Két kép Újvidékről

Épp, hogy kijövök a 10 órai vasárnapi, horvát nyelvű nagymiséről az újvidéki Mária Neve Nagytemplomból (ahogy a köznyelvben mondjuk: a Katedrálisból), a lelki megnyugvás után azonnal belecsöppenek a politikailag megosztott valóságba. Szeretek ebben az időpontban misére járni. A bezdáni misékhez hasonlóan itt a kiváló horvát templomi kórus és az orgonazene elindít a képzeletvilágba, a lehetséges és a lehetetlen dolgokról történő elmerengésbe, gondolkodásba...

Egy pap mesélt nekem a szerzetesrendek időnkénti gyakorlatáról, miszerint amikor fontos problémát kell megoldani, akkor a közösség tagjait összehívják egy egyórás, hangos esti imára azzal a tudattal, hogy amíg az imát mormolják gépiesen, addig a szerzetesek fejében szárnyalnak a gondolatok, és az ima alatt megszületnek a probléma megoldását jelentő javaslatok is.

- Nincs az az ember, aki ima vagy mise alatt ne kalandozna el gondolatban - mondta a pap, nyomatékosítva az ima segítő erejét.

Bevallom, a mise alatt a magánéleti vágyakon kívül a gondolataim a politikában lehetséges végkifejletekről is elkalandoztak, lévén, hogy az október 25-ei szerbiai parlamenti választásokra jelentkező pártok ezekben a napokban gyűjtik az aláírásokat. A Szerbiai Haladó Párt (SNS) már összeszedte, az egyetemista lista erre a vasárnapra, szeptember 13-ára hirdette meg a "nagy napot", a VMSZ egy nappal későbbre, stb. A Vajdasági Magyar Plénum és a Vajdasági Magyar Újrakezdés az egyetemista listát támogatja, így ők nem gyűjtenek aláírásokat, viszont mindenkit arra kértek, hogy álljanak az egyetemisták mellé. A hatalmi SNS eközben már megüzente, hogy támogatókban nincs hiány, hiszen már az első napon összegyűjtötte a szükséges aláírások többszörösét, és a parlamenti helyekkel azonos 250 fős listát már szeptember 12-én át is adta a Köztársasági Választási Bizottságnak (RIK), így az SNS listája, az "Aleksandar Vučić - Egyesült Szerbia" nevűé lesz az 1-es szám a szavazócédulán.

Amint kilépek a templomból, mégis azonnal a SNS standjával találom magam szemben. Mosolygós középkorú férfi lép elém, egy (valószínűleg ajándékokkal teli) zacskót lenget a kezében és arra kér, hogy adjak egy támogató aláírást Vučićnak. Megköszönöm a lehetőséget és továbbmegyek, miközben bevillan, hogy bár a választásokon való részvételhez szükséges listájukat már elfogadta a RIK, a SNS most már egyfajta közvéleménykutatásként mégis tovább gyűjti az aláírásokat, hogy felmérje a támogatottságát.

Az egyetemista listának nem kellett ilyen jellegű felmérés. Szerbia több városában a támogató aláírás lehetőségére várók olyan hosszú sorai alakultak ki, hogy azok maguk helyett beszéltek. Az emberek türelmesen és mosolyogva toporogtak, mivel a gyűjtőhelyekről késtek (!) a közjegyzők és a hitelesítők. A városi buszon hazafelé tartva egy ilyen képet láttam Újvidéken is. A Stražilovo utcában kettesével-hármasával várakozók olyan hosszú sort alakítottak ki, hogy a későbben érkezők már csak a Makszim Gorkij utcában csatlakozhattak. Később impozáns video-felvételeket láttam erről a közösségi oldalakon is.

Eközben a Limán városrészben más hangulat fogad. Szinte minden épületen ott van a pirossal áthúzott 384, ami egyes kitalációk szerint Vajdaság nemzetközi hívószáma lesz, ha elszakad Szerbiától. Ijesztgető üzenet mindazok felé, akiknek programjában vagy politikai elképzelésében a vajdasági autonómia veszélyt jelet Szerbiának, de azok felé is, akik szerint nincs is rá szükség, mert már úgyis a szerbek vannak többségben. Most, a választások alatt a szerb nemzeti előjelű pártoknak egyrészt jól jön egy ilyen félelemkeltés a vajdasági "elszakadás" kapcsán, másrészt a pirossal való áthúzás az ő "éberségükről, hősiességükről, Szerbia egészének megvédéséről" vall, amivel a választók egy része azonosolni tud. Amikor leszállok a buszról, egy újabb felirat csak megerősíti ezt a véleményem. A Népfront és a Shakespeare utcák kereszteződésénél a Népfront utcát Ratko Mladić sugárútra keresztelték át, és azt eddig senki sem húzta át pirossal. Nem volt elég, hogy a háborús bűnökért és népirtásért jogerősen elítélt néhai szerb tábornokot katonai tiszteletadással temették el egy héttel ezelőtt, (és hogy "keresztényi felbuzdulásból", vagy pedig az SNS-es többség elvárásainak eleget téve még a VMSZ két tagja is tisztelgett az emléke előtt, miközben a temetésen jelenlevők jelentős hányada rajta van az SNS listáján). A háborús mítoszteremtés folytatódik, és a választási kampányban egyfajta választóvonal lesz a szavazók számára.