Arctorna, sisakbeszélő, bulibusz

A napokban jelent meg Molnár Csikós László nyelvésznek az Újabb divatszavak című szógyűjteménye, folytatva a bő egy évtizede piacra került hasonló válogatás, a Divatszavak koncepcióját. A szerzővel a Tinta Könyvkiadó vezetője, Kiss Gábor beszélgetett.

- Ez a szótár a 21. század magyar nyelvének lenne a lenyomata?

- Szépen hangzana ez, de nem teljesen fedi a valóságot, hiszen a 21. századnak csupán az ötödén vagyunk túl. A szótárban olvasmányosan feldolgozott szavak és a szavak jelentésárnyalatait szemléltető mondatok viszont csakugyan századunkat képviselik, kétségkívül maiak.

- Hogyan készül egy-egy divatszót leíró szócikk és milyen részekből áll?

- Körülbelül úgy, mint egy újságcikk. Ugyanis 1994 óta heti rendszerességgel írom őket az Újvidéken napilapként megjelenő Magyar Szó kulturális mellékletének Szófigyelő rovatába. Általában nekem akad meg a szemem valamely különös szón, néha pedig mások hívják fel rá a figyelmet. Az írásban elmondom, milyen szövegekben figyeltem föl az új szóra, majd meghatározom a jelentéseket, amelyekben előfordul. Jellegzetes példamondatokat illesztek hozzájuk, főleg online forrásokból. Ha a szó etimológiája nem magától értetődő, akkor kiegészítem azzal is, különösen az idegen nyelvből átvett szavak vagy tükörfordítások esetében. Olykor foglalkozom azokkal a szavakkal is, amelyek közé a divatszó – alakja, szerkezete vagy jelentése szerint – besorolható.

- Nehéz az anyaggyűjtés? Az előző nyelvész generáció cédulázgatása legendás munkamódszer volt…

- A gyűjtés nem okoz különösebb gondot. Előfordul viszont, hogy vannak jó ötleteim, de kevés hozzájuk a bizonyító anyag, úgyhogy cikk csak hónapok vagy évek múlva lesz belőlük. Feljegyzek valamit, de néha meg kell várni, hogy amit hallottam, egyszeri előfordulás vagy elterjed a beszélők körében.

- Sorolhatók tematikus csoportokba a kötet divatszavai?

- Természetesen. Íme néhány jellegzetes csoport, példákkal:
sportok: bravúrdöntetlen, brutálfutás, élsportol, félmaraton, horgászpálya, kirakatcsapat, szabadfutás, vendégszöglet;
foglalkozások: barista, gasztroblogger, humánkineziológus, ízmester, játszótér-szakértő, titkosszolga, túsztárgyaló;
sajátos tulajdonság: viráglelkű, legkúlabb, legótvarabb, poharazgatós, zsebbarát;
használati tárgyak: alvómaszk, csúszásgátló, szelfibot, tépőfül, újrapapír, zseníliadrót;
vendéglátás: borvacsora, palacsintázó, romkocsma, szendvicsező;
szépségápolás: arctorna, aquarobic, fogyózik, konditerem, kondizik;
közlekedés: bevásárlóautó, bringóhintó, bulibusz, telekocsi;
műszaki eszköz: kvadrokopter, mikkentyű [A Miki egér filmsorozatból, titkos kis eszközt jelent, amivel a főszereplő különböző problémákat old meg], okostáska, okostelefon, sisakbeszélő;
ünneplés: élményajándék, pizsamaparti, tortanap;
étkezés: eddmegleves, rágcsa;
természetjárás: ferrátázás [a via ferratából: létrákkal, fémkábelekkel felszerelt sziklamászó útvonal], szurdoktúra;
öltözködés: aláöltöző, csőtop stb.

- Önnek melyek a kedvenc divatszavai?

- Élményajándék, fordulékony, légirégészet, nagymamázik, zsilipel.

- A nyelvész szempontjából van e szavakban valami grammatikailag újszerű?

- Az újdonság varázsa lengi ugyan körül ezeket a szavakat, de létrejöttük szerint általában besorolhatók az ismert szóalkotásmóddal született szavak közé: alanyos összetétel, analógia, átvétel, becézés, főnév melléknévvé válása, hangutánzás, határozószóvá válás, idegen névnek magyar igeképzővel való ellátása, igésítés, a meglevő szó jelentésének bővülése, népetimológia, a szó rövidülése, szóalakvegyülés, szóelvonás, szóösszetétel létrehozása ismert elemekből, torzítás, tükörfordítás stb.

