A Jobbik középen

Jakab Péter, a Jobbik elnöke. Teljes hátraarc, arcvesztéssel együtt
Jakab Péter, a Jobbik elnöke. Teljes hátraarc, arcvesztéssel együtt (Fotó: valaszonline.hu)

2020. március 5. [12:52]

Megérkezett a Jobbik középre, vélte Jakab Péter, aki nemrégiben védelmébe vette Soros Györgyöt, miközben pártja korábban harsányan követelte, tiltsák ki az amerikai-magyar üzletemberhez köthető szervezeteket Magyarországról. Puhul és langyosodik a Jobbik, mégpedig rohamosan, hiszen Jakab Péter a Jobbik elnökeként minden, csak nem jobboldali. Legutóbbi felvetése szerint át kell gondolni, engedjük-e a határon túli magyaroknak, hogy szavazataikkal beleszóljanak az anyaországi politikai folyamatokba.

Ez identitáskérdés, nem egyszerű politikai manőver. Itt dől el, hisz-e valamiben Jakab Péter és pártja, vagy csak keresi a szavazók kegyeit. Ismert politikusi viselkedés, hogy a népszerűségi listákat maga elé téve az alapján dönt egy-egy kérdésben, hogy a többség miként vélekedik valamiről. Ez persze belső kutatási lista, ezer különböző kérdésre válaszolnak a polgárok, nagyon drága mulatság ilyet csinálni, de aki így politizál, annak megéri. A Jobbik pedig úgy tűnik, ezt az utat választja. Nincsenek elvek, csak a politikai haszon számít, a több szavazó, egyetlen kérdés se lehet kőbe vésve, minden ötlet alku tárgya, s ha jól jövedelmez a képzeletbeli szavazóurnánál, akkor hajlandóak változtatni az álláspontjukon. Persze megmarad a jól hangzó szlogen, hogy ez egy keresztény, nemzeti párt, de ez feltehetően csak azért marad, mert azon a bizonyos kutatási listán erre kedvezően reagáltak a választók.

A magyarság összefogása az anyaország részéről nem amolyan úri huncutság vagy politikai eszköz, hanem alkotmányos kötelesség. Benne volt a szovjet típusú alkotmányban is, meg a mostaniban is, ez soha nem volt kérdés. A határon túli magyaroknak adott szavazójog olyan alkotmányos mulasztása volt Magyarországnak, amely egy emberöltőn át sajgott a szívekben. Mikor Magyarország megtehette, hogy kiterjessze a szavazójogot, megtette. A határon túl élő magyarok pedig maguk döntenek arról, kívánnak-e élni ezzel a jogukkal vagy sem. A lényeg azon van, hogy a magyar állam nem tesz különbséget magyar és magyar között, legyen az szabadkai vagy bajai. Ez egy alapelv, amely igenis kőbe van vésve és úgy is kell maradnia. A jogot visszavenni egyszerű otrombaság, hatalmas pofon, hiszen az az üzenete, hogy mégis van különbség magyar és magyar között, a szabadkai magyar valójában magyarul beszélő szerb, a pozsonyi meg magyarul beszélő szlovák.

A nyugati országok nem tudják a különbséget a nemzetiség és az állampolgárság között, nekik külön szóvirágokkal kell leírniuk, hogy valaki szerb állampolgárságú, de magyar nemzetiségű ember. Aztán az olvasók meg vakarják a fejüket, hogy ez konkrétan mit jelent vajon. Mi tudjuk, akik itt élünk a határ bármely oldalán. Jakab Péter pedig feltehetően ugyanúgy tudja, hiszen ő is itt él, és egy olyan pártot vezet, amely néhány éve még magyarabbnak mutatta magát mindenkinél. De mára kiderült, hogy az a viselkedés ugyanolyan pávatánc volt, mint a mostani. A piaci rés, ahol be lehet nyomulni a választók tömegébe. A Jobbik a brit lapok szerint tíz éve szélsőjobboldali párt volt, amikor arról cikkeztek, hogy Közép-Európában milyen veszélyes masírozó nácik élnek, tessék, ott Magyarországon a „Dzsobbik”, tizenhat százalék. Ugyanezek a lapok persze ma nem értik, mi is történik, annyira azért nem fontos nekik Magyarország, így továbbra is azt gondolják, a Jobbik náci, Jakab Péter pedig Vona Gábor kicsiben. Borzasztó kemény munka egy populista alakulatról azt bizonyítani, mégpedig hitelt érdemlően, hogy nem az, hanem középutas konzervatív-liberális párt. Erre az európai demokráciák történelmében még egyetlen párt se volt képes. A Svéd Demokraták valaha ugyanígy masíroztak, majd megszelídültek, utálja is őket az egész svéd politikai elit és a világsajtó. Marine Le Pen apja Nemzeti Frontját vette át és tette azt simulékony és komolyan vehető Tömörüléssé, névváltoztatással jelezve az új korszakot. Ma is ők a francia nácik, a radikális jobboldal vezérhajója, megfelelően radikális szavazótáborral. A Jobbik soha nem volt komolyan vehető párt, de mielőtt azzá válhatott volna, szembefordult mindazzal, amit valaha mondott és tartott a világról. Ez pedig egyenlő a süllyesztővel a demokráciában. Nem lehet azokkal együtt szavazni és egy platformra kerülni, akik néhány éve ördögök voltak a szemükben. Nem lehet levenni a kokárdát, a Bocskai-mentét, mert ma nem tűnik trendinek. Nem lehet azt mondani a szavazóknak, hogy tegnap szerettünk titeket, ma pedig ellenetek harcolunk. A magyarokat képviselni szolgálat. A Jobbik pedig nem képvisel senkit, kizárólag saját magát.

Sitkei Levente

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások
istván
2020. 03. 05. [ 18:09 ]

... ínyenceknek ... https://www.facebook.com/FideszHU/videos/2770931139663420/