A remény angyala

Gábriel arkangyal már jónéhány hónapja hiányzik a Hősök teréről Budapesten. A milleniumi emlékmű központjában levő korinthoszi oszlop üresen mered a magasba, nincs rajta Gábriel arkangyal hatalmas szobra. A 36 méteres oszlopot tavaly júliusban kezdték körülvenni hatalmas állványokkal, szép gondosan egymásra építve egyiket a másikra. Eltartott egy ideig, amíg felértek egészen a majdnem öt méteres szoborig, Zala György szobrászművész alkotásáig, hogy darabokban levegyék és restaurálják, s időközben az oszlopot is megerősítsék. A Nemzeti Örökség Intézet közleménye szerint a szobrot már az idén visszahelyezik eredeti rendeltetési helyére, ahol 1901. október 24-ei felavatása óta védőszárnyaival óvja Budapestet, az országot, a magyarokat.

Történelmi örökségünkből ered, hogy Gábriel arkangyal bronzba öntött alakja széttárt szárnyakkal, elengánsan tartott jobb kezében a magyar koronával, bal kezében az apostoli kettős kereszttel – rendes körülmények között – ott áll a Hősök terén. A legenda szerint Gábriel arkangyal álmában megjelent II. Szilveszter pápának, s azt mondta, hogy annak a pogány fejedelemnek adjon koronát, akinek a követe először érkezik hozzá. Reggel meg is érkezett István magyar fejedelem követe, így lett a korona a magyaroké. A főangyal alakja pedig felkerült a milleneumi emlékmű legmagasabb pontjára, hogy egyszerre jelképezze: isteni küldött járt közbe a koronáért és a keresztény magyar állam létrejöttéért.

Gábriel arkangyal a remény angyala is. Örök mentsvár, mint maga a remény. A remény, amely a legszörnyűbb körülmények között is bennünk él valahol a lelkünk mélyén, és végső elkeseredésünkben sem hagy el bennünket. Gábriel védőszárnyai alatt misézett maga Ferenc pápa is, amikor Budapesten járt 2021 szeptember 12-én, hogy bemutassa az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjét. Akkor is bajoktól szenvedő világban éltünk, most pedig fel sem tudjuk sorolni mindazt a távolról fenyegető veszélyt, aminek árnyékában éljük a magunk egyszerű életét. A közel négy évvel ezelőtti eseményt és Gábriel arkanyalt a Hősök terén maga Ferenc pápa juttatta eszembe, amikor elolvastam a beszédet, amit január 9-én mondott a Vatikánban akkreditált nagykövetek előtt. A pápa sürgette az ukrajnai háború befejezését, a mielőbbi tűzszünetet a Közel-Keleten, hogy a Hamász palesztin szervezet mielőbb engedje szabadon az izraeli túszokat, a gázai embertelen körülmények felszámolását.

Mindeközben mi magunk is tele vagyunk aggódásokkal, amelyek a világesemények folytán közvetlenül is terhelnek bennünket. A karácsonyi vásárok idején óvatosságra intettük például a Frankfurtban élő ismerőseinket, a külföldön dolgozó, ünnepekre hazatéről szeretteink miatt szurkoltunk a jó útviszonyokért és gyors határátlépésért, azért is imádkoztunk, hogy idejében sikerüljön megállítani az embertársai meggyilkolására készülő minden őrültet, most pedig éppen az Amerikában pusztító tűzvész miatt tölthet el az embertársaink iránti aggódás nem csak úgy általában, hanem konkrétan is (esetemben például a Los Angeles környékén élő, újvidéki-telepi ismerősömért, Attiláért). És a politika! Bizonyára azon kapjuk magunkat, hogy a normálisnak vélt egészséges vitát túlnövi a megosztottság, s mi magunk is az emberek közötti megosztottság olyan részeivé válunk, amikor már a közeli jóbarátokkal is kerüljük a vitát, nehogy megmérgezzük a kapcsolatainkat.

Ebből a helyzetből kéne átsiklanunk a szelidebb viszonyok világába. Tudósítások szerint a pápa azt kívánta, hogy a jubielumi szent évben sikerüljön túllépni a háború logikáján, mégpedig a remény diplomáciájának a segítségével, hogy „a háború sötét felhőit a béke megújult szele zavarja el”.

Ígéretek szerint a Hősök terén még az idei év első felében visszakerül helyére Gábriel, a remény angyala is.