Alkotmányos káosz fenyeget Magyarországon

Magyarországon az egyik túlhatalmat felváltotta egy másik. Magyar Péter kormánya éppolyan sietősen írja át az alkotmányt, mint az elődje, és egyelőre úgy tűnik, hogy az új miniszterelnök számára fontosabb a múlt eltörlése, mint a jövő építése.

A kormány lépéseit ugyan támogatja a társadalom vérszomjas többsége, szakértők ugyanakkor úgy vélik, a politikai szempontok felülírják a jogi garanciákat, ez pedig könnyen alkotmányos káoszhoz vezethet, és idézik a korábbi köztársasági elnököt, Sólyom Lászlót, aki szerint a jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani, írja Stier Gábor külpolitikai újságíró, elemző, publicista az Apolut.net portálon. A cikk eredetileg németül jelent meg Péli Éva fordításában, magyarul pedig a moszkvater.com portálon.

Jakobinus hévvel, a megtisztulás jelszavával, ám érezhetően a bosszútól hajtva folytatja Magyar Péter Orbán rendszerének lebontását, Magyarország átalakítását. Ebben a törekvésben élvezi a társadalom többségének és az Európai Uniónak a támogatását is. Közben a Fidesz még mindig keresi a helyét, és a szemünk előtt mállik szét. Rohamosan veszíti el a támogatóit, népszerűsége már 20 százalék köré, inkább alá esett. A kis parlamenti frakció igyekszik állni a sarat, ám harca reménytelen, megaláztatásokkal teli, így aligha meglepő, hogy a vezetője – egyébként Magyar Péter régi barátja – Gulyás Gergely lemondott, Szijjártó Péter pedig lemondott a mandátumáról és a BYD-hez igazol. Lázár és Rogán sehol, Ferencz Orsolya új polgári közösséget épít, de Navracsics Tibor is egyre inkább kifelé beszél a pártból. Eközben Orbán Viktor a foci világbajnokságra utazott Amerikába, és megmaradt tábora csak remélni meri, hogy két meccs között azért a régi kapcsolatokra alapozva szerez támogatást a republikánus MAGA-körökben a párt hanyatlásának megállítására.

„A magyarok többségénél egyelőre mindent felülír a parlamentben meghonosított új stílus, ami megosztó ugyan – a vitákat látva sokan egy pszichiátriai rendelő várójában érzik magukat -, ám a társadalom számottevő része nemcsak követi Magyar Péter "abszolút filmszínházát", de élvezi is a műsort”

Ez a cirkusz ugyan néha már a TISZA Párt támogatónak is sok, ahogy Magyar Péter mindennap alázza a fideszeseket, ám a közösségi médiához szoktatott többség a miniszterelnök erős stílusa mögött nagy igazságérzetet lát. Tény, hogy a társadalom ki van éhezve az őszinteségre, és ezt a helyzetet Magyar Péter ki is használja, sőt kimondottan élvezi a magára osztott szerepet.

E „látványpékség” mögött azonban szép lassan felsejlik a valóság, amely már koránt sem ennyire vidám és sziporkázó. Mutatja ezt a különböző szociális jellegű támogatások – üzemanyag árplafon eltörlése vagy a kedvezményes kisvállalkozói hitel „piacosítása”, a rezsicsökkentés kilátásba helyezett kivezetése stb. – megnyirbálása mellett az Alaptörvény 17., erősen politikai felhangú módosítása is. Ez egy mondattal megszünteti a köztársasági elnök megbízatását. A jogszabály kihirdetését követő napon megszűnik a 2024-ben megválasztott államfő megbízatása. Mivel a törvények aláírása az államfő feladata, Sulyok Tamásnak öt napon belül a saját leváltását kellene szentesítenie. Bár formai okokból kérhetne előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól, Magyar Péter miniszterelnök korábban jelezte, ebben az esetben megfosztási eljárást indítanak ellene.

„Egy ilyen eljárás alatt az államfő nem gyakorolhatná hatásköreit, így a törvényt Forsthoffer Ágnes házelnök írná alá. Ugyanez a forgatókönyv lépne életbe akkor is, ha a köztársasági elnök az aláírás helyett a lemondást választaná”

Szigorítják a mandátumokat, bevezetik a 12 éves parlamenti cikluskorlátot és a 70 éves bírói korhatárt. Az új szabályozás értelmében szeptember 1-jével megszűnik a 70. életévüket betöltött alkotmánybírák mandátuma. A döntés érinti Polt Péter elnök mellett még három tagot érint. A testület tagjainak megbízatása 12-ről 9 évre csökken. Jelentősen szűkül a passzív választójog is. A jövőben nem indulhat parlamenti választáson az a politikus, aki legalább háromszor szerzett képviselői mandátumot, vagy összesen 12 évig betöltötte ezt a tisztséget. Ehhez még hozzátehetjük, hogy az Országgyűlés Európában páratlan módon visszamenőleges jogalkotással – lényegében Orbán Viktorra szabva – 2026 júniusában fogadta el az Alaptörvény tizenhatodik módosítását, amely két ciklusban, azaz összesen nyolc évben korlátozza a miniszterelnöki tisztség betöltését. A közigazgatási egységek történelmi vármegye elnevezése helyett visszatér a megye elnevezés, és feláll a közvagyont vizsgáló Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal.

