A vészcsengő megszólalt
Az állam egyelőre képtelen megfékezni az egyre terjedő családi erőszakot
2018. április 23. [19:50]
(Belgrádi tudósítónktól)
A társadalom tényleges törekvéseinek ellenére Szerbiában egyre inkább terjed a családon belüli erőszak, a bántalmazások egyre brutálisabbak, a halálos áldozatok száma évről évre nő. A vészcsengő megszólalt, itt a végső ideje, hogy az állami intézmények, a civil szervezetek, de az egész társadalom alaposan, behatóbban foglalkozzon e jelenség megfékezésével.
A családi erőszak témája ismét a figyelem középpontjába került, miután a sajtó napok óta cikkez Nataša Bekvalac újvidéki származású énekesnő magánéletéről. Férje tíz nappal ezelőtt fizikailag bántalmazott. Az énekesnő azonnal jelentette a tettlegességet a rendőrségen. Azóta naponta olvashatunk a lapokban a fejleményekről. Az áldozat feljelentése példamutató, ám kevésbé előnyös dolog az, hogy az eset a címoldalakat tölti. Még inkább elítélendő az a tény, hogy az olvasók fele hozzászólásaiban az áldozatot hibáztatja a férj cselekedetéért, vagyis megérdemelte a verést. Ami talán a legaggasztóbb, hogy a fiatalok (elsősorban a fiúk) viszonylag jelentős százaléka elfogadhatónak tartja a nők pofozását, ütlegelését, hiszen – néha megérdemlik azt.
A médiajelentések szerint az idén eddig 20 halálos áldozata volt a házastárs, illetve a partner részéről elkövetett erőszaknak, háromszor annyi, mint tavaly ugyanebben az időszakban, illetve annyi, mint 2010-ben. Tavaly összesen 28 áldozata volt a családon belüli erőszaknak. Elvben társadalmunk nem nézi el az agresszív és az erőszakos viselkedést, de a valóság, sajnos, ezt megcáfolja.
Mit tesz az állam e jelenség ellen? Készülőben van a nemek közötti egyenlőségről szóló törvény, míg a családon belüli erőszak megfékezéséről szóló törvény tavaly június 1-jén, megszavazása után hat hónappal lépett hatályba. Ez az első erőszak-megelőzésre összpontosító törvény, ugyanakkor az áldozatok helyzetének kedvezőbbé, biztonságosabbá tételét irányozza elő. Több újdonsággal gazdagította a meglévő törvényes kereteket, többek között lehetővé teszi a rendőrségnek, hogy az erőszaktevőt azonnal eltávolítsa a közös ingatlanból, függetlenül attól, hogy az az ő tulajdona. A rendőrség azt is megtilthatja, hogy az áldozata közelébe menjen vagy felkeresse. Az illetékeseknek gyorsan el kell dönteniük, fennáll-e az erőszak megismétlésének a veszélye. Amennyiben igen, további 48 órára megtilthatják, hogy visszatérjen az otthonába.
A hozzáférhető adatok azt mutatják, hogy a családon és a párkapcsolaton belül elkövetett erőszak száma legnagyobb a skandináv országokban. Első pillantásra meglepőnek tűnik az adat, de gyakorlatilag nem arról van szó, hogy valóban elterjedtebb az erőszak Norvégiában, Svédországban vagy Dániában, hanem arról, hogy a feljelentett, feljegyzett esetek száma nagyobb. Azért van ez így, mert az áldozatok bíznak az államban, tudják, hogy a rendszer megvédi őket az erőszakoskodótól, akik elkövetett tettükért megfelelő büntetést kapnak. A szerbiai tapasztalatok viszont teljesen ellentétesek a fent említettekkel. Az áldozatok, akik szinte minden esetben nők, évekig, évtizedekig tűrik a gazdasági önállóságuk hiányában a fizikai és pszichikai bántalmazást a családban. Nem bíznak a rendszer kellő és teljes védelmében.
Az idevágó törvényeknek tehát alkalmazhatóaknak kell lenniük, továbbá tanulnunk kell az eddigi hibákból, az állami szervek és intézmények között pedig gyors adatcsere szükséges. Nem utolsósorban pedig az is fontos, hogy az erőszak elfogadhatatlanságáról, elítéléséről szóló üzenet eljusson a társadalmilag sebezhető csoportokhoz is - a roma közösséghez, a fogyatékkal élőkig, a faluhelyekre.
Tóth Elvira
Az Ön hozzászólása
Nincs hozzászólás. Legyen az első!