Várjuk a lavinát

Aleksandar Vučić kisakkozza az újabb választásokat?
Aleksandar Vučić kisakkozza az újabb választásokat?

2017. november 6. [11:33]

Betűméret:                     

NEMZETI ÉRDEK. Igazán nem panaszkodhatunk mi itt, a kies Szerbiában: ha minden igaz, akkor hamarosan ismét részünk lehet egy újabb rendkívüli választások nyújtotta élvezetben. A harmadikban a haladópárti hatalom öt éve alatt. Arra, hogy a belgrádi helyi választásokkal egy időben országos voksolás is lesz, az esély ötven-ötven százalékos, ahogyan maga az elnök nyilatkozta a múlt héten. S ezzel bedobta a csontot a sajtónak, hadd rágódjon a témán.

Már megtanultuk: ez is Aleksandar Vučić kedvenc szórakozásai közé tartozik, mármint az, hogy mondva csinált dilemmákat vet fel, s a bizonytalanság gyötrelmeibe taszítja a jobb sorsra érdemes közvéleményt, hogy heteken át találgassa, milyen döntés is fog születni. Azaz, hogy ő milyen döntést fog hozni. Nikola Selakovićtól, az elnöki hivatal főtitkárától, a SNS magas beosztású tisztségviselőjétől már tudjuk, hogy a pártvezetőség lelkesen támogatja a rendkívüli választások ötletét, ám Vučić egyelőre hezitál, nem osztja társai véleményét.

„Elnökünk nem az az ember, aki elsietve hozza meg döntéseit” – mondta az odaadó pártfunkci, a poltronizmus mintaképe, majd folytatva vezetője magasztalását, hozzátette: „Ám ismerve őt, a döntés nem a SNS, hanem Szerbia, az állam és a nemzet érdekeit szolgálja majd”.

És ezzel eleve elhárította a leghalványabb gyanút is, hogy ne adj' isten!, pártérdekből latolgatják az előrehozott választásokat. Nem, hanem kizárólag nemzeti érdekből. Ha netán a rosszindulatú ellenzék ilyen alaptalan vádakkal illetné őket.

A belgrádi lapok azonban úgy tudják, hogy a haladók már megállapodtak első számú koalíciós partnerükkel, a szocialistákkal, hogy márciusban egy időben lesznek a belgrádi polgármesteri és a rendkívüli parlamenti választások. Jól értesült körökre hivatkozva az Alo c. tabloid ezt írta: a két párt egyetértett abban, hogy a március ideális időpont a kettős választások megtartására.

Hogy mi szükség van újabb előrehozott parlamenti választásokra az ezzel járó milliós költségekkel? Amikor még csak nyolc hónap múlt el a legutóbbi, áprilisi voksolás óta, amikor egy időben választottuk meg az elnököt és a szkupstina képviselőit? És amikor az ezt követően megalakult Brnabić-kormány csak a múlt hónapban töltötte ki mandátuma első száz napját? És amikor se kormányválság nincs, se árvíz, se földrengés, ami esetleg szükségessé tenné az újabb erőpróbát. Arról nem is beszélve, hogy minden felmérés azt mutatja, hogy Vučićék vetélytársaikat messze megelőzve 55 százaléknyi támogatást élveznek.

Éppen ez az egyik legfőbb indoka a voksolásnak. A haladópárt igyekszik kihasználni a pillanatnyi népszerűséget – pontosabban: vezetője népszerűségét -, hogy tartósan bebiztosítsa hatalmát, mielőtt közbejönne valamilyen váratlan fordulat, és összeomlana a kártyavár. Egy ilyen kellemetlen fordulat lehetne a belgrádi vereség, ami gyökeresen megingatná a jelenlegi hatalmat. Ha viszont a belgrádival egy időben megtartanák az országos erőpróbát is, természetesen a nagyfőnök nevével a zászlajukon, akkor – kost' was kost', mondaná a német - biztosnak látszik a siker.

Ennek fényében a képmutatás iskolapéldája az elnöknek az az állítása, amely az Insajder portálnak adott pénteki nyilatkozatában hangzott el, hogy tulajdonképpen az ellenzék követeli a rendkívüli választásokat… És hogy ő csupán igyekszik eleget tenni kérésüknek.

