Nyilasy Sándor, Horgos elfeledett festője

Nyilasy Sándor festőművész a huszadik század első harmadában a legismertebb szegedi festőművész volt, de munkássága országos tekintetben is jelentős volt. Csaknem minden évben szerepelt a Műcsarnok budapesti kiállításán. 1929-ben elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat nagydíját. Szegeden, mint a környék tájának és népének megfigyelője alakította ki plein air szemléletű művészetét. A tájképek mellett naturalista népéletképeket is festett, melyeken a falusiakat többnyire vasárnapi nyugalomban, ünneplő öltözetben, a leány alakokat jellegzetes rózsaszín népviseletben ábrázolta.

Csak kevesen tudják, hogy 1899-től kezdve közel húsz éven át Horgoson volt a műterme, s az ebben az időszakban keletkezett alkotásainak többsége horgosi embereket, tájakat ábrázol. Vajdasághoz egyedül Horgoson keresztül kötődik, s mivel közeleg születésének 150. évfordulója, Horgos lehetne az a vajdasági település, ahol megemlékeznek róla 2023 végén. Ninkov Kovačev Olga, a szabadkai Városi Múzeum művészettörténésze hívta fel erre a figyelmet, s jelezte, hogy népszerűsíteni kellene a festő életművét, különös tekintettel a két horgosi évtizedére.

Nyilasy Sándor 1873 december 2-án született Szegeden. Édesapjának a Felsővároson volt fatelepe. Az 1879-i árvíz után a család elszegényedett, ő maga nákófalvi rokonaihoz került és az ottani elemi iskolába járt. Feljegyzések szerint a tanfelügyelő egy alkalommal megkérdezte az élénk szellemű fiúcskát, hogy mit látott a szegedi árvízből? A gyermek felelet helyett lerajzolta az árvizet az iskolai táblára. Nem lehetett többé kétséges, hogy festő lesz belőle.

A Szabadkai Városi Múzeum Vajdasági Magyar Képtárában van tőle egy kép, ami valószínűleg Horgoson készült, mondja Ninkov Kovačev Olga, aki a festményt is előkészítette az interjúra.

- Nyilasy Sándorral kapcsolatban nekünk az az érdekes, hogy a Kamarási erdőben volt a műterme, s ott alkotott majdnem 20 évig, azaz 1899-től Trianonig, 1918-ig. Valószínűleg minden munkája, ami abban az időszakban keletkezett, Horgoson és a környékén készült. Horgosi népviseleteket, utcákat, házakat, erdőrészleteket örökített meg. Jövőre lesz születésének 150. évfordulója. Ez is egy jó alkalom lenne arra, hogy Horgoson nyilvánosan is megemlékezzenek róla - javasolja Ninkov Kovačev Olga.

- Münchenben is tanult, abban az időben a magyar festők többsége ott szerzett oklevelet és festői tapasztalatokat. Viszont ez már egy olyan időszak volt, amikor leköszönőben volt az az akadémiai stílus, amit müncheni iskola képviselt. Ő is egy újító szellem volt, eljárt Münchenbe Hollósy Simon magániskolájába. Hollósy és barátai voltak azok, akik megalapították a nagybányai művésztelepet. Nyilasy is járt a művésztelepen, de előtte még, München után Párizsba is elment. Ez is azt mutatja, hogy egy szabadabb hozzáállásra vágyott. A párizsi Julian Akadémiára a magyar festők közül olyanok mentek, akik nem elégedettek meg például a gipszöntvények másolatával, hanem élő modellekről szerettek aktot festeni. A Julian Akadémián erre lehetőség volt. Párizsi tartózkodása idején ismerkedett meg Torma Jánossal, aki meghívta a nagybányai művésztelepre. A művésztelepet 1896-ban, tehát a millennium évében alapították, rá egy évre került oda Nyilasy Sándor, s ő volt a legfiatalabb résztvevő abban az időben. Két évet töltött ott 1897-ben és 1898-ban. Kiállítása is volt a nagybányai festők első budapesti kiállításán. 1899-ben Szegeden telepedett le, s ettől kezdve lett műterme a horgosi Kamarás erdőben. Ez a bejárt út is jól jellemzi pályáját, hiszen aki akkor Párizsban tartózkodott, megismerhette az impresszionista festőket, a legújabb áramlatokat, megnézhette a nagy kiállításokat, barátkozhatott olyan művészekkel, akik hasonlóan gondolkodtak, mint ő. A plein air festészetet ott ismerte meg és sajátította el. Ez azt jelenti, hogy kint a szabadban fest, nem műteremben, s ez nagyon megváltoztatja a művésznek a látásmódját, a színek iránti viszonyát. Más az, amikor bent fest a művész, s más, amikor kint a szabadban, ahol mások a fényviszonyok. Ez mind tükröződik az ő festményein is.

