Trianon kapcsán, ha csak arra gondolunk, hogy mi történt velünk, nem tudunk tovább lépni

Bata Jánossal, az Aracs főszerkesztőjével a folyóirat Trianon-számáról

Bata János, az Aracs főszerkesztője
Bata János, az Aracs főszerkesztője (Fotó: Hét Nap)

2020. június 3. [17:16]

Rozsdállva forr össze a százéves seb – ez a mottója az Aracs folyóirat idei trianoni számának. A szerkesztőség évente négy kiadványt készít a magyar történelmi jeles napjaihoz időzítve a megjelenést. Március 15-én, június 4-én, augusztus 20-án és október 23-án vehetik kézbe az olvasók az új lapszámokat. Az idei második szám Trianon 100 éves évfordulója kapcsán természetesen teljes egészében e magyar tragédiával foglalkozik.

Az Aracs folyóirat tematikus számának bemutatóját csütörtökön tartják a Szabadkai Magyar Médiaház földszinti termében. A műsor 16 óra 30 perckor, a trianoni békediktátum száz évvel ezelőtt megtörtént aláírásának időpontjában kezdődik, amikor a Kárpát-medencében élő magyarság templomaiban harangzúgás is emlékeztet majd a centenáriumra. Bevezetőt mond Bata János főszerkesztő. A délvidéki magyarság immár XX. évfolyamába lépett közéleti folyóirat tematikus számának verseiből, publikációiból felolvasnak Basity Gréta és Némedi Imre előadóművészek. A folyóirat-bemutató műsorát Gubás Ágota állította össze.

Szépirodalmi művekben, cikkekben, tanulmányokban elemzik a folyóiratban a szerzők a békediktátum hatásait, illetve a trauma feloldásának lehetőségeit. Bata János főszerkesztőt kérdezzük a tematikus számról.

- Milyen írások kerültek bele a Trianon centenáriumán megjelenő lapszámba?

- Az Aracs, ahogyan az alcíméből is kitűnik, közéleti folyóirat. Ebbe a közéletiségbe beletartoznak szépirodalmi művek, novellák, versek, de tanulmányok, cikkek is. Tehát próbáltuk összehangolni, összegyűjteni, többféleképpen bemutatni, hogy egyes szerzők hogyan élték meg Trianont, illetve, hogy hogyan élik meg mind a mai napig. Gróf Apponyi Albert híres beszédét is megjelentetjük a folyóiratban.

- Mégis, hogyan látják Trianont most? Össze lehet-e foglalni néhány mondatban?

- Trianont, én azt hiszem, mindannyian tragédiaként éljük meg. Azonban, ha csak arra gondolunk, hogy mi történt velünk, nem tudunk tovább lépni. Ezek a szerzők is az igazságtalanság, a történelmi gyalázat mellett megpróbálnak valamiféle útmutatást mutatni a jövőt illetőleg, hogy hogyan tudjuk megoldani azt a súlyos traumát, ami mind a mai napig kísért bennünket.

- Milyen ötleteik vannak a szerzőiknek, hogyan lehet ezt a traumát feloldani?

- Erre a legkülönbözőbb elképzelések vannak. Vannak, akik a saját lelkükben próbálják megoldani, azután vannak, akik társadalmi összefogásban látják a kiutat. Erre nagyon jó példa a nemzeti összetartozásnak az eszméje, az, amit képvisel a magyar kormány most már 10 éve, tehát a határok fölött átívelő nemzetegyesítés eszméje. Ez talán a legjárhatóbb útja, hogy az egész nemzet túltegye magát a trianoni traumán.

- Sikerül ez majd a külhonba szakadt magyaroknak is? Magyarország elismer ugyan bennünket az egységes magyar nemzet részeként, viszont az utódállamokban a többségi népek sokszor idegeneknek tartanak bennünket a saját szülőföldünkön.

- Egykoron azt gondolták az emberek, hogy majd megoldást jelent az uniós csatlakozás, viszont látjuk, az sem oldotta meg a trianoni gondokat. Szlovákiában például mind a mai napig érvényben vannak a Beneš-dekrétumok. Sajnos ilyen módon nem lehet megoldani azt, ami 100 évvel ezelőtt történt.

- Közben Közép-Európa több országa gazdaságilag leszakad, az emberek elköltöznek innen, magyarok is, szerbek is, románok is. Gyakorlatilag kiürülnek az egykor népes és gazdag falvak. Ön hogyan látja, mikor jön el az az idő, amikor a térség különféle népei belátják, hogy össze kell fogni, mert csak együtt tudjuk ezt a térséget felvirágoztatni?

- Erre csak ekkor kerülhet sor, ha ezeknek a népeknek a képviselői rádöbbennek arra, az egyetlen út a megmaradáshoz minden nép számára, ha a nemzeti értékeit tiszteletben tartja. Ez, ami most tapasztalható a világban, a globális nyomulás, az a halálnak az útja, az emberi lét elpusztításának az útja. Addig, amíg nem ismerik föl, akár az utódállamok, vagy akár mi, magyarok, hogy egyetlen hely, ahol otthon lehetünk, az a hazánk. Mindenhol másutt idegenek leszünk és idegenként tekintenek ránk. Addig igazi megoldás semmilyen nemzetiségi kérdésre nem található.

E szám különlegessége, hogy a 25 anyaországi és délvidéki szerző írása mellett ezúttal nem csupán egy képzőművész alkotásait mutatja be, hanem több mint 30 alkotónak, festő- és grafikusművésznek, szobrásznak, keramikusnak, fotó- és kárpitművésznek a trianoni békediktátum és a nemzeti összetartozás témájához kapcsolódó munkája kapott helyet a lapban Gyurkovics Hunor képzőművészeti szerkesztő válogatásában. Természetesen az esten az Aracs új száma is kapható lesz.

Németh Ernő

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!