc éve fordul felénk. Eddig is ebben a szellemben és hitben tettünk a dolgunkat – a jövőbeni kilátásainkat tehát a művelődési egyesületeink, tagszervezeteink, a művelődő közösségeink jövőbeni kilátásainak erősítéséért való cselekvő és meg-nem-alkuvó munka határozza meg.

– Dudás Károly azt nyilatkozta, hogy „nem sikerült igazi tekintélyt szerezni itthon” a VMMSZ-nek. Lehetne jobb, és ha igen, miként lehetne jobb e viszonyulás?

– Azt gondolom, hogy a viszonyulások tekintetében minden szervezet életében vannak hullámvölgyek. Dudás Károly nyilatkozatában arról szólt, hogy nagyon sokáig volt a Szövetség olyan helyzetben, hogy nagyon kicsi távra tudhatott csak előre tervezni, az anyagi biztonságra, a támogatások folyamatosságára nem tudott garanciákat kapni, szerezni. Az biztos, hogy ez a kiszámíthatatlanság sok esetben hátra képes vetni az ügyeket, a tempót.

De mint az előbb mondtam, óriási feladatokat vállalt és végzett el a Szövetség a kezdetek óta. A tagszervezeteinek bizalmát megszolgálta, bírja az ő bizalmukat. Tekintélye, megbecsültsége a körükben változatlan, ugyanakkor úgy érzem, hogy a politikum is fontosnak és erősen számon tartja a Művelődési Szövetséget.

Ne érts félre, nem Dudás Károly szavaival nem értek egyet, annyit szeretnék csak mondani, hogy Vele egyetemben, Hozzá hasonlóan én is azon fogok dolgozni, hogy megerősítsem, tovább növeljem a stabilitást.

– Egyik első elnöki nyilatkozatodban az elvándorlás problémáját említed, az elődöd pedig a művelődési otthonok felújításáról szólva azt mondta: „ha van rendezett és meleg otthon, együtt táncolnak és énekelnek az emberek, nehezebben mozdulnak el innen”. Ezzel mennyiben tudsz egyetérteni, illetve milyen intézkedéseket tervezel e téren?

– A legteljesebb mértékben egyetértek vele. Az otthonteremtés, az otthon megújítása, közösségi munkában való felépítése, megvásárlása a Művelődési Szövetség egyik legfontosabb feladatai közé tartozott. A legtöbb támogatást a szórványba irányítva 2010-ig közel 50 művelődési ház megvételét, felújítását, tatarozását, felszerelését segítette, koordinálta, irányította. Közösségi terek alapjairól beszélünk, a közösségi életnek otthont adó alapok újrarakásáról. Az elvándorlás jelenlegi foka nem azt jelenti, hogy eloldódtak volna ezek a kötelékek, hogy rendezetlenné váltak ezek a terek, hogy hideggé lettek a falak. Nem ennek következménye mindez. Ebben a helyzetben a legtöbbet azzal tehetjük, ha abban segítünk, hogy erőteljesebben figyelünk oda azokra az egyesületekre, ahol a művészeti vezetők, vezetők is útnak indultak. Néhány ilyen egyesületi vezető az internet révén tartja a kapcsolatot, s próbálja a távolból továbbra is szervezni a közösségi életet, a próbarendet, az utaztatást, a versenyeken való részvételt… – micsoda példaadó, példaértékű hozzáállás ez is! Ha igénylik (s természetesen meg is kérdezzük őket erről), segítünk mindebben, amennyire csak lehet.

Az otthonteremtő és az otthont megtartó munkában ekként tudunk jelen lenni.

Az elvándorlást megállítani nem tudjuk, de az értékek fel- és bemutatásával, a folyamatos kommunikációval talán lassíthatunk valamennyit rajta. Ha csak egytized százaléknyit, akkor annyit!

– A VMMSZ fennállásának 20. évfordulójakor elhangzott, hogy szerkezeti reformokra van szükség, és elsődleges célkitűzés volt, hogy a kulturális eseményeket a turisták számára is vonzóvá és szórakoztatóvá tegyék. Ebből mit sikerült megvalósítani, és ezen az évfordulón mi az elsődleges célkitűzés?

Sok tekintetben, elsődlegesen a Durindó és a Gyöngyösbokréta esetében úgy érzem, mindez sikerült.

