Tisztelet, tiszteletlenség

Idősebb korban valóban összefolynak napok és hetek, vészesen múlik az idő. Alig volt karácsony, máris itt van vízkereszt, amikor a néphagyomány szerint a kis Jézust meglátogató napkeleti bölcsekről, a háromkirályokról, ugyanakkor Jézus megkeresztelkedéséről, sőt, első csodatételéről is megemlékezünk. A katolikus hagyományok szerint haza is vihetünk az ezen a napon megszentelt vízből, s elkezdődnek a házszentelések is, de ez nap arról is nevezetes, hogy a hagyományok szerint ilyenkor szedjük le karácsonyfát. És ez az a nap is, amikor például Újvidéken a szerb pravoszláv szomszédainkat, barátainkat, rokonainkat is köszöntjük szenteste alkalmából. Sokunknál a karácsonyfa helyét a tölgyfaágakból, szalmából és búzaszálakból álló badnjak váltja fel az iránti tiszteletből, hogy ezen a tájon még napjainkban is tart a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe.

Mondom: egymás ünnepei iránti tiszteletből. Ezt tanultuk sokan az őseinktől.

A baj az, hogy nem mindenki, s különösen nagy baj, hogy azok sem, aki Újvidék városának kulturális arculatáért a felelősek. Immáron Újvidéken is hagyománnyá váltak a karácsonyi vásárok, amelyek helyszíne a Szabadság tér, egyik oldalon a városházával, a másikon a Mária Neve Nagytemplommal, a katolikus katedrálissal. Sokan látogatnak el ide, s hogy még vonzóbb legyen, úgy látszik, a szervezők közül valaki éppen katolikus szentestére időzített egy DJ-s nagykoncertet olyan harsogó zenével, hogy egymás szavait sem hallottuk közvetlen közelről sem. Szenteste volt, ordított a téren a zene, odabent, a Nagytemplomban pedig az este 10 órakor keződődő magyar nyelvű éjféli misére gyülekeztünk (hagyományosan a magyar éjféli mise 10 órakor, a horvát nyelvű éjfélkor kezdődik). Ráhangolódásként a plébánia 21:30-ra meghirdette a Cecília kórus alkalmi koncertjét, ami mise előtti alkalmi találkozóként is felfogható volt. Átvergődtünk a téren, beálltunk a templom ajtajánál sorakozók közé, s fiatal pároktól, és idősebbektől is egyaránt hallottam a szerb (vagy horvát?) biztatást, hogy “idemo da čujemo“ vagyis, hogy hallani szeretnék az énekeket. Odabent a tömeggel a jobb oldalon egészen a főoltárig sodródtunk, s mint mindenki, mi is a kórusra szegeztük tekintetünket azt remélve, hogy ha látjuk az énekeseket odafent, talán jobban halljuk is őket. Lehetetlen helyzet volt. Odakintről úgy harsogott a zenegép, hogy idebent elnyomta a Pásztorok, pásztorokat, a Csendes éjt pedig végképp. S így ment ez az éjféli mise alatt is, egészen 22 óra 40 percig. Megjegyzem, a koncert-kísérlet végeztével valamivel 22 óra előtt sokan kimentek a templomból, ami számomra azt jelenti, hogy a magyar egyházi énekek élményéért érkeztek ide, s azt is el tudom képzelni, hogy közülük sokan majd csak most, pravoszláv szentestén vesznek részt a karácsonyi liturgián. A magyar egyházi kórus és a katolikus egyházi énekek iránti érdeklődésüket a tisztelet jelének vélem. Szóval, az éjféli misén már kevesebben maradtunk, de elég sokan, hogy az imádkozó emberek között ne keltsen feltűnést a tülekedésünk. Pedig a mise elején rendkívül nagy késztetést éreztem, hogy odamenjek a hátsóbbi sorokban álló egyik újvidéki politikushoz, és megkérjem, intézkedjen már... Intézkedés nem volt, tűrtük a zajt, a város mérhetetlen tiszteletlenségét.

Ahogy a miséző pap is megjegyezte emlékezetes karácsonyi prédikációjában: nem hagynak bennünket elcsendesedni.

Aztán mégis elcsendesedtünk. A múlté már ez az arculcsapás is. Az embernek kellenek az ünnepek, és ilyenkor az ünneplésre és nem a bosszúságra fókuszál. De azért le kell vonni a tanulságot is, hiszen ünnepeink az idén is vannak, lesznek.

A mostani újvidéki pravoszláv karácsonyi liturgiákat már nem zavarja meg egy ismeretlen DJ fülsiketítő zenéje, s ez így helyes.

Nekem is kellett idő, hogy ezt a tiszteletlen eseményt az idő távlatából írjam meg, és ne hasson rám a pillanatnyi tehetetlen düh. Megnéztem: a városi képviselő-testületnek van vallásügyi bizottsága, amelynek többek között feladata a város és a vallási közösségek közötti együttműködés, miközben „gondoskodik a vallási felekezetek egymásközti jó viszonyainak - továbbá a kölcsönös tisztelet, és a vallási és nemzeti tolerancia - kialakításáról és megőrzéséről”. A bizottság tagjai tehát választásokon megválasztott tanácsnokok, mint ahogy a város vezetői - közöttük a polgármester és a kultúráért felelős is. Ezek a mostani választások Újvidéken már befejezettnek tekinthetőek, de azért nem árt, ha időben szólunk: éjféli misét város által szervezett kinti zajjal megzavarni tiszteletlenség, s ennek nem szabad megismétlődnie.