Szárazra vetve

Szerbiát rendkívül súlyos, hosszú ideje nem tapasztalt aszály sújtja, és a csapadékhiány következményei már messze túlmutatnak a mezőgazdaságon. Az alacsony folyóvízszint a hajózást és az áramtermelést is veszélyezteti, miközben egyre nagyobb gondot okozhat az ivóvízellátás fenntartása is – írja Živan Lazić a 021.rs portálon megjelent véleménycikkében.

A szerző rámutat: a rendkívüli szárazság nemcsak Szerbiát, hanem csaknem egész Európát érinti, ami jól mutatja a probléma méreteit és mélyebb okait. Minden arra utal, hogy nem rövid ideig tartó időjárási szélsőségről van szó, hanem olyan új körülményekről, amelyek között a vízhiány mindinkább a mindennapi élet részévé válik.

Eső egyelőre a láthatáron sem

A helyzetet súlyosbítja, hogy a meteorológiai előrejelzések középtávon sem ígérnek érdemi változást. A rendkívül meleg, száraz idő várhatóan augusztus első tíz napjában is folytatódik. Később ugyan mérséklődhet valamelyest a hőség, jelentősebb esőre azonban akkor sem lehet számítani.

A meteorológiai térképeken szinte augusztus végéig nem látható komolyabb csapadék, ezért a következő hetek valamennyi ágazat és a lakosság számára is súlyos megpróbáltatást jelenthetnek.

Európában korábban is volt már arra példa, hogy mondjuk, a Rajna nyári vízállása annyira lecsökkent, hogy a hajózható vízréteg mélysége helyenként mindössze harminc centiméter körül alakult. Ilyen körülmények között a teherhajók a korábban tervezett árumennyiségnek csak töredékét tudták elszállítani.

A mostani vízhiány azonban már a Dunát, Európa második leghosszabb folyóját is rendkívül súlyosan érinti. Magyarországon a dunai hajóforgalom gyakorlatilag leállt, Szerbiában pedig a tervezett kapacitás mintegy negyedére csökkent. Ez az áruszállításban és a gazdaság egészében is további fennakadásokat okozhat.

Az áramtermelést is veszélyezteti a vízhiány

A Duna alacsony vízállása a vízerőművek működésére is hatással van, különösen a Vaskapu két erőművére, amelyek hosszú időn át Európa legnagyobb vízerőművei közé tartoztak.

A folyó vízhozama másodpercenként 1400 köbméter alá csökkent, ami körülbelül három és félszer kevesebb az ebben az időszakban szokásosnál. Emiatt a Vaskapu erőművei a megszokott villamosenergia-mennyiség kevesebb mint egyharmadát termelik, és nem zárható ki az sem, hogy működésüket egy időre teljesen le kell állítani.

A probléma azonban nem korlátozódik a vízerőművekre. A vízhiány miatt a nukleáris és a hőerőművek hűtése is nehézségekbe ütközhet. A paksi atomerőművet fokozatosan leállítják, holott az Magyarország hazai áramtermelésének csaknem felét adja. Egy nagy teljesítményű hőerőmű váratlan meghibásodásával együtt ez akár áramkorlátozásokhoz is vezethet.

Románia és Bulgária villamosenergia-rendszere szintén komoly gondokkal küzd. Szerbia és a környező országok ezért olyan időszak elé nézhetnek, amikor tartós áramhiánnyal kell számolniuk, és akár időszakos kikapcsolásokra is sor kerülhet.

Súlyos károk várhatók a mezőgazdaságban

A csapadékhiány legközvetlenebb vesztesei ismét a mezőgazdasági termelők. Még két-három héttel korábban is úgy tűnt, hogy a kukorica, a szója és a napraforgó kiemelkedően jó termést hozhat. Mostanra azonban már az is kérdésessé vált, hogy a növények mekkora része vészeli át a hosszan tartó aszályt.

Jelentős terméskiesés várható a takarmánynövényeknél is. Az ősszel érő gyümölcsök ugyan az idén bőséges termést ígértek, a hőség és a vízhiány azonban nemcsak a mennyiséget, hanem a gyümölcsök minőségét is ronthatja.

A mezőgazdasági és gazdasági károk összességében több milliárd euróra rúghatnak. Ezek a veszteségek azonban még mindig másodlagossá válhatnak, ha az országnak nem sikerül biztosítania a zavartalan áramellátáshoz szükséges legalább minimális villamosenergia-mennyiséget.

Az áramtermelés akadozása ugyanis a vízellátásra is közvetlenül kihat. Amennyiben az ivóvíz előállításához és továbbításához szükséges rendszerek nem kapnak elegendő energiát, vízkorlátozások bevezetésére is szükség lehet.

