Recept

Továbbra is az elmúlás gondolata szab határt a tervekhez és nyújt egyfajta bölcsességen alapuló támpontot a jövőbeni kilátásokhoz a politikában és a magánéletben egyaránt. A politikában olyan értelemben, hogy az ukrajnai háborúban látott végtelen rombolás, az orosz és ukrán katonák és civilek mérhetetlen szenvedéseinek képei a háborús nyerészkedést átbillentik az újjáépítési nyerészkedések oldalára, és hozzákezdenek a tárgyalásokhoz.

Hírek szerint már megvannak az alapvető kitételek is: Oroszország kap teerületeket, Ukrajna viszont nem veszít annyit, amennyit az oroszok szerettek volna. Egyrészt az orosz agresszió miatt, másrészt azok után, hogy az EU bírósága elutasította a Minority SafePack kisebbségvédelmi keresetét, innen távolról nézve is biztosak lehetünk egyfajta népvándorlásban is: egy ilyen háború után a korábbi ukrajnai orosz kisebbség bizonyosan Oroszország védelmét keresi majd.

Így utólag a hajdanvolt Jugoszlávia szétesése után még ma is fennálló problémákat elemezve nem csak újságírók, hanem geopolitikai szekértők is állítják, hogy a békemegállapodások nem eredményeztek tartós békét, hanem akár száz évig is fennálló feszültségeket eredményeztek. Sem a daytoni megállapodás nem hozott igazi stabilitást Bosznia-Hercegovinában, sem a NATO-nak “a koszovói albánok védelmében” elindított 1999-es bombázását lezáró katonai-tehnikai kumanovói egyezmény és az ENSZ BT 1244-es határozata nem hozott tartós megoldásokat. Nemzetközi békefenntartók, nemzetközi közvetítők, nemzetközi elvárásokat kimondó és megmondó tisztségviselők szerepvállalása azóta is fenntartja azt a látszatot, hogy elhibáztott alapokon lehet megoldást találni. Persze, senki sem akarja felrúgni azt a Washinton és Moszkva között Valettában 1989-ben kialakított alapelvet, hogy Kelet-Európában csak a belső határok változhatnak, országok bomolhatnak fel és válhatnak több országgá, ám külső határaik nem változhatnak. Ezzel akarták védeni a szomszédos államokat - nem véletlenül, hiszen Bush is, Gorbacsov is jól tudta, hogy volt Trianon is. Az egyetlen kivétel, amerikai érdekből Koszovó lett, de nem tették körültekintően, mert a szerb kisebbségre nézve újabb Trianont csináltak, elfeledve, hogy nem egy, az első világháborúban vesztes ország kisebbségével állnak szemben, miközben azt sem vették figyelembe, hogy az EU érdekeit sértő hosszantartó etnikai feszültséget teremtettek a Nyugat Balkánon.

De tisztázzuk. Az EU érdekeit a feszültség sérti, s nem a dolog etnikai vonatkozása. Hogy kinek milyen nemzeti kisebbségi joga van és a területi önkormányzatiság tekintetében mi valósul meg, ennek kérdése távoláll az EU szerveitől. Ezt bizonyítja a már említett döntés is az EU bírósága részéről. Arról van szó, hogy az EU Törvényszéke november 9-én Luxembuorgban elutasította a Minority SafePack polgári kezdeményezés (mi is aláírtuk) szervezőinek a keresetét, amelyben azt állítják, hogy az Európai Bizottság nem tesz megfelelő lépéseket olyan új jogszabályok felé, amelyekkel hathatósabb lenne az európai nemzeti és nyelvi kisebbségek védelme. Korábban az Európai Bizottság azt állította, hogy az Európában eddig megtett intézkedések elegendőek a kulturális és nyelvi sokszínűség védelméhez és előmozdításához, amit a Minority SafePack nem tartott igaznak, de lám, hiába fordultak hozzá, az európai Törvényszék sem a polgári kezdeményezés javára döntött. Gondolom, azért mert a nemzeti és nyelvi kisebbségi jogok gyakorlati érvényesítéséről egyszerűen nincs elképzelésük, tapasztalatuk - élnek a maguk elit többségi világában.

Hogy az ő elit világuk milyen, a kisebbségi létben élők nem ismerhetik, mert ők naponta megküzdenek közösségük fennmaradásának a kérdésével és az identitásukat fenyegető támadásokkal. Ezzel a gondolattal térek vissza Ukrajnához, ahol az ott élő nem ukrán nemzetiségűek létkérdéseit a háború előtt sem volt képes megoldani az 1991-ben (a szovjet belső határok alapján) létrejött államalakulat. Már nagyon várjuk a békét, imát mondunk érte, de ha a kisebbségek jogait nem veszik figyelembe (ne féljenek az elszakadási szándéktól, inkább figyeljenek a közösség stabilitására), akkor ismét csak krízisekkel fenyegető ingatag helyzet alakul. Az elvárásokat nem tudnám jobban megfogalmazni, mint tette azt Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke november 6-án abban a levélben, amit a verbőci (kárpátaljai) református templom felújítása alkalmából küldött az ünneplőkhöz. “A kárpátlaljai magyar ügy megoldásra váró európai ügy is” - írta, s hozzátette: Ukrajna három évtizeddel ezelőtti megalakulásakor a több mint ezer esztendeje a szülőföldjén élő kárpátaljai magyarság feje fölött „a nemzetközi nagyhatalmi politika hét évtized alatt negyedszer változtatott impériumot” a megkérdezésük nélkül. Ezek után a recept a megoldáshoz az lenne, amiért a kárpátaljai magyarság is küzd már három évtizede, békés eszközökkel, a feje fölött létre hozott új állam lojális államalkotó közösségeként. Ahogy a házelnök fogalmazott, a közösség azért küzd, hogy: Ukrajna szuverenitását tiszteletben tartva, de autonóm módon szervezhesse meg közösségi életét, szabadon rendelkezhessen gazdasági erőforrásai fölött, és jogilag is biztosítva legyen kultúrájának és nemzeti méltóságának a tisztelete.

Nem is olyan bonyolult recept, alkalmazni lehetne ott is, és máshol is.