- A képei főleg tájképek, s a paraszti életet bemutató képek. Vannak-e olyan részletek, amelyek alapján biztosan beazonosíthatóak, hogy Horgoson készültek?

- Igen. Nagygyörgy Zoltán helytörténet kutató volt az, aki kutatta ezt Horgoson. 2005-ben meg is jelent a szegedi Móra Ferenc Múzeum évkönyvében egy tanulmánya. Ő konkrétan meg is nevezett festményeket. Például A horgosi templom fákkal, itt már a kép címe is jelzi, hol készült. Azután A szerelmespár, a Tanyai fiatalság, az Árnyékok a házfalon, a Sárkányeregetés stb. A kérdéssel tehát már foglalkoztak, bár szerintem továbbra is érdemes lenne ezzel még foglalkozni, hogy a kollektív tudatba bekerüljenek a képek, s a festő neve. A műterme sajnos már nem létezik, szántőföld van a helyén az egykori orgonás út elején, de azt lehet tudni, hogy olyan művészek is jártak nála, mint Bartók vagy Balázs Béla. Nyilasy Sándor jó viszonyban volt a többi kamarási villa tulajdonosával is. Emlékek lehetnek róla olyan forrásokban is, amire mi nem is gondolunk. Tehát nemcsak a festményeket kellene kutatni, hanem más, Kamaráshoz kötődő dokumentumokat is. El tudok képzelni például egy olyan próbálkozást is, hogy középiskolások készítenek egy kisfilmet, amelyben összevetik a helyszíneket a festményen, s a jelen valóságában.

- Szabadkán egy festménye található meg a művésznek, a Hazatérés című műve, ami 1903 körül készült. Egy tipikus alföldi paraszt férfit láthatunk a képen, jellegzetes kalappal fején, ingujjban, a vállán hátra vetve a kapa, s valószínűleg este van, mert vöröses az égalja, s megnyúltak az árnyékok a festményen. Mit lehet tudni erről a festményről?

- Valóban jól megfogalmazta ezt. A fehér ingujj szinte világít a kicsit sötét környezetben, s mégis, még világos az égbolt, s egy lila felhőt látunk, tehát ezek a színárnyalatok is arról beszélnek, hogy kint festett Nyilasy, a szabad ég alatt, s nagyon jól ismerte a fényviszonyokat, a színeket. Egyébként azt el kell mondani, hogy az ő művészete egy lírai, realisztikus festésmód, ugyanakkor a színérzéke nagyon erős, tehát kolorista festő, de tisztelte a rajznak a vonalát is, mint ahogyan az ezen a képen is látszik. Az összes festménye egy optimista hangulatot tükröz, s a képein többnyire a nyár jelenik meg vagy a tavasz. Egy abszolút optimista hozzáállás jellemzi a festészetét.

- Tudomásom szerint emellett még egy festménye van Vajdaságban, Zomborban.

- Így van. Ebben a katalógusban is, amit a Vajdasági Magyar Képtár részére készítettünk, felmértük, hogy a vajdasági képtárakban, múzeumokban milyen képek vannak, amik ide köthetők. A zombori városi múzeumban találtunk egy Nyilasy Sándor festményt, amely elkészítéséhez egy hölgy ült modellt. Nos, az a kép nem kint készült, hanem műteremben, enteriőr. Zongora előtt van, s háttal van ábrázolva. Azon ritka festmények egyike, amelyek nem jellemzőek a művészetére, de érdekes lenne egyszer elhelyezni ezt is az életművében.

- Az elképzelhető-e, hogy valahol egy szögre akasztva van még festménye a vajdaságban?

- Igen, én el tudom képzelni. Sokat jártam a terepet, igaz, más festők kapcsán, s vannak alkotások, amelyekhez a családok ragaszkodnak, mert nagyapai örökségek. Biztos vannak még lappangó Nyilasy képek ezen a vidéken.

Érdemes lenne tehát tovább kutatni esetleges Nyilasy festmények után, jó lenne feltárni a művész horgosi tevékenységének emlékezetét. Jelenleg egy kis utca őrzi emlékét a kamarási részen, de jó lenne egy emléktábla műtermének helyén. Mégis talán az lenne a legfontosabb, hogy bevigyük a köztudatba a nevét, hisz büszke lehet rá Horgos, hogy egy ilyen neves művész alkotásain megőrizte a falu XX. század elejei hangulatát, s az egykori arcokat.

Nyilasy Sándor 1873. december 2-án született, tehát jövőre lesz születésének 150. évfordulója. Halálának dátuma 1934. január 6., közeleg a 90. évforduló. Szinte egybe esik majd a két jubileum, lenne alkalom a megemlékezésre.