Ezen az évfordulón konkrétan nem hangzott el ilyen jellegű cél, de azt hiszem, hogy a közgyűlés tagjainak nyilatkozatából (amely bár nem képezi az alapszabály szerves részét, annak preambulumaként került elfogadásra) ez egyértelműen kiolvasható: Istenbe, közösségünkbe, keresztény hagyományainkba, az elődeink megalkotta biztos alapokba, őseink ránk hagyott örökségébe vetett hittel és az utánunk jövendő nemzedékek iránt érzett felelősséggel a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség megalakulásának és bejegyzésének 25. évfordulóján mi, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség alapítói és tagszervezetei ünnepélyesen nyilvánítjuk ki azt, hogy az elkövetkezőkben is a család, a nemzet és a szülőföld összetartó erejében való hitünk formálja céljainkat, munkánkat, dolgos hétköznapjainkat.

Egyéni s közösségi felelősségünk, de a közösen megélt múlt és a remélt közös jövő összetartó és egymásnak megtartó erejének tudatában a mindennapokban továbbra is arra törekszünk, hogy szellemi örökségünk, hagyományaink örömforrásai legyenek közösségünk megannyi tagjának, támogató odafigyelésünk nyomán minél erősebb magyar közösségek jöjjenek létre és váljanak megannyi generáció tagjának otthonává. A gondos támogatás szellemében igyekszünk a nemzetükért szolgálatot vállaló utódokat, példaadó nemes ifjakat nevelni, s mindebben segítségére lenni művelődési egyesületeinknek, ezzel egyetemben a szülőknek, oktatóknak, pedagógusoknak, vezetőknek.

Annak reményében, hogy egymásba kapaszkodó kezeinkhez újabb kezek kulcsolódnak, s hogy a folyamatosan változó világ naponként felmerülő kihívásaira közösen képesek vagyunk megfelelni, 2017. július 8-án, Palicsfürdőn – azon a helyen, ahol 65 évvel ezelőtt elődeink máig megismételhetetlen módon mutathatták föl közösségünk megannyi értékét és csúcsteljesítményeit – ünnepi közgyűlésünkön meghozzuk a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség új Alapszabályát.

– A gálaműsoron megemlékeztek a Szövetség munkáját segítő személyekről, a közösség jeles és neves tagjairól. Ebből látszik, hogy a VMMSZ működése csapatmunkát igényel: a jövőben kik lesznek az elnök legközelebbi munkatársai?

– A jubileumi ünnepség keretében közel 200 díszoklevelet adtunk át tagszervezeteinknek, volt tisztségviselőinknek, testületi tagjainknak, partnerszervezeteinknek, támogatóinknak. Pontosabban ennyit terveztünk átadni. Akik nem tudtak jelen lenni az ünnepségen, számukra a közeljövőben személyes adjuk majd át azt.

Sokan sajnos már nincsenek velünk, róluk kegyelettel és tisztelettel emlékeztünk meg. Olyan kiváló emberekről beszélek, mint Borsós Tamás vagy dr. Burány Béla, Berta Ferenc, Győrfi Sándor, Mérges Sándor, dr. Pál Tibor, dr. Tordé László, Balázs János, dr. Papp György és dr. Szöllősy Vágó László.

A csapatmunka, a jól szervezett csapat, igen, mindig is meghatározta a VMMSZ működését. Az, hogy az elkövetkező időszakban kik azok, akik együttműködése révén igyekszünk eleget tenni vállalásnak, arról már igyekeztem az egyik előző válaszomban beszélni, itt név szerint felsoroltam az új összetételű elnökség tagjait, Persze, jó volna bővebben szólni róluk, de úgy érzem, az egy külön interjú témája kellene, hogy legyen.

Ugyanakkor a két alelnök nevét fontosnak tartom kiemelni újból: Rancz Károlyét, aki a pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület vezetője, a dél-bánsági magyarság kiváló ismerője, és Kiss Tóth Erikáét, aki a csókai magyar művelődési élet egyik fő mozgatórugója. Az elnök és az alelnökök alkotják az Intézőbizottságot, amely testület a Szövetség operatív, vezető testülete, tehát az éves tervek, programok, beterjesztések végrehajtásáért, a javaslatok kidolgozásáért, előkészítéséért mi felelünk. Ennek érdekében, mindezek megszervezéséhez folyamatosan együttműködünk a Szövetség szakszolgálatával, munkaközösségével, így az ügyvezetővel, a szakmunkatársakkal, irodavezetővel.

Rizsányi Attila