Sportbéli vizualizáció

Hiába igyekszik elvonulni az ember a napi események árnyékából és az árnyas természetben rá se nézni a mobiljára, a szokásos reggeli virtuális köszönésekkor szembe jönnek az üzenetek a forrongó világról. Olyan is, mint amilyen egy kedves szabadkai FB-ismerősöm bejegyzése: eljött az idő, amikor a férfiak szabadon verhetik a nőket! Uramisten, mi történhetett vele vagy valaki mással?! De elég volt néhány perc, s máris kapcsoltam: nem Szabadkáról és a szabadkai bántalmazott nőkről, hanem Párizsról, az olimpiáról és a női ökölvívásról van szó, konkrétan, hogy az olasz Angela Carini már az első percben feladta a meccset, mert a férfias testalkatú algériai ellenfele, Imane Helif olyan ütést mért az arcára, amitől épségét érezte veszélyeztetve.

Az eset általi érintettségünket aztán fokozta, hogy ugyanezt a férfias testalkatú Imane Helifet a magyar Hámori Luca is ellenfeléül kapta. Az olimpiai szabályok és a nemi hovatatozás körüli viták megosztották a szurkolókat és a közélet dolgai iránt érdeklődőket egyaránt, elhajózva a politika vizeire is. Ahogy sokasodtak a megszólalások és viták, úgy vált nehezebbé elfogadni egyik vagy másik érvet. A kérdés nem dőlt el, sokat fogunk még hallani erről, ám egy nagy haszon mégis máris van belőle az által, hogy ráirányította a figyelmet a nagy küzdelem előtt álló sportolók érzelemvilágára. Mert amikor megvan a siker, látjuk a boldogságot az arcukon. Ám, amíg eljutnak odáig, mennyi szorongáson, bizonytalanságon, önbecsülés-hiányon kell túljutniuk...

Aki nyomon követte az olimpiai eseményeket övező médiafigyelmet, egész sor leckét is megtanulhatott sportpszichológiából. Arról, hogyan készítik fel a versenyzőket a nagy erőpróbákra, milyen gondolatok övezik a fizikai felkészülést és nem utolsósorban hogy milyen belső képeket képesek előrevetíteni a sportolók a leendő küzdelmekről és a lehetséges győzelmekről. Utóbbi a vizualizáció, ami nem csak a sportban jelent eszközt a sikerre vezető úton. Ez egy technika, aminek segítségével a képzelet alkotta képekben az emberek meglátják magukat sikeresként és győztesként, azt megelőzően pedig gondolati képekben kitervezik a célhoz elvezető minden mozdulatukat és a várható veszélyre adott minden reakciójukat.

A kognitív viselkedésterápiát alkalmazó pszichológusok a vizualizáció eszköztárait kidolgozva segítik klienseiket a vágyott kép intenzív megalkotásához. A sportpszichológusok úgyszintén. Ellazulás és képzelet: amikor lelki szemeink előtt látjuk a célt, az biztató gondolatokat hoz, jó irányba tereli érzelmeinket, erősíti önbizalmunkat, kitartásunkat. Ilyenkor már nem görcsölünk, hanem bízunk magunkban és a dolgok jó alakulásában. Azt olvastam, hogy a sokat vitatott augusztus 3-ai olimpiai mérkőzés előtt Hámori Luca is elvonult egy időre, mielőtt kiállt volna Imane Helif ellen, akit testalkata alapján a ringben és ringen kívül valóban férfinak látunk mi, egyszerű halandók. Hámori Luca azt nyilatkozta, hogy a meccs előtt igyekezett kizárni a külvilágot, még a telefonját is kikapcsolta, és arra a célra fókuszált, amiért az olimpiára érkezett. Sejtem, hogy elképzelte, miként védekezik a várható erős ütések ellen és hogyan találja meg a hozzá képest robosztus alkatú ellenfelének gyenge pontjait. A védekezés sikerült, a támadás elképzelt képei azonban már nem valósultak meg, de abban segítettek, hogy végig vigye a küzdelmet. Pontozással veszített, de ő volt a hős. „Ez most így alakult” – mondta, s így lett ő a mi győztesünk, pedig biztosan nem ilyennek vetítette előre a meccs utáni ünneplés képét.

A vizualizáció sem csodafegyver, csak a lelki segítő eszköze, amivel megtanítja a sportolót, hogy higgyen a győzelmet hozó képességeiben. Milák Kristófnak az edzőjével kapcsolatos esete viszont azt is sejteti, hogy a sikerhez vezető útnak mégsincsenek szilárdan kötött szabályai. A magyar úszó olimpiai bajnok lett a férfiak 100 méteres pillangóúszásában, korábban 200 méteren ezüstérmes, és csak utólag kiderült ki, hogy a felkészülés során edzőjét is kizárta (akit nem tekintett egyben lelki segítőjének is), s közben bő egy évig kerülte a sajtót is, mert kizárólagosan a teljesítményére koncentrált. De tegyük hozzá: valahol valakivel edzett, és biztosan volt, aki a lelkét is erősítette.

Novak Đoković szerb teniszező hosszú karrierje során már rutinos felkészülő, azonban ez most mégis más volt. Nem lehet tudni, milyen erős volt Đoković vizualizációs képessége, amikor a teniszütővel a kezében kiállt küzdeni élete nagy vágyának beteljesüléséért, az olimpiai aranyért, de biztos, hogy a lelke mélyén hitt a győzelmében. S hogy ki segítette leginkább e hitében, arról is színt vallott, amikor a győzelme után keresztett vetett.

A sikeres fizikai felkészülést minden esetben a lelki támogatás és a sikerbe vetett hit megerősítése is kíséri, e nélkül lehetetlen kitartani. A lélek az, ami erőt vesz a testen, amikor elfárad. A lélek pedig az emberrel és Istennel való kapcsolataiban válik erősebbé.