A szegedi nagytáj építészeti útmutatója

Interjú dr. Szilágyi Máriával, a kötet egyik szerzőjével

2019. december 5. [22:45]

A szegedi nagytáj építészeti emlékeit gyűjtötte össze a szegedi Móra Ferenc Múzeum és a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet egy uniós támogatással megvalósuló közös programban. A hagyományos építészet új perspektívája című, másfél éves Interreg-IPA projekt során az említett táj építészeti emlékeit térképezték föl és dokumentálták a határ magyar és szerb oldalán.

A kutatómunka eredményeként elkészült Szilágyi Mária és Kerner Gábor NEWTRAD - A szegedi nagytáj építészeti útmutatója című magyar és szerb nyelvű kötete. A munkáról és a könyv megjelenéséről dr. Szilágyi Mária vajdasági építészt, műemlékvédelmi mérnököt kérdeztük.

- A kutatott térség, ahol a partner települések, Zenta és Szeged található, egykoron szegedi nagytáj néven volt ismert. Kutatótársával ezt a területet vizsgálta. Milyen célt szolgál a projekt és a kiadvány?

- A könyv témája a szegedi nagytáj építészete, főleg a falvak építészete, az, amit népi építészetnek hívunk. Ezt a népi építészetet próbáltuk megközelíteni, vagyis kutatni egy új szemszögből, hogy megváltoztassuk az emberek véleményét a népi építészetről, a parasztházakról, hogy ne a nyomor szimbólumaiként szemléljük őket, hanem egy új lehetőségként. A könyv megjelenését komoly kutatómunka előzte meg, ami a bevezető részen kívül nem csak levéltári és más írott forrásokra hagyatkozik, hanem főként a terepen folytatott kutatásokra. A vajdasági rész vezető kutatójaként vettem részt a feltérképezésben, amelynek során Vajdaság 76 szegedi kötődésű falvát vizsgáltam Kerner Gábor néprajzkutató és építész kollégámmal. A magyarországi falvakat a Móra Ferenc Múzeum néprajzosai kutatták: Bárkányi Ildikó, Ozsváth Gábor és Fodor Ferenc. Kötetünk előzményeként szolgáló Balaton-felvidéki Építészeti Útmutató számos olyan tapasztalattal szolgált, mely arra biztatott, hogy a Kárpát-medence más területein is érdemes foglalkozni napjaink építészetének kérdéseivel. Szerencsénkre adva volt egy határokon átnyúló IPA projekt, mely abszolút alkalmasnak látszott, a kérdés további boncolgatására és biztosította a feldolgozás feltételeit. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség felkarolta a pályázatot, a Szegedi Móra Ferenc felkészült munkatársai pedig biztosították, kiegészítették a kutatás szakmai hátterét.

- Mit tapasztaltak a terepen?

- A szegedi nagytáj vonatkozásában is jól követhető volt a 18. századtól induló szegedi „kirajzás”, egy etnikailag ugyan vegyes, de építészetileg nagyjából egységes terület alakult ki, az uradalmak létrejöttével, a mezőgazdasági műveléssel, az állattartással és elsősorban a fő gazdasági hátteret jelentő dohánytermesztéssel. Igaz volt ez a tanyás és az utcás településekre egyaránt. Az átalakulás jegyei egyformán jelentkeztek a 19. századtól egészen az 1970-es évekig mindkét ország területén.

- Milyen formában történt az említett átalakulás?

- Követhető volt a porták először önmagukban történő átalakulása, fejlődése, különösebb településszerkezeti átalakulás nélkül, majd mindkét oldalon egyformán megjelentek a 60-as évek kockaházai, majd a 70-es évek típustervei. Utóbbiak már teljesen szakítottak a hagyományos építészeti formákkal, de főleg a beépítések, szintszámok és az utcaképek vonatkozásában következett be gyökeres változás. Megjelentek az előkertes házak, a korábban nem létező, utcavonalra kitolt garázsépületek, az eltolt tetősíkok, a homlokzati erkélyek, a minden rendszert nélkülöző homlokzati architektúrák, az aránytalan nyílászárók. A 20. század második fele átalakulásának a végső konklúziója az, hogy az utolsó egységes településképek megjelenése a kockaházas beépítéssel jött létre, mely úgy tűnik, hogy 80-as, 90-es évekkel végképp le is zárult.

- Ez a tanyák esetében is így volt?

- Hasonló folyamat zajlott le mindkét területen a tanyák tekintetében, rengeteg helyen ma már csak egy-egy facsoport tanúskodik a régi tanyasi gazdálkodásról, a közelükben kialakult kisméretű egyutcás településekkel.

- Több helyen is bemutatták a kiadványt. Milyen visszajelzést kaptak?

- Összesen nyolc bemutatója volt a könyvnek, négy Szerbiában és négy Magyarországon. A magyarországi bemutatókon a szegedi kollégák is közreműködtek. Bemutattuk Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten, Szegeden és Budapesten. Ez utóbbi külön élmény volt, ugyanis a Magyar Építőművész Szövetség székházában került sor, amelyen részt vett a szakmai közönség is. Jó volt hallani a pozitív visszajelzéseket a szakemberektől is.

A kötet 5000 példányban jelent meg, az IPA program finanszírozási programjának köszönhetően térítésmentesen hozzáférhető.

Ádám Csilla

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!