Új oktatási módszer: Élménypedagógia

Az élménypedagógiai projektben résztvevő magyarkanizsai pedagógusok egy csoportja
Az élménypedagógiai projektben résztvevő magyarkanizsai pedagógusok egy csoportja (Fotó: Bödő Sándor)

2017. december 12. [17:43]

Betűméret:                     

Az élménypedagógia egy nevelésfilozófiai irányzat, amely leírja azt a folyamatot, amely közvetlenül összeköti az élményt a tanulással. Segítségével a nevelő céltudatosan segíti a tanulókat saját élményeiken keresztül a nagyobb tudás megszerzésében, készségeik fejlesztésében, értékek tudatosításában, valamint a másokkal való kapcsolatok megteremtésében és a közösségen belüli boldogulásban.

A magyarkanizsai Regionális Szakmai Pedagógus-továbbképző Központban nemrégiben zárult le egy kétéves élménypedagógiafejlesztő-kísérlet, amelyben a község mindhárom általános iskolája részt vett. Ezt megelőzően Besnyi Szabolcs élménypedagógiai tréner egy éven át foglalkozott az egyik magyarkanizsai általános iskola egyetlen osztályával. Tulajdonképpen ez a rendkívül sikeres egy éves kísérlet indokolta a 2015-től 2017-ig tartó újabb fejlesztőkísérletet, amibe már ötven osztályt vontak be elsőtől nyolcadikig, de a pedagógusok is ekkor kezdtek közelebbről megismerkedni az élménypedagógiával.

„Az élménypedagógia lényege, hogy a diákok vagy mások, akik részt vesznek benne, saját élményeiken keresztül tapasztaljanak meg egy-egy adott dolgot, és ebből fejlődjenek tovább. Mi elsősorban a szociális kompetenciákra fókuszáltunk a képzéseken. Nagyon aktív és lelkes csapattal volt dolgom, nagyon könnyű volt velük dolgozni, ezért biztos vagyok benne, hogy valamennyien tovább tudják vinni az élménypedagógiai módszereket saját iskolájukba, saját osztályukba. A két képzést hatvan pedagógussal kezdtük el, amikor az agressziókezelési képzést tartottuk, már csak harmincan voltak, a teljes projekt végére pedig huszonvalahányan maradtak, akik két éven át külön foglalkoztak osztályaikkal és rendszeres konzultációkon vettek részt, amelyeken megbeszéltük a problémákat, megosztottuk a tapasztalatokat, új játékokat és új módszereket tanultunk és tulajdonképpen próbáltunk közösen fejlődni” - mondta a tréner. ”Hogy mindennek mi volt a hozadéka, azt folyamatosan kísértük, hiszen méréseket végeztünk az osztályokban, hogy lássuk, miben és milyen mértékben fejlődtek a gyerekek az élménypedagógiai oktatási módszerek alkalmazásának eredményeként. Erről a pedagógusokat is rendszeresen tájékoztattuk, akik azután ezeknek a mérési eredményeknek az alapján állították össze fejlesztési terveiket. Ez a ciklus most lezárult ugyan, de egészen biztos, hogy a pedagógusok a jövőben is az élménypedagógiai módszerek alkalmazásával tanítják majd diákjaikat, attól függetlenül, hogy az egésznek lesz-e szervezett háttere vagy sem.”

Az időszakonkénti méréseket Szabó Dóra Fanni gyógypedagógus, a Szegedi Tudományegyetem képességfejlődési kutatócsoportjának segédmunkatársa végezte, aki a kétéves ciklus végére elkészítette az eredmények teljes körű elemzését is.

„A projekt arra irányult, hogy ne csak véleményekre alapozzuk, vajon hatékony munkát végeztünk-e a két év alatt, hanem legyenek mögötte számok is. Amit nem mérünk, arról nem tudjuk megmondani, sikerült-e, milyen eredmények születtek. Ezért végeztünk kifejezetten objektív, kérdőíves méréseket arra vonatkozóan, hogy merre felé fejlődtek a kísérletben résztvevő osztályok. Feltételeztük, hogy a szociális kompetencia és a társas kapcsolatok azok, amelyek a kísérlet hatására leginkább fejlődhetnek, hogy azoknak milyen transzfer hatásai lehetnek például a tanulmányi előmenetelre vagy az iskolai motivációra. Ezért nem csak a kísérletben résztvevő osztályok eredményeit vizsgáltuk meg, hanem felkértünk más, úgynevezett kontroll osztályokat is. Az összehasonlításkor kiderült, hogy a kísérleti osztályokban lényegesen jobb eredmények születtek, mint a kontroll osztályokban” - nyilatkozta Szabó Dóra Fanni.

