Mezei Zoltán: Politikai helyett szakmai döntések szülessenek az MNT-ben!  

Egyetlen kihívója lesz a november 8-ai nemzeti tanácsi választáson a Vajdasági Magyar Szövetség által összeállított listának, mégpedig a Vajdasági Magyar Újrakezdés listája, amit Mezei Zoltán színművész, rendező vezet. Mint mondja, legfőbb feladatuknak azt tekintik, hogy szakmai döntések szülessenek a különféle intézményekben is, hogy azok magas színvonalon tudják ellátni feladataikat. Szakmai döntések pedig akkor születhetnek, ha az intézmények felszabadulnak a politikai nyomás alól. A lista szeretné elérni, hogy lassuljon, megszűnjön az elvándorlás, az emberek pedig térjenek haza. Hogyan képzelik megvalósítani mindezt? Erről is kérdeztük Mezei Zoltánt.

- Hogyan értékeli az MNT eddigi munkáját? Mit tekint a legfőbb eredménynek vagy hiányosságnak?

- Az egyik legnagyobb hiányosság, sajnos ezzel kell, hogy kezdjem, hogy a szakmaiságot fölváltotta a pártvezérlés. A döntések a támogatásokról, kinevezésekről az MNT-ben a VMSZ központi irányításával születtek meg, s nem a szakmaiság volt a döntő. Ez mind-mind minőségi romláshoz vezetett. Nyilván vannak olyan intézmények, ahol megfelelő volt a működés, de javarészt a pártirányítás dominált, és ugyanezt tapasztaltuk a támogatások elosztásánál is. A támogatásokat gyakorta szavazatvásárlásra használták. Oda kerültek a pénzek a kultúrában, oktatásban, ahol nagyszámú közönséget lehetett vele megszólítani, és sokszor ez is a szakmaiság rovására ment.

Ezen mindenképpen szeretnénk változtatni. Nyilván azok az ösztöndíjprogramok, támogatások, amik jól működtek, amik segítik a diákokat, segítik a magyar oktatás megmaradását a déli szórványtól kezdve egészen az északi tömbig, hasznos dolgok, amiket meg kell tartani, s lehetőleg tovább kell őket fejleszteni. Viszont a Vajdasági Magyar Újrakezdés célja a szakmaiság visszaállítsa, az intézmények szabadságának biztosítása, hisz sokszor a vezetői kinevezések is a pártkönyvecskéhez, a pártlojalitáshoz voltak kötve. Ezzel egyszerűen megszűnt az intézmények önállósága, alkotói szabadsága, megszűnt a szabad véleménynyilvánítás lehetősége. Mi ennek a visszaállítását tűztük ki célul.

- Mik lennének az önök legfőbb célkitűzései a négy területre vonatkozólag emellett?

- Első feladat mind a négy területre vonatkozóan egy állapotfölmérés lenne. Borzasztóan fontos, hogy fölmérjük azt, hogy hol tartunk. Hol tart az oktatás, hol tart a kultúra, hogyan állunk a sajtóval, nyelvhasználattal? A fölmérés elkészítése után annak eredményeit be kellene építeni a stratégiákba, és meghatározni az első lépéseket. Ugyanakkor fontosnak tartjuk az intézményvezetők kompetenciájának a vizsgálatát is.

Az oktatásban mindenképpen létrehoznánk egy digitális platformot, amely összeköti a tanárt, diákot, szülőt, hogy közösen gondolkodva meg lehessen találni a legjobb utakat. Nagyon rossznak tartjuk, hogy régi sablonok alapján zajlik az oktatás. Nincs kritikai gondolkodás. Nagyon fontos, hogy kritikai gondolkodásra, szabad véleménynyilvánításra serkentsünk az oktatásban. Nagyon sok helyen tanárhiány van, például fizikatanár tanít kémiát, matematikát vagy földrajzot. Ez annak is köszönhető, hogy nagyon sok helyre csak a pártlojalitás bizonyításával lehetett bekerülni, így rengeteg értékes ember távozott az országból az elmúlt időszakban. Nagyon fontosnak tartjuk a tanári szakma megbecsülésének a javítását úgy anyagi, mint erkölcsi szempontból. A többletmunkát, ahol inkluzív oktatás folyik, mindenképpen anyagi támogatással kellene serkenteni, s olyan képzési lehetőségeket biztosítani, ami a szakmaiságot növeli. Ez a tanárok társadalmi megbecsülését is növelné, ami nagyon fontos.

