Az eleméri központi megemlékezés - kicsit másként

Az aradi vértanúk emléknapján, a vajdasági központi megemlékezés Eleméren zajlott, ám kissé eltért a megszokottól. A Szent Ágoston templom előtti téren gyűltek össze az emlékezők. Jernovay Lajos, a nagybecskereki Petőfi MME elnöke elmondta, hogy a nagybecskereki püspökség értesítette a szervezőket, hogy felújítási munkálatok folynak az eleméri templom környékén, és ezért nem a megszokott módon történhet az emlékezés. A szervezők egyébként ragaszkodtak a helyszínhez, és az eleméri Szent Ágoston templom előtt tartották meg a megemlékezést, és a templom utcai falán álló emléktáblánál koszorúztak.

Egyébként Kiss Ernő, honvédtábornok, aradi vértanú százötven éve, az eleméri Szent Ágoston templom alagsorában, a családi kriptában nyugszik. A templomkertben hat éve állították azt a mellszobrot, amelyet 1906-ban Nagybecskerek központjában állított, majd az első világháború végén, a bevonuló szerb katonák által lerombolt szoborról mintázták. Az utcáról látható, hogy a 2016-ban felavatott szobor sem áll a helyén.

A megemlékezés legelején a közösség együtt elénekelte a Himnuszt, majd a megemlékező beszédek következtek. Elsőként Mihálkó Sándor, Magyarország belgrádi nagykövetségének tanácsosa szólt az egybegyűltekhez, felidézve a múltat.

A megemlékezés második szónoka Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke volt.

- Mint már annyiszor, nekünk ma itt, az eleméri római katolikus templom előtt is azt kell eldöntenünk, hogy a senki földjén, a bizonytalanságban vagy pedig szülőföldünkön érzelmileg és szellemileg a magyar nemzethez kapcsolódva akarunk-e élni, hogy ideiglenesen idegenbe szakadt családtagjainkat valahol a nagyvilágban vagy itthon, szülőföldjükön tartsák-e számon, és hogy számíthatunk-e majd rájuk az elkövetkező hetekben, hiszen sem a családnak, sem pedig a nemzetnek sosem lesz alternatívája. A nemzetnek ugyanis kötődésre, nyelvre, kultúrára, hitre – közös érzületre van szüksége. És nemcsak a kivételes órákban, hanem a nap mind a huszonnégy órájában - hangzott el Hajnal Jenő beszédében.

A rendhagyó megemlékezésről Pásztor István, a VMSZ elnöke nyilatkozott.

- Ugyanolyan emelkedett volt, ugyanarról szólt a nap, ugyanaz az érzés és ugyanaz a hangulat lengte be a teret attól függetlenül, hogy a tér most sokkal nagyobb volt, de simogatott bennünket a Jóisten a verőfénnyel és a meleg napsütéssel. Azt gondolom, hogy a megemlékezés, a gyásznap, a nemzeti gyásznap, az nem helyfüggő, és azt nem ronthatja el senki. Még akkor se, hogyha lehet, hogy ez volt a szándéka, lehet, hogy nem, de nem látok én itt semmit, ami megakadályozta volna azt, hogy a megszokott módon tudjunk emlékezni, hogy szentmise legyen, és azt követően pedig a kriptában tudjunk koszorúzni. Most ez az idén nem így lett. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy hihetetlenül fontos a folytonosság, a folyamatosság, és majd megvárjuk, amíg befejeződnek a munkálatok, és újra vissza tudunk térni oda, ahol megszokott módon szoktunk emlékezni - mondta Pásztor István.

A vajdasági központi megemlékezés koszorúzással zárult, a közösség tagjai a templom előtti emléktáblánál helyezték el a koszorúkat.