Miért sikeres a populizmus? A politikai stratégia, amely évtizedek óta választásokat nyer
2026. július 24. [18:02]
A populizmus vagy népi politizálás nem csupán a szerbiai belpolitika meghatározó jelensége, hanem világszerte egyre nagyobb szerepet játszik a demokratikus választásokon. Bár a közbeszédben gyakran pejoratív jelentést kap, a politikatudomány önálló politikai irányzatként tekint rá, amelynek központi eleme a nép és az elit szembeállítása, valamint az establishment kritikája. Erről közölt átfogó elemzést a NIN szerb hetilap.
A lap szerint a szerb politikai történelem azt mutatja, hogy a populista elemeket alkalmazó pártok hosszú időn keresztül képesek voltak megszerezni a választók többségének támogatását.
A Nikola Pašić nevéhez fűződő Népi Radikális Párt, később a szocialista időszak politikai kommunikációja, majd a többpártrendszer visszaállítása után a Szerbiai Szocialista Párt, valamint az azt követő választási győztesek is éltek a populizmus eszköztárával.
A cikk szerint ma a közvélemény-kutatásokban legnagyobb támogatottsággal rendelkező politikai szereplők, a Szerb Haladó Párt és a blokádban lévő egyetemisták mozgalma szintén hordoznak populista jegyeket.
A populizmus lényege: A nép és az elit szembenállása
Nikola Ilić, a Belgrádi Egyetem Politikatudományi Karának doktorandusza szerint a populizmus két alapvető ismérvre épül. Egyrészt éles különbséget tesz a nép és az elit között, másrészt hangsúlyosan rendszerkritikus, elitellenes álláspontot képvisel. A kutató ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a populizmust nem szabad automatikusan a demagógiával azonosítani.
Hasonlóképpen vélekedik Margaret Canovan brit politikatudós is, aki szerint a populizmus a demokrácia belső feszültségeiből táplálkozik. A populista mozgalmak úgy tekintenek magukra, mint amelyek a társadalom azon véleményét képviselik, amelyet a kormányok, a nagy politikai pártok vagy a média figyelmen kívül hagynak. A populizmus ezért nemcsak a politikai és gazdasági elitet bírálja, hanem gyakran az akadémiai világ és a média véleményformálóit is.
A NIN által idézett nemzetközi szakirodalom szerint a populizmus olyan politikai ideológia, amely a becsületes népet állítja szembe azokkal az elitekkel vagy más társadalmi csoportokkal, amelyek szerinte veszélyeztetik a többség jogait, jólétét vagy identitását.
Nem szerb sajátosság, hanem világjelenség
Az elemzés rámutat arra is, hogy a populizmus gyökerei nem kizárólag Szerbiában keresendők. A 19. század végén Európában a keresztényszociális mozgalmak, az Egyesült Államokban Andrew Jackson politikája és a későbbi Néppárt, Oroszországban pedig a narodnyik mozgalom is hasonló politikai gondolatokra épült. Szerbiában Svetozar Marković közvetítésével jelentek meg ezek az eszmék, amelyek később Nikola Pašić politikájára is hatással voltak.
A szerzők szerint a populizmus mai erősödése összefügg a hagyományos politikai pártok iránti bizalom csökkenésével, a globalizációval, a gazdasági és társadalmi bizonytalansággal, a korrupciós ügyekkel, valamint azzal az érzéssel, hogy a politikai elit eltávolodott a választóktól. Emiatt egyre több politikai mozgalom építi kampányát arra az üzenetre, hogy visszaadja a döntések feletti befolyást az embereknek.
Nikola Ilić szerint a populizmus bizonyos értelemben természetes velejárója a képviseleti demokráciának. Úgy véli, időről időre kialakul az a társadalmi igény, hogy a politikai elit és az állampolgárok közötti egyensúly ismét a választók javára tolódjon el. A NIN elemzése arra a következtetésre jut, hogy ez a politikai stratégia napjainkban nemcsak Szerbiában, hanem Európa és az Egyesült Államok számos országában is egyre meghatározóbb szerepet játszik a választási küzdelmekben.