Újrakezdés két témában

2022. november 5. [22:10]

Betűméret:                     

Két jelenség köré fonódó egyazon probléma nyomasztja baráti köröm egy részét napok óta. Ezt osztom meg most, bár a megoldásig nem jutottunk el, csak a belenyugvásig. Mert garancia sajnos semmire sincsen igazán, és a megoldások sem örök időre szólnak, sokkal inkább öröknek tűnik a sokszori felismerés, hogy az életben semmi sem biztos és az elkerülhetetlent nem kerülhetjük el – ha úgy hozza a sors. Legfeljebb újrakezdjük.

Az foglalkoztat bennünket, hogy az előrelátó és takarékos, a múltat és a jövőt egyaránt számba vevő, az észszerűségi szabályokat tisztelő döntéseink miért nem jelentenek biztos garanciát, hogy egy időre megoldottuk a problémát?! A két alaptémánknak látszólag nincs köze egymáshoz, hiszen az egyik “az örök nyugvóhelyekkel”, a másik pedig az élők világával, konkrétan lakásvásárlással, e rövid földi éltünkben oly fontos új otthon megteremtésével kapcsolatos.

De mindkettőhöz pénz kell, amit mi mindannyian és a hozzánk hasonló családok csak sok lemondás árán tudunk megtakarítani. S amikor megvan, s elérjük, amit szerettünk volna, nincs garancia, hogy maradandó lesz. Számításainkat keresztülhúzzák romboló emberek, politikák, pénzvilágok, háborúk.

A hírekben, közösségi oldalakon és a saját szemünkkel is láthattuk a sok kegyeletsértést, ahogy a temetőkben ledöntötték a fejfákat, megbecstelenítették a sírokat, szobrokat. Az újvidéki városi temető egy része pedig azért megdöbbentő, mert olyan, mintha a talaj állandó mozgásban lenne, repedezett sírkeretek, széttört márványlapok, megdőlt keresztek a tanúi ennek. S nem látszik a helyrehozás szándéka, pedig kemény pénzek mennek az illetékes vállalatnak minden sírhely után. Aztán azt sem lehet nyugodt szívvel átgondolni, hogy közösségünk emlékhelyeit viszont akarattal érheti sérelem, rongálás, amiről a közösségi oldalakon megjelent fotók is tanúskodnak, közöttük vannak a csúrogi emlékmű megrongálásának döbbenetes képei is.

Ahogy a szűkebb baráti körben ez a téma kerül előtérbe, nem az ideológiai indíttatásról, a bűntudat elfojtásából eredő tagadás okozta rombolási késztetésről, sem pedig a temetőromboló fiatalok duhajkodásáról és az anyagot kispóroló kőműves mesterek és kőfaragók mulasztásairól beszélünk. Mivel már ismét háborús időket élünk, inkább arra fókuszálunk, hogy az emberiségnek folytonos feladata a megoldáskeresés annak helyrehozására, amit valakik tönkretettek, mintha minden nemzedéknek ugyanazt a kérdést kellene feltennie: hányszor kell ugyanazon célból takarékoskodni, hányszor kell rombolás után ismét építkezni?...

Semmit sem szabad elhanyolni, mindent meg kell oldani ott is, ahol emlékhelyeink vannak, és ott is, ahol a mindennapi életünket éljük - szögezi le az egyik jelenlevő nagymama, nem véletlenül, mert most ő inkább a saját esetével példálózna arról, hogy milyen könnyen lerombolják a terveinket külső tényezők. A lánya nemrégiben ment férjhez, s némi szülői segítséggel és jelentős hitellel Újvidéken új lakásba költözött a férjével és újszülött gyerekével. Úgy tünt, hogy megy minden szépen úgy, ahol eltervezték és kiszámították, ám mégsem…

A lakáshiteleket Szerbiában – bár stabil a dinár - általában euróhoz kötve számolják a bankok, amihez a változó érték, az Euribor párosul. Az Euribor az európai bankközi kamatláb, és mivel az ukrajnai háború miatt az európai pénzpiacokon is nagy a bizonytalanság, az Euribor is ingadozik, ennek hatására pedig a hitelek törlesztőrészlete is. Hivatalos adatok szerint az Euribor hét-nyolc hónappal ezelőtt valahol nulla körül, vagy az alatt volt - ennek folytán a kamatokat is alacsonyabb szinten állapították meg. Most viszont, az ukrajnai háború következményeként az európai bankközi kamat is nő, és ennek folytán a szerbiai hitelek havi törlesztőrészlete is. Ez a változás jelentősen érinti a barátnő nagymama lányának a családját, pedig ők a szerződéskötéskor előrelátóak voltak és olyan kiskaput is hagytak maguknak, hogy a hitelt a kijelölt időtartam előtt kifizessék. Ez azt jelentené, hogy amikor van egy kis megtakarított pénzük, beviszik a bankba, és annyival csökken az adósságuk. Ám mi történt? A fiatalok, lévén, hogy Újvidéken a jól fizető IT-szektorban dolgoznak, az utóbbi egy évben megtakarítottak 6 ezer eurót, amit nagy boldogan be is fizettek hiteltörlesztés címén. Némi megnyugvással állapították meg, ha így haladnak, tíz év múlva a lakás az övéké lesz, nem a banké. Ám, néhány hónap után a kamatok és Euribor-változások miatt a törlesztőrészlet megugrott, s azzal együtt a még hátra lévő havi részletek összege is, úgyhogy a dolgok pillanatnyi állása szerint a tartozásuk nem csökkent, hanem valamelyest növekedett is. Kezdhetik hát újra a takarékoskodást, ezúttal azért, hogy lépést tartsanak az egyre nagyobb háborús bizonytalansággal.

Két téma, egyazon gond. Volt célunk, amit már véghezvittünk és megcsináltunk, vagy elterveztünk, s kiszámítottunk – s aztán valakik lerombolták vagy láthatatlan háttérmozgások során egy mozdulattal lerombolódott.

Friedrich Anna

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!