A szuper El Niño és a klímaváltozásra gyakorolt hatása

A tudósok továbbra is próbálják tisztázni az El Niño és az emberi tevékenység okozta felmelegedés közötti összetett kapcsolatot, mert együttes hatásuknak komoly következményei vannak a szélsőséges időjárási jelenségekre és a globális hőmérsékletekre nézve.

Ahogy közeledik a nyár, egyre nagyobb az esélye annak, hogy a történelem egyik legerősebb El Niño-jelensége alakul ki. A meteorológusok egyre biztosabbak abban, hogy a Csendes-óceán trópusi övezetének ez az átmeneti felmelegedése új globális hőmérsékleti rekordot hozhat, de mit jelent ez a klímaválság szempontjából?

Az El Niño most olyan körülmények között jelentkezik, amikor az éghajlatváltozást már jelentős mértékben az emberi tevékenység idézi elő. A két jelenség kapcsolata rendkívül összetett, és a kutatók még mindig próbálják megérteni, pontosan hogyan hatnak egymásra. Az utóbbi években azonban világossá vált, hogy az El Niño felerősítheti az üvegházhatású gázok növekvő koncentrációja által okozott felmelegedést, és a globális átlaghőmérsékletet eddig soha nem látott szintre emelheti.

Miközben az emberiség továbbra is hatalmas mennyiségű szén-dioxidot bocsát a légkörbe, az El Niño következményei várhatóan egyre súlyosabbá válnak, és az éghajlat egyre nehezebben áll majd helyre ezekből a ciklikus hőmérsékleti kiugrásokból.

Mi az El Niño?

Az El Niño–Déli Oszcilláció (ENSO) egy olyan éghajlati rendszer, amely ciklikusan váltakozik a Csendes-óceán középső és keleti trópusi térségeiben jelentkező hidegebb (La Niña – kislány) és melegebb (El Niño – kisfiú) tengervíz-felszíni hőmérsékleti időszakok között. Ez a ciklus nem szabályos – az El Niño és a La Niña események átlagosan két-hét évente fordulnak elő az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) adatai szerint.

Az ENSO a Föld legnagyobb évről évre jelentkező éghajlati ingadozása. „Ez a 800 kilós gorilla az éghajlati állatkertben” – mondta a Gizmodo portálnak Michael McPhaden, a NOAA vezető kutatója. Ez a ciklus megváltoztatja a légköri áramlásokat, ami aztán világszerte hatással van a hőmérsékletre és a csapadékra.

Az El Niño idején a Csendes-óceán középső és keleti trópusi részének felszíni hőmérséklete az átlag fölé emelkedik, extra hőt juttatva a légkörbe, miközben a csendes-óceáni futóáramlást délebbre tolja. Ennek következtében nő a globális hőmérséklet, és a világ különböző részein jelentősen megváltoznak az időjárási mintázatok. Sok térségben az El Niño súlyosbítja azokat a szélsőséges időjárási jelenségeket, amelyek az ember okozta klímaváltozás miatt már most is egyre gyakoribbak és intenzívebbek.

„Halálos szárazföldi hőhullámokat, komoly közegészségügyi veszélyeket, erősebb viharokat és szélsőségesebb aszályokat tapasztalunk. Ez az El Niño és a klímaváltozás kombinációjának következménye” – magyarázta McPhaden.

Fokozódó felmelegedés

A 2023-ban kialakult erős El Niño kulcsszerepet játszott abban, hogy 2024 a mérések történetének legmelegebb éve lett. Amikor 2025-ben beköszöntött a La Niña, a globális átlaghőmérséklet ugyan csökkent, de nem tért vissza a 2022-es szintre. Sőt, 2025 a történelem harmadik legmelegebb éve lett, közvetlenül 2023 és 2024 után.

Ennek oka, hogy a légkörben még több üvegházhatású gáz halmozódott fel, ami gyakorlatilag semlegesítette a La Niña globális hűtőhatását – magyarázta McPhaden.

Ez a folyamat a szokatlan regionális időjárási mintákban is megfigyelhető.

„Az év elején, amikor még tartott a La Niña, Ausztráliában hatalmas hőhullám alakult ki, holott a La Niña általában hűvösebb időt jelent ott. Az emberi eredetű hatás tehát valóban felülírta a La Niña hatásait” – mondta a Gizmodónak Friederike Otto, a londoni King’s College klímatudományi professzora.