- Az új kötet szavai a szerbiai magyar nyelvhasználatra jellemzők, vagy előfordulnak a másutt is?

- Az ebben található szavak nagy többsége összmagyar jellegű, de akadnak szűkebb körben használt vajdaságiak is köztük.

- Több nyelvész is foglalkozott az elmúlt ötven évben a határon túli magyarság regionális nyelvének módosulásaival. Miben vagy mennyiben különbözik a szerbiai magyarok szókincse a normanyelvnek tekintett magyarországitól?

- A szerbiai magyar szókészlet a szocializmus időszakában jobban eltért a magyarországitól, bizonyos regionális nyelvi elemei viszont ma is tartják magukat: diplomál (oklevelet szerez), szárma (töltött káposzta), gyuvecs (egy bizonyos fajta lecsó), franciasapka (svájcisapka), kesza (zacskó), tarhó (édes aludttej), sonkás (vágni való disznó), krédli (sváb eredetű törpetyúk) stb.

- Engedjen meg egy személyesebb kérdést. Hogyan vált nyelvésszé?

- Gyerekként érdekeltek az egzotikus nyelvek, amelyeket távoli szigeteken beszélnek. Sokat tanultam anyai nagyapámtól, aki tanító volt, és akinek a házában nevelkedtem kisiskolás koromtól. 1968-ban kezdtem tanulni az újvidéki egyetem Magyar Tanszékén, s számomra nyilvánvaló volt, hogy nem az irodalom, hanem a nyelv kérdései érdekelnek. A dolog pikantériája, hogy előtte a gimnáziumban alig esett szó magyar nyelvtanról és nyelvhelyességről. Újvidékről Ágoston Mihályt tekintem mesteremnek, a magyarországiak közül pedig Wacha Imrétől tanultam sokat.

- Nyelvészeti kutatásokat is folytatott. Milyen eredményeire a legbüszkébb?

- Többek között arra, hogy kimutattam, a magyar nyelv areálisan mennyire európai, illetve hogy a tekintélye jóval nagyobb, mint az beszélőinek lélekszámából következne, és hogy tudományos nyelvként is megállja a helyét a világ nyelvei közt. (A magyar nyelv areális [területi] európaisága, A magyar nyelv tekintélye és A magyar tudományos nyelv helye a világban című tanulmányaimban).

- Hogyan látja, Szerbiában és szűkebb pátriájában, Adán milyen a magyar nyelv helyzete napjainkban?

- Szerbiában továbbra is jelentős tényezőnek számít a magyar nyelv. Ha a jugoszláviai állapotokhoz viszonyítjuk, a tájékoztatásban például javult a pozíciója, romlott viszont a hivatalokban. Ada kb. tízezer lelkes település, ott viszonylag kedvező a helyzet, nem egyoldalú a kétnyelvűség, ugyanis általában a szerbek is értenek és beszélnek magyarul, nemcsak a magyarok szerbül.

- Sokáig hiányzott egy jó magyar–szerb, szerb–magyar kétnyelvű szótár. Most mi a helyzet ezen a téren?

- Szerb–magyar szótárból van elegendő, nekem is jelent meg, 2007-ben egy ilyen zsebszótáram Belgrádban. Nagyobb a szükség a magyar–szerb szótárból. 2013-ban napvilágot látott egy magyar–szerb kéziszótár (a két szerző egyike, Dušica Spasojević diákom volt a belgrádi Filológiai Karon), ennek igen korszerű a szóállománya. Sajnos viszont nem látta magyar lektor, úgyhogy banális hibák nehezítik a használatát.

- A divatszavak gyűjtését a két kötet után is folytatja?

- Természetesen. Egyébként a Szófigyelő rovatban nemcsak az újkeletű divatszavakról (vagyis neologizmusokról) írok, hanem a szókészletnek más érdekes elemeiről is. Nagyon érdekel a szavak életének a dinamikája: foglalkozom azzal is, hogyan idomulnak nyelvünkhöz a meghonosodó idegen szavak, a beszélők miért újítanak fel olykor elfeledett szavakat, mikor válhat köznyelvivé egy regionális szó és hasonlókkal.