Segíteni kellene a diákok pályaválasztását. Saját gyerekeimen látom, hogy amikor befejezik a gimnáziumot, nincs előttük pályamodell, életcél, elvesznek a mai világ forgatagában. Nagyon fontos lenne már a középiskola vagy a gimnázium megkezdésétől egy folyamatos pályaválasztási tanácsadás, megmutatni, fölvillantani, hogy ilyen szakmák vannak, ilyen hivatások vannak, próbáld ki ezt, próbáld ki azt, hogy a tanulónak legyen ideje rátalálni arra a hivatásra, amiben ki tud teljesedni.

Fontos lenne továbbá a hibridoktatás bevezetése a szórványban, ott, ahol nincs elég tanár, online oktatással pótolni a hiányzó szakpedagógusokat, hogy ne kelljen osztályokat megszüntetni, vagy a gyerekeket távoli iskolába buszoztatni.

Nagyon fontos a szerb nyelv megfelelő oktatása. A szerb nyelvet környezetnyelvként tanítják, ezért a tömbben a magyar gyerekek nem tudnak megtanulni szerbül. Az idegen nyelvek oktatásához hasonlóan kommunikáció-központúvá kellene tenni a szerb nyelv oktatását is. Esetleg szerbül kellene bizonyos tantárgyakat tanítani, ez a nyelvtanulás egyik legjobb formája. Nagyon sok jó nyugati példa van ilyesmire, innen lehetne meríteni. Fontos lenne, hogy miután kikerülnek a gyerekek az általános- és középiskolából, ne legyen hátrányuk a szerb nyelv nem megfelelő tudása miatt, mert akkor következik az, hogy megyünk Magyarországra, megyünk a világba szanaszét, ami alapvetően csak erősíti a demográfiai fogyást.

A kultúra témakörét szintén azzal kezdeném, hogy vissza kell adni az intézmények önállóságát azzal, hogy a lehető legjobb szakembereket nevezzük ki az intézmények élére. A művészetnek és a kultúrának mindig szabadnak kell lennie, nem szabad pártvonalon irányokat szabni, és ezáltal lenyesegetni a szárnyait. A támogatások kapcsán kialakult egy rendszer, hogy akkor adunk támogatást, ha az a vezető, akit mi akarunk, s az a koncepció, amit a VMSZ jónak lát. Az intézmények megpróbálnak ennek megfelelni, kialakul egy öncenzúra... Az intézmények szabadságát, jogát az alkotáshoz és a véleménynyilvánításhoz vissza kell adni! Szakmai vezetők kinevezése, ez az első lépés mindehhez! A támogatási rendszert teljesítményalapúvá kell tenni. Folyamatosan kell mérni azt, hogy egy-egy támogatás hogyan hasznosul, hogy annak milyen társadalmi hatása van. A mérések alapján kell a munkát értékelni, és a következő évi támogatásokat elbírálni, vagy az új vezetői kinevezéseket meghozni.

A kortárs művészeteket sokkal jobban fel kellene karolni, külföldi bemutatkozási lehetőségeket biztosítani, nemzetközi pályázatokat becsatolni, gondolok például az IPA-pályázatokra. Nagyon fontos, hogy meg tudjuk szólítani a fiatalokat is, és talán ezt legkönnyebb a zenén, filmen, színházon, valamint a digitális téren keresztül megtenni, hiszen ebbe a korba nőnek bele.

A helyi kezdeményezések támogatása nagyon fontos! Kívánatos, hogy a vidéki települések kulturális élete az egymás közötti átjárással kiteljesedjen. Hogy egy-egy előadás a bemutató után máshol is közönség elé kerüljön, tájoltatható legyen.