Ez utóbbival a kormány a magyar közjogi rendszerben korábban nem ismert, európai összevetésben is szokatlan intézménytípust hoz létre, amely nem egyszerű ellenőrző hatóság lenne, hanem olyan hibrid szerv, amely egyszerre kap közigazgatási, büntetőeljárási és polgári jogi eszközöket a közvagyon védelmére és a jogellenesen kikerült vagyon visszaszerzésére. A rendkívül széles hatáskörök miatt pedig érdemi jogállami kockázatok is felmerülnek. Az autoriter tendenciákat erősíti az is, hogy adott esetben az elmúlt 16 év visszaéléseinek kivizsgálására hivatott parlamenti bizottságok is rendőrséggel vezettethetnek elő tanúkat. S a sort még folytathatnánk.

„Az alkotmánymódosítás kapcsán elmondható, hogy a Magyar Péter vezette TISZA-kormány a Fidesz legrosszabb hagyományait viszi tovább. Ráadásul az elmúlt 16 év hibái nem jogosítanak fel mindenre, a cél nem szentesíti az eszközt, és nem lehet a megtisztulás jelszavával átlépni a törvényeken. Főképp pedig nem segítik a megújulást, a társadalmi megbékélést a megfélemlítést célzó intézkedések és az egyértelműen fenyegető, immár intézményi háttérrel is bíró hangnem”

Ami pedig a legvitatottabb, láthatóan a politikai bosszú vezérelte döntéseket illeti, a miniszterelnöki cikluskorlátozást – persze nem visszamenőleges hatályú jogalkalmazással – amolyan határesetként akár még el is lehetne fogadni, a képviselői időkorlát azonban akár a képviselő, akár az őt jelölő párt, akár a választásra jogosult állampolgárok szemszögéből nézzük, az általános jogok szűkítése.

De a csomag szinte kritikátlan fogadtatása felveti a társadalom állapotát is. A többség indulatoktól túlfűtve nem akarja látni, hogy a kormány már vissza-visszaél a kétharmados felhatalmazásával, és éppen ez nem tetszett sokaknak a Fidesz kormányzása idején sem. Mint ahogy az elmúlt 16 évet sem nevezném a győztesekkel ellentétben diktatúrának, úgy most sem gondolom, hogy ne lenne a rendszer demokratikus. Az ugyanakkor elgondolkodtató, hogy az elmúlt években milyen indulatok gyűltek fel a társadalom többségében, és a leszámolás – nem az elszámolás – dühétől elvakítva nem érzik, hogy nem ez a megtisztulás útja, így csak a társadalmon belüli szakadék mélyül. A magyar társadalom válságban van, és ennek a gyökerei a Kádár-rendszerig vezetnek. Ez a társadalom most fizeti meg a „gulyás kommunizmus”, a viszonylagos jólét árát, a környező országokkal összehasonlításban kevésbé kreatív, inkább parazita, kontraszelektált és a viszonylagos jólét érdekében a kelleténél többet elvár és el is visel az államtól. Ezt pedig a mindenkori hatalom ki is használja.

„Csakhogy amíg az Orbán-kormányok a késői Kádár-korszak beidegződéseire építettek, addig Magyar Péter néha mintha a korai Kádár-korban rögzült reflexekre – megfélemlítés és félelem – alapozna. Egyik út sem vezet sehova”

Ahogy az előző kormány talán legmérsékeltebb minisztere, a volt uniós biztos Navracsics Tibor fogalmazott, a forradalmi elit most tort ül. „Arra hivatkoznak, hogy az ország többségének akaratát teljesítették, amikor megteremtették a köztársasági elnök, a Kúria és az Alkotmánybíróság elnöke és az alkotmánybírák egy része elűzésének jogi kereteit. Úgy érzik, hogy a többség akaratát teljesítették, amikor elfogadták Európa leginkább restriktív választási szabályozását, amely példátlan módon szűkíti a megválaszthatóság feltételeit, és amely adminisztratív eszközökkel korlátozza a politikai versenyt Magyarországon. Akármit is gondoljunk a TISZA módosító javaslatának tartalmáról, abban egyetérthetünk, hogy a párt és a kormány ennél a vitánál is pontosan úgy járt el, mint a Fidesz tette az elmúlt tizenhat év nagy részében” – emlékeztetett mindenkit a politikus.

„S miközben a TISZA mögött állók az elemzőktől a médián át a szavazókig éltetik az új intézkedéseket, súlyosan jogállam ellenesnek nevezték a kormány 17. alkotmánymódosítási csomagjának több elemét alkotmányjogászok is”

Stumpf István szerint a tervezett módosítások veszélyeztethetik az Alaptörvény koherenciáját, és olyan precedenst teremthetnek, amelyet későbbi kormányok is felhasználhatnak politikai ellenfeleik eltávolítására. Az első Orbán-kormány kancellária minisztere hangsúlyozta, a kétharmados parlamenti többség mellett sem lehet bármit az Alaptörvénybe foglalni, mert a személyre szabott, visszamenőleges hatályú szabályozás alkotmányos káoszhoz vezethet. Mint fogalmazott, a köztársasági elnök eltávolítása erodálja az államfő intézményét, a korhatár szabályok és a mandátum korlátozás pedig súlyos jogállamisági aggályokat vetnek fel.