Ez a mintázat a történelmi hőmérsékleti adatokban is látható. „A 21. század La Niña évei melegebbek, mint a 20. század El Niño évei az üvegházhatású gázok felhalmozódása miatt” – mondta McPhaden.

Ez magyarázza, hogy a történelmi hőmérsékleti rekord inkább egy lépcsőzetesen emelkedő görbére hasonlít, mint egy egyenletes emelkedőre.

Kevin Trenberth, a Nemzeti Légkörkutató Központ neves kutatója egy 2023-as The Conversation-cikkben kifejtette, hogy a globális felmelegedés lépcsőzetesen halad előre, és erősen befolyásolja az ENSO változékonysága. Az El Niño évei hirtelen globális hőmérséklet-emelkedést hoznak, amelyet hűvösebb La Niña-időszak követ. Az üvegházhatású gázok koncentrációjának folyamatos növekedése miatt azonban a hosszú távú eredmény mégis a felmelegedés.

A legkomolyabb modellek szerint az idei El Niño még a 2023-asnál is erősebb lehet. A Gizmodo által megkérdezett szakértők egyetértenek abban, hogy egy „szuper El Niño” 2026-ban és 2027-ben több mint 1,5 Celsius-fokkal emelheti a globális hőmérsékletet az iparosodás előtti szint fölé. Ez az a küszöb, amelyet a párizsi klímaegyezmény a klímaváltozás legsúlyosabb következményeinek elkerülése érdekében jelölt meg határként.

Daniel Swain, a Kaliforniai Egyetem klimatológusa szerint azonban talán még ennél is fontosabb, hogy a szuper El Niño idején jelentkező szélsőséges időjárási körülmények előrevetíthetik azt a világot, amelyben öt-tíz év múlva tartósan élni fogunk.

„Klimatológusként ez mélységesen riasztó felismerés” – tette hozzá.

Gyakoribbá válhatnak a szuper El Niño-jelenségek?

Az világos, hogy az El Niño jelentős hatással van a globális hőmérséklet emelkedésére, de az továbbra is nyitott kérdés, hogy fordítva is igaz-e ez. Vannak azonban arra utaló jelek, hogy az ember okozta klímaváltozás gyakoribbá teheti az erős El Niño-jelenségeket.

„Ezek az események elég ritkák ahhoz, hogy még ne rendelkezzünk statisztikailag elegendő megfigyelési adattal, de a számok azt mutatják, hogy az elmúlt négy-öt évtizedben talán több extrém El Niño-esemény volt, mint korábban. Ez összhangban áll azokkal a klímamodellekkel, amelyek szerint ebben az évszázadban gyakoribbá válhatnak az extrém El Niño-jelenségek” – magyarázta Swain.

McPhaden egyetért ezzel, és úgy véli, hogy az idei év további adatokat szolgáltathat ennek az elméletnek a megerősítésére.

„Ha ez az esemény valóban nagyon erősnek bizonyul, az szokatlan lenne, hiszen az előző rendkívül erős El Niño mindössze tíz éve történt. Az igazán erős El Niño-események között általában 15–20 év telik el” – hangsúlyozta McPhaden.

Ha a szuper El Niño gyakoribbá válik a felmelegedő világban, annak oka összefügghet a globális klímarendszerben betöltött szerepével. Az ENSO-ciklus ezen szakasza lényegében a felhalmozott energia felszabadításának mechanizmusaként működik, kiszabadítva a felesleges hőt a trópusi Csendes-óceánból. Ahogy azonban a légkör melegszik, az óceán egyre több hőt nyel el, így az El Niño idején még többet bocsát ki.

Ez egy lehetséges visszacsatolási folyamatra utal – ha a globális felmelegedés növeli az erős El Niño-jelenségek gyakoriságát, ezek az események tovább erősíthetik a globális felmelegedés rövid távú hatásait.

Még sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a klimatológusok elegendő adatot gyűjtsenek ennek a kapcsolatnak a teljes feltárásához, de már most világos, hogy az El Niño és az ember okozta klímaváltozás nem különálló jelenségek. Kapcsolatuk megértése kulcsfontosságú lesz egy egyre gyorsabban melegedő világ megértéséhez, írja az RTS.