A médiában sajnos katasztrofális a helyzet, az utóbbi években teljesen leuralta a VMSZ, szinte kézi vezérléssel működik. Még Lovas Ildikó kezdte el ilyen formán működtetni, és aztán a VMSZ mai vezetés simán tovább vitte. Felsőfokon működik az öncenzúra, az újságírók már meg sem kérdezik, hogy adott személlyel szabad vagy sem interjút készíteni. Sokszor a főszerkesztők döntöttek úgy, hogy egy-egy anyagot inkább nem tesznek közzé, hogy ne legyen belőle baj, mert olyan személlyel készült esetleg interjú, aki mást gondolt, mint a párt. Egészen a magyarországi választásokig, április 12-ig nem láttunk az MNT alapítású médiában, azaz a Pannon RTV-ben, Magyar Szóban, Hét Napban ellenzéki véleményeket. Nem volt szó, vagy csak minimális mértékben a magyarországi eseményekről, az egyetemista tüntetésekről, és ez nem helyes! Tehát a sajtót föl kell szabadítani, vissza kell adni a szabadságát, szakmaiságát, a kíváncsiságra való jogát, hogy provokatívabb lehessen bizonyos pillanatokban. Kényelmetlen, kellemetlen kérdéseket is merészeljen feltenni. Az elmúlt időszakban nagyon sok ilyen kérdést nem mertek föltenni. Az utóbbi hetekben tapasztalható némi változás, de az MNT elnöke vezényelte úgy, hogy na most akkor tessék megszólítani a másik felet is, hogy úgy nézzünk ki, mintha ez egy normálisan működő közmédia lenne.

A tájékoztatás területén szintén szeretnénk modern platformokat létrehozni, a digitalizációt kiteljesíteni, és egy olyan támogatási rendszert építeni, ami nyilvános, átlátható, meghatározott pontrendszer alapján történik. Ugyanakkor itt is figyelembe kellene venni a teljesítményt, az olvasottságot, a nézettséget és a minőséget, mert nem a bulvár felé szeretnénk elvinni a történetet.

A hivatalos nyelvhasználat kapcsán nap mint nap találkozunk azzal, hogy a különböző közigazgatási intézményekben, a rendőrségen, kórházakban, a bíróságokon nem valósul meg az anyanyelvhasználati jogunk, pedig ez törvény által biztosított lenne a közintézményekben. Ugyanígy nem tud megvalósulni az anyanyelvhasználat a digitális ügyintézés soráb sem. Egyes magyarlakta települések honlapja a kezdőlapon kívül nem tartalmaz más magyar tartalmakat.

Nem elég pusztán az, hogy a helységnévtáblákon szerepeljen a magyar elnevezés, ami egyébként 30-40 évvel ezelőtt gyakorlat volt. Igenis, amennyire csak lehet, maximálisan érvényesíteni kell a törvény adta jogokat, s ennek érdekében akár konfrontálódni is kell a regnáló vezetéssel, amit a VMSZ nem tett meg. Meg kell határozni a minimumokat, azokat a munkahelyeket a közigazgatásban, amelyek esetében meg kell követelni a magyar nyelv ismeretét. Azt kellene elérnünk, hogy a magyar nyelv ismerete többletet jelentsen, pozitív elbírálást a munkaerőpiacon. Nagyon sok ember van olyan pozícióban, amelyen fontos lenne a magyar nyelv ismerete. Nem okvetlen kell, hogy magyar nemzetiségű legyen az illető, de tudnia kellene magyarul. Ezek sok esetben vezetői beosztások, a közigazgatásban rengeteg ilyen eset van.

- Kérem, mutassa be a Vajdasági Magyar Újrakezdés listáját! Milyen vezérelv alapján válogatták össze a 35 jelöltet?

- Az volt a vezérelv, hogy olyan embereket válogassunk be, akik a saját szakmai területükön kiemelkedőt tudtak alkotni, és akár a közéletben is már kipróbálták magukat. A vezérelv tehát a szakmaiság volt, amiről már annyit beszéltem az előbb is. A másik szempont az volt, hogy civilek legyenek lehetőség szerint. Nyilván van néhány olyan személy, akinek van valamiféle politikai tapasztalata, de nagyon fontos volt az, hogy minél több civil szakembert szólítsunk meg. Én azt gondolom, ez sikerült is. Pedagógusok, szociológus, antropológus, nyelvész, művészek találhatók a listán, olyan megbecsült személyek, akik szabad gondolkodású emberek önálló véleménnyel.