A vízkorlátozás életveszélyes következményekkel járhat

Negyven Celsius-fok körüli hőmérséklet mellett a vízellátás akadozása különösen veszélyes lehet az idősekre, a betegekre és a gyermekekre. Az egésznek pedig szociális vetülete is van, hiszen a szegényebb rétegek vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben, mivel sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy minden helyiséget légkondicionálóval szereljenek fel, vagy a hőséghez igazodó, drágább élelmiszereket és italokat vásároljanak.

Egyes szerbiai önkormányzatokban már korlátozták a vízfogyasztást. Elsőként Gornji Milanovac térségében került sor ilyen intézkedésre, mivel a település vízellátását biztosító tározók és vízkivételi helyek komoly nehézségekkel küzdenek.

A hatóságok legfontosabb feladata ezért az, hogy valamennyi szinten felelősen járjanak el, és mindent megtegyenek az ivóvíztermelés és -ellátás fenntartásáért. A lakosság ezt észszerű és takarékos vízfogyasztással segítheti.

Amennyiben a hatóságok és a polgárok között ebben a kérdésben nem alakul ki együttműködés, a vízellátási gondok gyorsan és drámai mértékben súlyosbodhatnak.

Nem egyetlen rendkívüli évről van szó

A mostani aszályt nem szabad egyszeri, váratlan időjárási eseményként kezelni. Szerbia hosszabb ideje szembesül egyre gyakoribb száraz időszakokkal, még ha azok korábban többnyire kevésbé szélsőséges formában jelentkeztek is.

A század eleje óta tizenegy évet minősítettek rendkívül aszályosnak. Különösen súlyos volt 2012, de 2024 is jelentős szárazságot és komoly károkat hozott. Ezzel szemben 1960 és 2000 között mindössze két év, 1963 és 1983 tartozott ebbe a kategóriába. Ez a különbség azt mutatja, hogy a szélsőséges szárazság már nem ritka kivétel, hanem egyre rendszeresebben visszatérő jelenség.

Mind gyakrabban beszélnek a tavasz eltűnéséről, a nyarak meghosszabbodásáról és felmelegedéséről, valamint az éghajlatváltozásról mint a forró és száraz időszakok alapvető kiváltó okáról.

Az alkalmazkodásban az államé a fő felelősség

Bár már hosszabb ideje tudható, hogy az időjárási körülmények megváltoztak, Szerbia kevés érdemi lépést tett az alkalmazkodás érdekében. Az egyéni felelősség és a lakosság szokásainak megváltoztatása is fontos, az átalakulás irányát és ütemét azonban elsősorban az államnak kell meghatároznia.

Az állam feladata lenne az öntözési infrastruktúra fejlesztése, új csatornák építése és az öntözőrendszerek beszerzésének támogatása. Korszerű és versenyképes mezőgazdaság megfelelő öntözés nélkül ma már nem képzelhető el.

Szükség lenne az esővíz szervezett összegyűjtésére és tárolására is, hogy a csapadékosabb időszakokban lehulló víz ne vesszen kárba.

Németországban több mint húsz éve épülnek olyan lakóépületek, amelyekben a zuhanyozás után keletkező vizet összegyűjtik, majd a vécék öblítésére használják fel. Mivel a háztartásokban a legtöbb víz éppen erre fogy, az ilyen megoldások jelentős megtakarítást eredményezhetnek. A cikkíró szerint elérkezett az ideje annak, hogy az efféle építési módszerek Európa-szerte, így Szerbiában is elterjedjenek.

Több zöldterületet Vajdaságban

A vízfogyasztás észszerűsítése mellett nagyszabású fásítási és zöldítési programokra is szükség lenne. Fontos lenne az utcai fasorok és a parkok számának növelése, különösen Vajdaság településein.

A vajdasági városok többségében rendkívül kevés a zöldterület, és ez különösen igaz Újvidékre. A fák és parkok nemcsak árnyékot adnak, hanem mérséklik a városi hőszigethatást, javítják a levegő minőségét, és segítik a csapadékvíz megtartását is.

A mostani aszály rendkívül súlyos, és a közvetlen következményeinek enyhítése mindenkitől felelősségteljes magatartást kíván. Még nagyobb hiba lenne azonban, ha az ősz beköszöntével mindenki megfeledkezne a történtekről, és az élet változatlanul folytatódna tovább.

A jelenlegi szárazság jelentős következményekkel járhat, de ha egy hasonló helyzet a jövőben ismét felkészületlenül éri az országot, a károk még súlyosabbak lehetnek. Az alkalmazkodást ezért nem lehet tovább halogatni: az intézkedéseket közvetlenül a mostani aszály elmúltával meg kell kezdeni, mert minden következő hasonló időszak egyre szélsőségesebb és egyre veszélyesebb lehet az emberek életére.