Zenta: Tanácskozás a Délvidék 19. századi történetíróiról és történetírásáról

Ünnepélyes keretek között kezdődött meg ma délelőtt a Zentai Magyar Kamaraszínház kamaratermében a Mi most a múltunkat építjük című kétnapos tudományos tanácskozás, amelynek középpontjában a Délvidék 19. századi történetírói és történetírása áll. A konferenciát a Bácsország Honismereti Szemle, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Nemzeti Tanács közösen hívta életre.

A rendezvény kezdetén Gondi Martina, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója üdvözölte a résztvevőket, hangsúlyozva, a tanácskozás megálmodója, dr. Mák Ferenc több éven át ostromolta az intézetet azzal, hogy szervezzék meg ezt az összejövetelt, és neki, valamint prof. dr. Németh Ferencnek köszönhető az is, hogy igen széles skálán mozognak az előadók, nemcsak földrajzi szempontból, hanem generáció tekintetében is. Kiemelte, nagy örömükre szolgál, hogy a tanácskozáson Magyarország, Erdély és Vajdaság kutatói is képviseltetik magukat, majd köszönetet mondott a társszervezőknek, valamint a Magyar Nemzeti Tanácsnak, amiért a rendezvény létrejöhetett.

Mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke köszöntőjében kiemelte, talán még sosem volt olyan nagy szükség a közlékeny történészekre, a levéltárak félhomályából mind gyakrabban kilépő kutatókra, a történelmet élményszámba menően népszerűsítő szakemberekre, mint napjainkban. Mint mondta, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet megalapítása óta azon fáradozott, hogy 1918-tól kezdve összegyűjtsön, digitalizáljon mindent, ami magyar ezen a vidéken, kutatásokat szervezzen, könyvtárgyűjteményt hozzon létre, és most, amikor sikerült átlépni ezt a határt, a 19. századba kerülve arra döbbenhetünk rá, hogy a 19. század talán még inkább meghatározza azt a jelent, amelyben élünk, és azt a jövőt, amelyet építeni szeretnénk, mint gondolnánk, hiszen a kiváló történetírók lényegében akkor alapozták meg mindazt, amire ma támaszkodni tudunk.

Dr. Mák Ferenc, az irodalomtudományok doktora, a tanácskozás megálmodója leszögezte, az emlékezésnek akkor van méltósága, amikor visszatekintünk a múltunkra, amikor visszatekintünk az elődeinkre. Hozzátette, az elmúlt években egymást követték a százéves évfordulók, és úgy gondolták, nem szabad kihagyni az emlékezés lehetőségét, hiszen valóban hatalmas időszaka volt a magyar történelemnek és ezen belül a Délvidéknek is mindaz, ami az 1867-es kiegyezés után kezdődött, és az, hogy akkor ragyogó elmék jelentek meg a közélet színterein és a kultúrában is, azt eredményezte, hogy felvirágzott egy olyan nemzetépítő mozgalom, amelyre ma is méltán lehetünk büszkék. Mint mondta, nem szabad elfelejtenünk, hogy az a mozgalom valaminek az emlékezetéből nőtt ki, hiszen azok, akik akkor pályájuk kezdetén álltak, és utána, a ’67-es kiegyezést követő fél évszázad során kiteljesedett a pályájuk, valamennyien, vagy legalábbis túlnyomó többségében megélték a ’48-49-es szabadságharcot, tehát valamiért küzdöttek, valamibe belebuktak, ám amikor szabad teret kaptak, azonnal felvirágzott a kultúránk. Úgy fogalmazott, eljött az ideje annak, hogy beemeljék a köztudatba azoknak a jeles személyeknek a munkásságát, akik megalapozták a Délvidék hatalmas történetét, és erre kiváló lehetőséget kínál a mostani konferencia is.

Mgr. Hulló István, a Bácsország Honismereti Társaság elnöke a Bácsország történetéről szólva kifejtette, 1995-ben Szekeres László és Magyar László kezdeményezésére alakult meg a lap, amelynek a sorsa hűen tükrözi az azóta eltelt időszak alakulását. Beszélt a kiadvány elődeiről és létrejöttének körülményeiről, majd hozzátette, 2005-ben, amikor megalakult az egyesületük, a lap már nagyon kiforrott írógárdával rendelkezett, amit azóta is sikerült megtartaniuk. Kitért a Bácsország jelenének legmeghatározóbb momentumaira, valamint köszönetet mondott a lap munkatársainak, akik áldozatos munkájukkal lehetővé teszik a kiadvány rendszeres megjelenését és célkitűzéseinek eredményes megvalósulását is.

Prof. dr. Németh Ferenc, az irodalomtudományok doktora, tanszékvezető, egyetemi rendkívüli tanár, a Bácsország című folyóirat főszerkesztője kiemelte, a mostani tanácskozás régóta hiányolt összegzést kíván adni a déli végek történészeinek szorgalmas munkálkodásáról és igen gazdag szellemi örökségéről. A tanácskozás címéhez kapcsolódóan leszögezte, nemcsak jövőnket szükséges építenünk, hanem a múltunkat is, majd hozzátette, száz év kisebbségi sors kellett ahhoz, hogy tudatosodjon bennünk, hogy múltunkat építenünk kell, hogy ráébredjünk, magyar közösségünk számára az egykor itt alkotott történészek öröksége mindig fontos szellemi fogódzó lehet. Úgy fogalmazott, az elmúlt egy évszázad alatt érlelődött meg bennünk, mennyire fontos egybegyűjteni elődeink munkáját, megismerni tudományos kutatásaik eredményeit, birtokba venni szellemi örökségüket, majd hozzáfűzte, ennek jegyében született meg a mostani konferencia is, amelynek előadásaiból reményeik szerint tanulmánykötet is készül majd.

A Mi most a múltunkat építjük címmel életre hívott kétnapos konferencia keretében ma és holnap neves erdélyi, magyarországi és vajdasági szakemberek tartottak, illetve tartanak előadásokat az érdeklődők számára a Délvidék 19. századi történetíróiról és történetírásáról.