- Mire számítanak? Az új magyar kormány támogatni fogja az MNT munkáját a jövőben is, illetve voltak-e már konkrét megbeszéléseik az új magyar kormány képviselőivel?

- Még a nyár elején, röviddel a VMÚ létrejötte után volt egy megbeszélésünk, személyes találkozásunk a magyar kormány egyes képviselőivel, Gajda Attilával, Kollai István helyettes államtitkárral. Valójában kapcsolatfölvételről, ismerkedésről volt szó. Beszámoltunk a szándékainkról, hogy mit szeretnénk, miért jöttünk létre, mi az elsődleges cél, hogy az MNT-választáson listát tudjunk indítani, a szakmaiság és a hitelesség visszaállítása a közéletben... Azóta is jó és folyamatos kapcsolatot ápolunk. Bízom abban, hogy mindenképpen támogatni fogják az MNT munkáját, és bízom abban is, hogy a támogatások, amik most leálltak, a pénzügyi és tartalmi elszámoltatás, átvilágítás után újra fognak indulni. Mi erre kaptunk egyféle ígéretet, és én ezért bizakodó vagyok.

- Ön szerint a szerbiai választások eredménye befolyásolja-e az MNT-választást?

- Szerintem igen. Ez egyféle értékfelmérés volt magának a VMSZ-nek is, hogy hol tart jelenleg, a szavazóbázisuk közel felét elveszítették az előző választásokhoz képest. Úgy gondolom, hogy egyre többen merik vállalni a véleményüket, egyre többen látják a visszásságokat és ennek tükrében egyre többen látják meg azt a másik utat, amit mi ajánlunk, amit mi szeretnék megvalósítani. Ez a mi szavazótáborunkat gyarapítja, építi. Az országnak a túlnyomó része mindenképpen vágyott erre a változásra és ugyanígy a vajdasági magyarok körében is egyre többen vágyják és remélik a változást. Tehát ezek a folyamatok mindenképpen hozzásegítenek ahhoz, hogy az Újrakezdés gondolatai célba érjenek, lehetőséget kapjunk a szavazóktól, hogy megmutassuk azt, hogy mi, amit mondunk, azt komolyan gondoljuk, s hogy megpróbáljuk minél nagyobb mértékben megvalósítani a célkitűzéseinket.

- Bővítenék-e esetleg a nemzeti tanácsok jogköreit, ha mód lenne rá?

- Igen, mindenképpen szándékunkban van négy területen bővíteni. Az egyik a gazdaság. Első körben létre kell hozni egy szakcsoportot, mert a bővítésnek meg kell teremteni a törvényes lehetőségeit. Bizonyos mértékben most is van törvényes lehetőség, de ezeket pontosan meg kell határozni. Szakbizottságokat már kezdettől fogva létre lehet hozni, hogy fölméréseket végezzenek, képzéseket indítsanak ezen a területen.

Ha újraindulnának a gazdaságfejlesztési támogatások, mint amilyeneket a Prosperitati éveken át osztott, ezeknek az ügyintézését mi nem szerveznénk ki egy külön szervbe, hanem ez az MNT hatáskörében tartanánk, hogy segítsük a gazdaság növekedését, a kis- és középvállalkozás fejlesztését. És nem kizárólag anyagi támogatásra van szükség! Nagyon sokan úgy hiszik, ha van gazdasági támogatás, az megoldja az életüket. Képzésekkel is kellene segíteni a vállalkozók munkáját. Egyfajta szemléletváltásra is szükség van, hogy hogyan vállaljunk kockázatot, miként fogjunk bele egy-egy vállalkozásba. A pénz csak egy eszköz, amivel ügyesen kell bánni, mint egy szerszámmal.

Aztán a következő terület a népjólét és népesedés. Egy iszonyatos demográfiai krízist tapasztaltunk, rengetegen hagyták el Vajdaságot az elmúlt tizenpár évben. Ha egy olyan közeget tudunk teremteni, amely átlátható, tiszta, amelyben lehet tervezni, s aminek a gazdaság egy fontos pillére, akkor a fiataloknak sokkal nagyobb kedve lesz itt maradni, mert sokkal több perspektívát látnak majd ebben a vidékben. Nagyobb lesz a vállalkozásindítási és családalapítási kedv, és ez nagyon fontos szempont! Külön szakcsoportot kell létrehozni, amely ezekkel a programokkal foglalkozna, például, hogy mivel lehet serkenteni, hogy egy olyan élhető közeget tudjunk teremteni, hogy a fiatalok merjenek családot alapítani.

