Álvalóság

Németh Athina a szocialisták videójában. Túl könnyű csalás
Németh Athina a szocialisták videójában. Túl könnyű csalás (Fotó: hirtv.hu)

2020. június 10. [16:29]

A politikai életben a hazugság szinte mindennapos, de ha ez amatörizmussal párosul, az szinte biztos bukás. Budapesten pedig pontosan így próbálta lejáratni a kormányt az MSZP szebb napokat látott néhány tagja, borzasztóan ügyetlenül és könnyen lebuktatható módon. Egy minden mentős által ismeretlen nő beszélt egy amatőr videón arról, milyen szörnyű hatása volt a járvány idején elrendelt ágyfelszabadításnak. Maga a téma régi vesszőparipája az ellenzéknek, azt feltételezve, hogy ellátatlan betegek sorra haltak meg azért, mert a kormány önkényből felszabadította az ágyakat, valami ilyesmit próbált szavakba önteni az önjáró szocialista Ujhelyi István sajtósa, Szalay Tamás Lajos. De lebukott, mert hamar kiderült, az ott szereplő nő csak mondja magáról, hogy mentőstiszt, valójában színész, és az általa elmondottak teljesen légből kapottak. Nagyjából egy nap alatt kiderült, semmi értelme nem volt az akciónak.

Később Ujhelyi István közölte, nem Szalay ötlete volt az egész, csak ő fogta a kamerát, így a kérdéseket az MSZP-nek címezzék. Ez pedig talán sokkal nagyobb baj a párt számára, mintha az derülne ki, hogy a volt Népszabadság-újságíró túlságosan is buzgóvá vált. Mert Szalay nem tényező, Ujhelyi kicsit komolyabb, de azért ő se annyira fontos, ugyanakkor az MSZP ma még igenis komolyan vehető párt. Épp azt akarja bebizonyítani, hogy az, fontos és alternatívát jelent más erőkhöz képest. Kicsit visszatekintve a múltba, az MSZP kormánypárt volt, a baloldal zászlóshajója, megkerülhetetlen erő, az állampárt – elvben – megtisztult és modernizált XXI. századi leszármazottja, demokratikus és baloldali csoportosulás dörzsölt politikusokkal. Ma az MSZP azért harcol, hogy ne csak a neve legyen, de programja is, no meg azok a bizonyos politikusok is létezzenek soraiban. Ehhez el kell hitetnie a magyarokkal, hogy tényező, egy ilyen videófelvétel viszont azt erősíti, hogy egy önjelölt aktivista meg tudja szabni a párt kommunikációs stratégiáját. Az akciót feltehetően senki se gondolta át, nem dugták össze a fejüket a nagy stratégák, hiszen ilyenek már nincsenek. Nincs ideológiai alapvetés, se irányok, se aktivistacsoportok. Egyszerűen van néhány ember, aki onnan kapja soványka fizetését, és úgy gondolja, működik az, ha csúnyákat mondunk a kormányról. Ezért pedig vállalja a felelősséget a párt.

Ha őszintén átnézzük, mivé korcsosult az MSZP egy évtized alatt, riasztó a kép. Kevesebb, mint két év múlva választások lesznek Magyarországon, s ennyi ideje van a pártoknak tisztázni, ki hogyan próbál versenybe szállni. A 2019. őszi önkormányzati választások megmutatták, hogy lehetne keresnivalója az ellenzéki erőknek bizonyos területeken, de azt is bebizonyította az azóta eltelt idő, hogy nem minden győztes tudott felnőni a feladatához. A legjobb példa Karácsony Gergely, aki valamiképp kinőtte az MSZP-t is a saját Párbeszéde mellett, és nagyon mélyre tudott süllyedni az önkormányzati politika posványába, ez pedig nem az ő kiválóságát mutatja, hanem az említett pártok belső állapotára világít rá.

Egyáltalán nem biztos, hogy ez az MSZP képes lesz elindulni a 2022-es választásokon. Nyilván nem akar eltűnni a politikai porondról, de nem látni, ki menthetné meg az erkölcsi nihil felé tartó vörösöket. Minden adandó lehetőséget elpackáznak, az európai trendeket se tudják igazából követni, a járvány során mutatott teljesítményük pedig kimerült a folyamatos akadékoskodásban. Gyakorlatilag nincs olyan téma, amelyben a nagy múltú párt képes lett volna tematizálni a közbeszédet, egyedül Bangóné Borbély Ildikó immáron futószalagon érkező otrombaságai és Gurmai Zita látványos menekülése emlékeztet minket arra, hogy létezik a frakció. Ahhoz, hogy innen felálljon a párt szinte varázslatra volna szükség, új szemléletre és sok új emberre, no és persze pénzre. Azonban nem zárható ki, hogy a politikai opportunista Jobbik és az MSZP egyaránt elbukja a küzdelmet, a következő választásokon pedig egyikük se tudja majd megugrani az 5 százalékot, s törvényszerűen eltűnik a süllyesztőben.

Mert van olyan párt, amely régóta nem tényező, ám ma is létezik, mert néhány ember ma is ragaszkodik hozzá. Ilyen például a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP), a rendszerváltozást követő időszak fontos mérföldköve. Ma is vannak, egy-két jelöltet el tudnak indítani, bezsebelnek néhány tizedszázaléknyi szavazatot, tagdíjat szednek és terveik vannak. Ugyanez a minipárt-élet valószínűleg nem vár a szocialistákra. Mert ahhoz valóban hinni kellene benne.

Sitkei Levente

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!