Meghalt Philip Zimbardo, a világ talán legismertebb szociálpszichológusa

Október 14-én, 91 évesen elhunyt Philip Zimbardo professzor, a világ egyik legelismertebb szociálpszichológusa, a Stanford Egyetem emeritus kutatója – a hírt a pszichológus családjával kapcsolatot tartó Hősök Tere Alapítvány osztotta meg közösségi oldalán.

Az olasz származású amerikai pszichológus, szociológus, író, kutató Zimbardót a legtöbben az 1971-es híres stanfordi börtönkísérletről ismerhetik, mely azt vizsgálta, hogyan tudja egy adott helyzet az egyéni értékrendtől függetlenül megváltoztatni az egyén viselkedését, és hogyan lehet kihozni az egyénekből a szadizmust, illetve

mit tesz a lélekkel az alá-fölérendeltség.

A stanfordi börtönkísérlet után a professzor fő kutatási területe az emberi agresszió maradt. A szituáció hatalmát vizsgálta, vagyis azt, hogyan és mennyire befolyásolja az emberek viselkedését az, ha sokan vannak egy adott helyzetben.

Az Alapítvány felidézte, hogy 2003-ban az iraki háború kapcsán a világsajtót bejárta az az abu ghraib-i börtönben készült fotósorozat, amely azt dokumentálta, hogyan kegyetlenkednek a katonák a fogvatartottakkal. A helyzet nagyban hasonlított a stanfordi börtönkísérletre. Zimbardo ezért és ekkor kezdte azt vizsgálni,

hogyan lehet az általában közönyös, hétköznapi emberekből a jobbik énjüket kihozni, hétköznapi hősökké válni,

és hogy a mindennapi hősiesség hogyan tanulható és gyakorolható. Ez a gondolat és az elmúlt több évtized szociálpszichológiai kutatási eredményei vezették őt a Heroic Imagination Project megalapításához, amelynek célja az emberek ösztönzése és képzése arra, hogy merjenek és tudjanak kritikusan gondolkozni, álljanak ki másokért, cselekedjenek hősként a mindennapi életben, és ne maradjanak bámészkodók a nehéz szituációkban – írták.

Fontos szerepet játszott az életében Magyarország

Közleményükben arra is kitértek, hogy Magyarország különösen fontos szerepet játszott Zimbardo professzor életében és munkásságában. 2014-ben Orosz Györgyivel és Halácsy Péterrel megalapította a Hősök Tere Kezdeményezést (ma Hősök Tere Alapítvány), amelynek célja, hogy tegyen a társadalmi közöny ellen, bátorítson, tudatosságot és tudást adjon ahhoz, hogy az emberek merjenek kiállni és tenni másokért a hétköznapokban, írja a mandiner.hu.

Zimbardo úgy vélte, hogy mindenkiben ott rejlik a hős, és hogy az empátia, a felelősségvállalás és a tudatos cselekvés képes pozitív változásokat elérni a világban. E gondolatok mentén inspirálta a magyar fiatalokat, tanárokat és közösségeket arra, hogy ők is váljanak hétköznapi hősökké.

2013 októbere és 2020 között, a Hősök Tere Alapítvány kapcsán Zimbardo évente több alkalommal járt Magyarországon és rendszeresen tartott előadásokat, workshopokat, beszélgetéseket, vendége volt különféle összejöveteleknek. Ezeken a rendezvényeken inspirálta a hazai szakembereket és a nagyközönséget egyaránt, és erősítette azt az üzenetet, hogy az egyéni tetteknek hatalmas ereje van, és hogy némi tudatossággal mindenki képes arra, hogy pozitív változást érjen el a környezetében – olvasható a Hősök Tere Alapítvány bejegyzésében.

Luciferek, hősök, és az idő dióhéjban

Philip Zimbardo szicíliai bevándorló család gyermekeként született 1933-ban, New York akkoriban rosszhírű Bronx negyedében. Gyermekkora több szempontból meghatározta későbbi pályáját: vézna, beteges gyerek volt, társai sohasem vették be a „bandába”, így kívülről figyelte őket. Már akkor érdekelte, hogy az ugyanolyan háttérrel rendelkező srácok közül egyesek miért engednek a csábításnak, és válnak bűnözővé, míg mások ellen tudnak állni a kísértésnek.

Egész fiatalkorát azzal töltötte, hogy apjával harcolt, aki bár született zseni volt, mégsem volt képes egyről a kettőre jutni. Ötletei csak addig kötötték le, míg megvalósította őket, az már nem érdekelte, hogyan tudna pénzt csinálni belőlük, ráadásul hajlamos volt a hedonizmusra, a szerencsejátékokra.

Philip volt a családjában az első, aki elvégezte a középiskolát, ám ő nem állt meg itt. Pszichológiát, szociológiát, és antropológiát végzett a Brooklyn Főiskolán, majd a Yale-en doktorált. Professzorként először a New York Egyetemen, aztán a Columbia Egyetemen dolgozott, majd 1968-ban helyezkedett el a Stanfordon, ahol három évvel később híres börtönkísérletét végezte. Számos könyvet, tanulmányt és tudományos cikket írt, majd évtizedekkel később a börtönpszichológia visszatért az életébe. Szakértőnek kérték fel az iraki Abu Grahib börtönben kegyetlenkedő amerikai katonák bírósági tárgyalásához 2004-ben.

A „Lucifer hatás” című könyve 2007-ben jelent meg. Zimbardo arról ír benne, hogy bár hajlamosak vagyunk feltételezni: a jó emberek azért válnak gonosszá, mert a „néhány rohadt alma kerül a hordóba, s ezek a jókat is megfertőzik, valójában arról van szó, hogy a jó almák rossz hordóba kerülve rohadnak meg”, bizonyos körülmények bárkiből előhozhatják a legrosszabbat.