A kapcsolattartás a diaszpórában élő magyarokkal szintén nagyon fontos. Rengetegen mentek ki az elmúlt években külföldre és rengeteg tudást vittek ki. Ha ezt a tudást nem is lehet egy az egyben visszahozni, viszont rengetegen vannak, akik talán nem igazán érzik jól magukat idegenben. Lehet, hogy az anyagi biztonságuk megvan, de a gyökerek igenis hiányoznak és lelki kríziseket élnek át nap mint nap, és hogyha itthon egy jó gazdasági közeget tudnának találni, akkor esetleg visszatérnének. Azok számára viszont, akik mégis külföldön maradnának, kapcsolattartásra egy internetes felületet hoznánk létre, hogy a tapasztalataikat megoszthassák az itthoniakkal, hogy mi az, ami itthon is alkalmazható. Így nem szakadna meg a kapcsolatuk a szülőfölddel.

Az ifjúság a negyedik témakör. Ugyancsak szakcsoportot hoznánk létre a velük való kapcsolattartásra. Ugyanis, ha meg tudjuk őket szólítani, ha ismerjük a mindennapi problémáikat, ha segítünk nekik a pályaválasztásban, ha beszélgetünk velük, akkor sokkal többeket tudunk közülük itthon marasztalni. Nem pusztán pénz és támogatás kérdése, hogy ezek a gyerekek itthon tanuljanak, itthon maradjanak, vagy miután külföldön diplomát szereztek, hazatérjenek, hanem sokkal inkább egy hangulati, közérzeti elem. Ha azt érzik, hogy van értelme tanulni, mert a tudásukat megbecsülik, és ezáltal előbbre tudnak jutni és karriert tudnak építeni, akkor sokkal nagyobb kedvel maradnak itthon. Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, hogyha folyamatosan kapcsolatban vagyunk velük az általuk kedvelt digitális platformokon, ha beszélgetünk velük, rákérdezünk a nehézségeikre, ha azokra megpróbálunk tapasztalati és szakmai válaszokat adni, ha szakembereket biztosítunk számukra, hogy tanácsot kaphassanak.

- A másik lista programjáról tájékozódott-e és van-e esetleg olyan pont, amit Önök is támogatni tudnának?

- A másik lista a támogatásokat helyezik előtérbe, az ösztöndíjprogramokat, az Európa kollégiumot stb. Ezek mind jó dolgok, amiket meg kell tartani és lehetőség szerint fejleszteni, viszont mindenképpen fontosnak tartjuk ezek fölülvizsgálatát. Tehát, hogy az eddigi támogatásoknak milyen társadalmi hatásuk volt, meghozták-e az elvárt eredményeket. Ha igen, akkor azokat folytatni kell, vagy el lehet gondolkodni azon, hogy hogyan lehetne őket úgy módosítani, hogy még hatékonyabbak legyenek.

- Milyen együttműködésre számít a másik lista tagjaival?

- Mi konszenzusra fogunk törekedni minden tekintetben. Csak úgy lehet egy élhető jövőt építeni, hogyha párbeszéd van, hogyha szabad gondolkodás van, hogyha lehet a problémáktól beszélni, ki lehet mondani, detektálni lehet azokat, mert csak akkor lehet rájuk megoldásokat találni. Nem szabad, hogy az MNT listái között feszültség és ellenségeskedés alakuljon ki!

Függetlenül attól, hogy a két listának hány-hány képviselője jut be az MNT-be, fontos az, hogy ezek az emberek tudjanak egymással beszélni, tudjanak egymással építő jellegű vitát folytatni! Mi mindenképp a párbeszédre és a konszenzusra törekszünk majd. Aztán meg, hogy mindez a gyakorlatban hogyan néz majd ki, kiderül, de én listavezetőként mindenképpen erre fogok törekedni.