Hat község nyugdíjasai sportoltak a horgosi Túrú-tanyán

Törökkanizsa, Csóka, Szabadka, Topolya, Ada és a házigazda Magyarkanizsa község, többségében 60-70 éves, sőt azon túli nyugdíjasainak ez már a tizenharmadik sporttalálkozója volt, amelyen a mintegy kétszáz nyugdíjas hét sportágban mérte össze ügyességét.

A sporthorgászok az adorjáni kanálison, a tekézők a magyarkanizsai tekepályán, a sakkozók, a pikádósok, a korongozók, a lengőtekézők és a preferánsz nagymesterei a Túrú-tanya hangulatos környezetében versenyeztek. Noha mindenki elsősorban a szórakozás, a barátkozás és ismerkedés miatt jött el a találkozóra, senki sem lazsált, senki sem tartotta teljesen mellékesnek a sportban elért eredményeket, így volt izgalom meg szurkolás, de jóízű nevetés is bőven.

„Ezzel tulajdonképpen csak nyomatékosítani szeretnénk, hogy nem csak a húszéveseké a világ, vannak sportágak, amelyek nekünk is megfelelnek, amelyekben mi is jók vagyunk.” mondta Körmöci Károly-Köce, a házigazda nyugdíjas szervezet elnöke. „Minden évben más és más községi szervezet a vendéglátó, most ránk került a sor. Mindig szerdai napon tartjuk a találkozót és puszta véletlen, hogy a nyugdíjasok ezúttal éppen május 25-én, a valamikori Ifjúság napján jöttek össze a rendkívülien szép horgosi Túrú-tanyán. Ezt a helyszínt azért választottuk, mert két sportágon kívül a többit itt helyben le tudtuk bonyolítani.”

A szervezők vendégeként az eseményen megjelent a Magyarországi Nyugdíjasok Egyesületei Országos Szövetségének elnökasszonya is, kíséretében a budapesti és veszprémi szervezetek elnökeivel, akikkel több mint egyórás megbeszélést folytattak az egyesületek vezetői.

„Sok hasznos tapasztalatot szereztünk tőlük, de adtunk is át nekik saját gyakorlatunkból. A beszélgetés során például kiderült, hogy Magyarországon is vannak gondok a nyugdíjasok háza táján. Nálunk a legnagyobb ugye a járandóságaink csökkentése, náluk viszont a szervezettség körül jelentkeznek problémák. Ott olyan lehetőségeik is vannak, hogy a nyugdíjasok egymás között ingyenesen telefonálhatnak, nálunk viszont a biztosítási lehetőségek azok, amelyet a magyarországiak is szívesen bevezetnének.” hallottuk az elnöktől.

Az észak-bácskai és észak-bánáti nyugdíjasok sporttevékenysége elnyerte más régiók tetszését is. Dél-Bánátban ugyanebben az időpontban 8 község nyugdíjasai tartották meg sporttalálkozójukat. A magyarkanizsai elnök úgy véli, hogy itt is lehetne bővíteni a létszámot, hiszen itt van még Nagykikinda, Kishegyes vagy Zenta, de ahhoz először is az ottani szervezeteknek kellene kinyilvánítaniuk igényüket, hogy be szeretnének kapcsolódni a hagyományos sporttalálkozóba.

Magyarországon a mintegy kétmillió nyugdíjasból csak minden tizenkettedik tartja fontosnak, hogy a szövetség tagja legyen, tudtuk meg Némethné Jankovits Györgyitől, az országos nyugdíjas szervezet elnökétől.

„Mai látogatásunk egy korábbi horgosi kapcsolatunk eredménye, és külön örülök annak, hogy végre nem csak a horgosi, hanem a szélesebb régió nyugdíjasaival is találkozhattunk, és megoszthattuk egymással nem csak a nyugdíjas szervezetek, hanem a nyugdíjas lét gondjait, problémáit, de sikereit is. Sok újat tudtunk egymásnak mondani, például azt, hogy hogyan lehet egy civil szervezetet úgy működtetni, hogy kellő jövedelemforrása is legyen, vagy azt, hogy milyen apró praktikákkal lehet értékesebb, tartalmasabb nyugdíjas életet biztosítani a tagságnak. Nekünk 130 ezer nyugdíjas tagunk van, ami alig 7 százaléka az összes nyugdíjasnak. Annak ellenére, hogy a szervezett, kohéziós lét egy nyugdíjas szervezeten belül részben feledtetni tudja a hétköznapi gondokat és nehézségeket, úgy látom, önöknél sokkal inkább igénylik a nyugdíjasok a szervezethez tartozást, mint nálunk. Megítélésem szerint önöknél sokkal magasabb a szervezettségi színvonal. Valószínűleg abban rejlik a titok, hogy az itteni szervezetek jobban megtalálják azokat az érdekvédelmi gyakorlatokat, ami miatt a nyugdíjas úgy érzi, hogy ő nem maradhat ki ezekből a közösségekből. Nálunk ugyan nem csökkentették a nyugdíjakat, de gyakorlatilag nem is emelték már évek óta. A járandóságunk csak az infláció mértékével növekszik, de mivel az infláció nagyon alacsony, alig több a nullánál, az emelést sem vesszük észre. A mai találkozón máris kaptunk egy meghívást egy itteni, június végi eseményre, amire szeretném elhozni a határ menti nagyobb magyarországi nyugdíjas szervezetek vezetőit is, mert nálunk is van igény a kapcsolatok szélesítésére.”

A Vajdasági Nyugdíjas Szövetség alelnöke, Dragutin Lekić szerint, aki egyben a topolyai nyugdíjas szervezet elnöke is, adott az esély arra, hogy a nyugdíjas sporttalálkozókat vajdasági szintre bővítsék.

„Annak idején tulajdonképpen mi kezdeményeztük a regionális sporttalálkozók megszervezését, amit a hat itt megjelent községi szervezet azonnal a magáévá is tett. Jelenleg is gondolkodunk azon, hogy máshol is beindítsuk ezt a tevékenységet. Egyébként Szerbia szinten most van indulóban valami, amit részben majd a Nyugdíjalap is pénzelni fog. Addig meg igyekszünk találni annyi forrást, hogy megszervezhessük ezeket a találkozókat. Nálunk Topolyán például a községi önkormányzat is támogatást nyújt nekünk. Ami a magyarországi vendégekkel folytatott megbeszéléseket illeti elmondhatom, hogy egy hosszú távú együttműködés első lépéseit tettük meg, aminek egészen biztosan lesz folytatása.” vélekedett Dragutin Lekić.

A délutáni órákra beborult, majd megérkezett egy kisebb zivatar is, akkorra azonban a sportversenyek is befejeződtek. Tekében Topolya nyert, lengőtekében, sakkban és korongdobásban Szabadka bizonyult a legjobbnak. Preferánszban, sporthorgászatban és pikádóban a házigazdák aratták le a babérokat. Összesített sorrendben, több második helyüknek köszönhetően Magyarkanizsa nyugdíjasai végeztek az első helyen 38 ponttal. A képzeletbeli dobogó második fokára Szabadka állhatott (ugyancsak 38 ponttal), a harmadikat Topolya (32) foglalhatta el. Negyedik Ada (17), ötödik Csóka (13), hatodik pedig Törökkanizsa (12) csapata.

Az eredményhirdetést követően a résztvevők közös ebéden vettek részt, majd kellemes hangulatú zenés délutánnal búcsúztak el egymástól és a horgosi Túrú-tanyától.

Bödő Sándor