„Valahányszor kérték, megkapták” – hangoztatta Vučić az ellenzéki beállítottságú portál újságírójának, Brankica Stankovićnak a rendkívüli voksolás indokoltságát firtató kérdésére.

Aki egy kicsit is követi a belpolitikai történéseket, tisztában van vele, hogy ez, enyhén szólva, olyan messze van az igazságtól, mint Szerbia az uniós tagságtól. Az ellenzéki vezetők közül ugyanis senki sem állt elő ilyen követeléssel az utóbbi időben. Az oppozíciós tábor számára, megosztottságuk okán, ez inkább rémálom, mint óhaj, s ezzel nagyon is tisztában van a kormánypárt. Igaza van hát annak a jegyzetírónak, aki a napokban így jellemezte a haladópárti vezetőt: ha valamit tud vezetni, akkor az a kampány.

Más téren már közel se ilyen sikeres a működése.

BARÁTUNK, SURINAME. Mostantól mindenkinek illik tudnia, hogy hol van Suriname, kik a lakói és mivel foglalkoznak. Suriname ugyanis a múlt héttől kezdve baráti országnak számít, és ha beválik Ivica Dačić jóslata, akkor hamarosan kiterjedt együttműködés jön létre Szerbia és a félmillió lakosú dél-amerikai ország között. A külügyi tárcavezető ezt a suriname-i belügyminiszterrel folytatott belgrádi megbeszélése után jelentette be, amelyen kifejezte kormánya mély háláját, amiért Suriname visszavonta Koszovó elismerését. A Szerbia számára nagy jelentőségű döntést hosszantartó tárgyalások előzték meg, közölte Dačić, kifejezve reményét, hogy az esemény valóságos lavinát indít el, a jó példát országok sora fogja követni – amiben józanabb elemzők erősen kételkednek.

Még nem tudjuk, hogy mely területeken fejlesztjük majd az együttműködést a távoli és viszonylag fejletlen országgal, amely az utóbbi időben egyre szorosabb kapcsolatokat épít ki Oroszországgal és Kínával. Különösen azóta, hogy az amerikai bányatulajdonosak megszüntették a bauxit kitermelést, amelyre az ország gazdasága épült. Furcsa egybeesés, hogy Koszovó elismerésének visszavonását is pont akkor jelentették be, amikor Ildiz Polak-Bigle surimane-i külügyminiszter asszony éppen Moszkvában vendégeskedett, ahol Szergej Lavrov külügyminiszterrel tárgyalt. Nem tűnnek tehát alaptalannak azok az állítások, hogy Suriname döntését tulajdonképpen orosz barátainknak köszönhetjük, és Dačić nem a dél-amerikai kormánnyal folytatott hosszantartó tárgyalásokat, hanem Moszkvával.

Így mindjárt az is érthetővé válik, miért nyilatkozta Ivica Dačić a Reutersnek – válaszul Hoyt Yee amerikai elnöki különmegbízottnak a két székkel való példálózására -, hogy Szerbia továbbra is egyensúlyozni kíván Oroszország és a Nyugat között. Hátha a balanszírozás segít Koszovó visszaszerzésében.

A reménybeli külpolitikai sikereket azonban megkérdőjelezheti Dačić pártbeli pályafutása. Előfordulhat ugyanis, hogy még mielőtt beindulna a déli tartomány elismerése visszavonásának oly annyira áhított lavinája a szoci politikus elveszítheti pártbázisát. A belgrádi médiában azt rebesgetik, hogy Branko Ružić, az SPS alelnöke pártütésre, azaz a pártelnök megbuktatására készül. Ezt támaszthatja alá Dačićnak a Kurir c. lapnak adott nyilatkozata is, amelyben elárulta, hogy párt éléről való visszavonulását latolgatja.

„Megbuktatni nem tudnak, csak önként távozhatok, erről már gondolkodom”, hangoztatta a csalódott vezető, majd így folytatta: „A pártban és a kormányban is mindenki mindenért engem hibáztat, eljött hát az ideje, hogy ennek véget vessek. Elegem van mindenből!”.

Arról nem nyilatkozott, hogy távozása esetén esetleg az énekesi pályával próbálkozik. Külügyminiszteri ténykedésével ellentétben itt semmi kritika nem érte, viszont sikert sikerre halmozott.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!