Hármas a megoldás felé

Nehammer, Orbán és Vučić
Nehammer, Orbán és Vučić (Fotó: Karl Nehammer osztrák kancellár)

2022. október 5. [15:59]

Betűméret:                     

Ausztriában feltorlódott 70 ezer ember, akik az orosz-ukrán háború miatt itt kerestek menedéket. A jelenlegi helyzetben igen súlyos kötelezettsége a kormányzatnak, hogy az egyre nagyobb bajjal küszködő osztrákok mellett velük is törődjön, de az állam gondviselése magától értetődő, hiszen innen a szomszédból, háború elől menekültek el ezek az emberek. Szerbiában mintegy 17 ezerre tehető azoknak a hirtelenében ide érkezett ukránoknak és oroszoknak a száma, akik a háború miatt tartósan itt szeretnének maradni. Bár az ukránok győzelemre állnak és egyre inkább szorítják vissza az oroszokat, Magyarországra most is naponta legalább 10 ezren, vagy még annál is többen érkeznek Ukrajnából, úgyhogy már jóval egy millió felett van azon ukránok száma, akik ezt az országot választották menekülésük első pontjának. Hivatalos adatok híján el lehet fogadni a sajtó becslését, hogy “csak” 2 százalékuk marad itt, a többi pedig tovább utazik még nyugatabbra, azért az itt maradók száma sem elenyésző. Kell lakás, otthon, munka, iskola, orvos…

Úgy látszik, egy ilyen helyzet “kellett”, hogy a migráns-probléma terén komolyabban elinduljon valami az EU politikájának a megváltoztatása felé, mert a valós háborús, ráadásul európai térségből érkező menekültek mellett immáron semmi ráció sincs az olyan vándorok ellátásában, akik a jobb élet reményében érkeznek ide, átgázolva viszonylag békés országokon, kontinensek közötti útvonalakon.

Az október 3-ai magyar-szerb-osztrák budapesti hármas csúcstalálkozó fontos lépésnek tekinthető, hiszen Magyarország most már nem egyedül mondja azt, hogy a problémát ott kell megoldani, ahol keletkeztek, és hogy Európa határainak védelmével meg kell akadályozni az ismeretlen identitású vándorok belépését, azokat pedig, akik már illegálisan itt vannak, az EU költségén vissza kell toloncolni. Mivel a rászorulóknak meg kell adni a segítséget, lehetőleg Európa határain kívül kell létre hozni olyan központokat (“hot spotokat”), ahol a vendégmunkásokra igényt tartó országok hivatalosan elindítják a befogadó eljárást, ha akarják…

Ez az a három pont, amelyben egyet értettek az Orbán-Vučić-Nehammer hármas találkozón október 3-án Budapesten, és ebben a vonatkozásban számunkra különösen fontos, hogy azoknak a bizonyos „hot spotoknak” a kialakítását nem Szerbiában képzelik el, hanem sokkal délebbre, miközben közös erővel megerősítenék Szerbia déli határvédelmét Észak-Macedónia irányában. A teendőkről jönnek még tárgyalások Belgrádban, Bécsben, s utána az EU-ban is (bár ott most egészen mással vannak elfoglalva), hogy végre megváltozzon az európai migrációs politika, és a háború elől menekülő életeket mentsék, az éhezőket pedig otthon segítsék. Különösen, hogy lassan most már nekünk, európaiaknak is „félnünk kell” az éhezésről, talán nem annyira az alapvető élelmiszerek hiányától, mint a megfizethetetlen áraktól és spekulációktól. Nem kell tehát a plusz félelem a falvainkban uralkodó bizonytalanságtól, sebzett közbiztonságtól, a csapatokba verődő ismeretlen idegenektől, akiknél – most már sokadszor erről szólnak a hírek – fegyverek is vannak.

Nagy üzlet lehet az embercsempészés, ha már fegyvereket is bevetnek. És egyre többen művelik, a legutóbbi statisztika szerint a magyar rendőrség és katonaság csak az idén 189 ezer alkalommal állított meg az országba illegálisan és erőszakosan behatoló vándorokat, miközben 1 245 embercsempész ellen indítottak eljárást. (Ez egyben a bíróságok, ügyészek plusz munkáját is jelenti, az állam terhére).

Angela Merkel német kancellár annak idején, 2015-ben a milliós bevándorlások idején azt mondta, hogy Németország megcsinálja amit kell, megoldja a befogadást. Ki is tüntették érte: az idén ő nyerte el az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának a díját az európai migrációs és menekültügyi válságban 2015-16-ban tanúsított kiállásáért. A díj indoklása szerint Angela Merkel megmutatta, hogy „mit lehet elérni, ha a politikusok a helyes irányt válasszák és a megoldást keresik a kihívásokra, és nem másokra hárítják a felelősséget”. Nem vitatom, lehet, hogy Németországban akkoriban valóban válaszoltak a kihívásokra, de azt látom, hogy azóta lanyhult a lelkesedés és a megoldáskeresés, miközben Szerbiában évek óta egyre többen várakoznak a német lehetőségre, a vajdasági határ menti falvakban pedig egyre nő a feszültség, félelem és bizonytalanság – a becsapott, manipulált szerencsétlen vándorok körében pedig a kiszolgáltatottság.

Most sem lesz gyors megoldás, mert az EU olykor nagyon lassú gépezet - de talán majd lesz.

Friedrich Anna

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!