A szakember részletes elemzéséből a következőket emelnénk ki: „Az elő-, köztes- és utómérés során összesen három, különböző felépítésű anonim kérdőívet alkalmaztunk az életkori adottságoknak megfelelően. A kísérlet fő céljának megfelelően minden évfolyam esetében a felmérés részét képezte az osztály társas szerkezetét feltáró szociometriai kérdőív kitöltése. A 2-3. évfolyamos osztályok esetében a kérdőív kibővült a tanulmányi teljesítmény, az érzelmi jól-lét és az iskolai motiváció felmérésével. A 4-8. osztályos tanulók vizsgálata további öt területtel bővült (tanári támogatás, autonómia érzése, kortárs támogatás, tanulmányi énkép, megküzdés), így összesen tíz olyan terület longitudinális követésére került sor, amelyek információt adnak a foglalkozások hatékonyságáról. (...) Az osztályonként értelmezett eredményekről összességében az mondható el, hogy igen nagy variabilitást mutatnak. Változó, hogy mely területeken és milyen mértékben állt be változás a csoportszerkezetben és a mért területek osztályátlagainak esetében. Bizonyos osztályokra jellemző, hogy az osztályszerkezeti mutatók nagymértékű pozitív változást mutattak. Más csoportokra inkább a fordítottja jellemző és kisebb mértékű változás állt be az osztály hálózatában. Bizonyos osztályok esetében pedig kimagasló eredmények mutatkoztak meg olyan területeken, mint a kortársak és tanárok támogatásának érzékelése és az önállósodási törekvések támogatásának érzékelése. (...) A szociometriai mutatók időbeli változásának elemzése során kiderült, hogy a kísérleti osztályok kölcsönösségi indexének értéke minden mérési pontban jelentős növekedést mutat. A kezdeti 79,71 %-os értéket követően szignifikánsan magasabb a mutató értéke a köztes mérés alkalmával (83,17%), majd az utómérés során is jelentősen magasabb marad az előmérés eredményénél. A kölcsönösségi index számosítja, hogy az adott osztályon belül a tanulók hány százalékának van kölcsönösen viszonzott kapcsolata, vagyis összegezve megállapítható, hogy a mutató növekedése alapján a kiindulószinthez képest jelentősen több tanuló került kölcsönösen viszonzott rokonszenvi kapcsolatba legalább egy társával és így a magányos tanulók száma szignifikánsan csökkent az élménypedagógiai foglalkozásokban részesült osztályokban. (...) Az elemzések utolsó szakasza során a kontrollcsoporttal való összevetésben is megvizsgáltuk ezeket változásokat. Az eredményekből kiderült, hogy a kontrollcsoport esetében a szociometriai mutatók mindegyike csökkent. (...) Ezzel szemben a kísérletben résztvevő osztályok esetében fordított tendencia figyelhető meg. Tehát míg a kontrollcsoport esetében csökken az egy tanulóra jutó kölcsönös rokonszenvi kapcsolatok száma az év eleje és az év vége között, addig a kísérleti csoportban ennek pont a fordítottja történik. Nemcsak stagnál az érték, hanem emelkedik is a két mérési pont között. A A kutatás eredményei rámutattak, hogy a fejlesztőkísérlet hatására számos területen pozitív változás következett be a kísérleti csoportba járó tanulók esetében. A módszer alkalmazása hozzásegítheti a tanulókat az iskolai sikeresség eléréséhez, valamint a szociális készségek és interperszonális kapcsolatok építéséhez. A mérés-értékelési folyamatot követő elemzések eredményei hozzájárulhatnak az élménypedagógia hatásának mélyebb tanulmányozásához és a módszer szélesebb körben való elterjesztéséhez.”

A fejlődés gyakorlati tapasztalatairól Gazdag Csaba horgosi pedagógus a következőket mondta: „ Megvallom, mint felsős tanár először egy kicsit szkeptikus voltam az élménypedagógiai módszerek iránt, de rá kellett jönnöm, hogy ez a játékos módszereken alapuló képzés egyáltalán nem játék. Mindenkinek tudom ajánlani, nagyon érdekes módszerek vannak, a mai gyerekek nagyon nyitottak erre, mert hiszen az ehhez hasonló folyamatokból egy kicsit kiestek. Érdekes volt látni, hogy egy hatodikos, hetedikes gyerek leül és játszik, de persze csak azért, mert a feladat úgy volt neki tálalva. A játékot élvezték, a kérdőíveket pedig teljes komolysággal töltötték ki.”

Magyarkanizsa mindig is nyitott volt a pedagógiai újításokra, amelyeket a pedagógus-továbbképző központ kínált és kínál fel nekik. Ezt bizonyította a pedagógusok óriási érdeklődése is az élménypedagógiai projektben való részvétel iránt.

„Megpróbáltuk összefogni községünk mindhárom általános iskolájából azokat a pedagógusokat, akik hajlandók a tanítási módszereiken változtatni és hajlandók újítani annak érdekében, hogy munkájuk eredményesebb legyen, hogy a tanulók előmenetele vagy magatartása minél jobb legyen egy adott osztályközösségen belül. Pedagógusaink nagyon lelkesek voltak, az új módszereket alkalmazták is osztályaikban, ahogyan eddig, most sem zárkóztak el az új dolgok elsajátításától. A községi önkormányzat is a projekt mellé állt, hiszen úgy a kísérlet, mint a képzés költségeit felvállalta” - összegezte Varjú Potrebić Tatjana, a Regionális Szakami Pedagógus-továbbképző Központ igazgatója a sikeres projektet.

Mindent összevetve, a projekt futamideje alatt bebizonyosodott: az élménypedagógiai játékok és gyakorlatok szórakoztatnak, remekül felhasználhatók bármely közösségi rendezvényen, ahol csak az a cél, hogy a résztvevők jól érezzék magukat. Ugyanakkor használhatók tanításra, az államilag meghatározott tantervi elemek átadására is. Egészen biztosan többet kell készülni egy ilyen órára, mint egy hagyományosra, de az is biztos, hogy a diákok szívesebben vesznek részt rajta, közreműködnek, jól érzik magukat, és közben tanulnak, ez pedig biztosítja, hogy tudásuk hosszútávon is megmaradjon, és valóban értsék is a tanultakat, vonható le a végső következtetés, amitől talán más vajdasági községekben is kedvet kapnak az iskolák és a pedagógusok az élménypedagógiai módszerek mielőbbi elsajátítására.

Bödő Sándor

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!