Gondtalan élet?

Sok éven át szolgált az iskolatáska. A képen látható már korszerűbb volt, hátitáskáként is lehetett viselni.
Sok éven át szolgált az iskolatáska. A képen látható már korszerűbb volt, hátitáskáként is lehetett viselni.

2022. augusztus 31. [15:17]

Betűméret:                     

Azt üzente Emmanuel Macron francia elnök a népnek a minap, hogy véget ért az a gondtalan élet, amit eddig éltünk. Mondandójához hozzáfűzte, hogy gazdasági megrázkódtatások következnek.

Ha belegondolok, a mögöttünk álló évtizedekben úgy általában véve nagyon kevés időszak volt, amikor úgy érezhettük, gondtalan az életünk és boldog időknek vagyunk részesei. Macron sem a magánéleti gondokra utalt. A mi életünk Jugoszlávia utolsó évtizedének eladósodási és gazdasági gondjai, majd a délszláv háború miatt nem a kellő képességeink hiánya, és a mi személyes ügyetlenségünk vagy felelőtlenségünk miatt vált gondokkal telivé, hanem olyan körülmények miatt, amelyekre mi átlagemberek kevés hatással voltunk, hiába igyekeztünk és vágytunk a gondtalan életre. Volt, akinél a “találd fel magad” sugallat utáni cselekvés sikeres volt, másoknál pedig kevésbé, a lényeg azonban, hogy megrázkódtatásokkal teli évtizedeket éltünk.

Ugye, régen nem kellett minden évben új iskolatáska? Szegezi nekem a kérdést kedves ismerősöm, aki nagy gyorsan elmondja, mi is kell a gyereknek az iskolakezdéshez, s a felsorolásból kihagyja az iskolatáskát, de így is eljut a 100 euróig, s azt mondja, erre majd még rájön a tanév első heteiben várható rendkívüli kiadások egész sora is. Az én generációm a hatvanas években járt elemibe, s legtöbbünknek örökölt iskolatáskája volt, igaz bőrből, és azzal az eggyel járta ki az osztályokat. Engem a zombori gimnáziumi években a bátyámtól örökölt aktatáska kísért végig. Aztán megjelentek a műanyag hátitáskák, amelyek sokkal gerinckímélőbbek, s könnyebbek is. Igaz, sok esetben örökölni sem lehet őket, mert az a követelmény, hogy a táska megfeleljen hordozója alkatának és úgy simuljon a hátára a legalább 5 cm széles pánttal együtt, hogy egyben a gyerek megfelelő testtartását is segítse. De ezzel együtt, nem kell minden évben új táska – állapítjuk meg a szeptemberi szülői kiadásokat számolva, amelyek nem csak az iskolával függnek össze. Terhelő gondokként, a gondtalan élet – ha volt ilyen – elillanását jelezvén itt vannak a napi hírek arról, hogy egész Európa energia-gondokkal küzd, nem lesz mivel fűteni és olyan ára lesz az áramnak, amit a háztartások, de legfőképp a vállalatok nem tudnak megfizetni. Ha pedig utóbbiak leállnak, akkor a foglalkoztatottaknak fizetést sem adnak, pedig a növekvő infláció miatt már most elértéktelenedett a keresetük, s mi lesz, ha most az átlag európai fizetése is annyit ér majd, mint a miénk a délszláv háború idején?...

Ha már az iskolatáskával példázódva régi időket idéztem, hadd emlékezzek arra is, hogy amikor házainkba bevezették a többfázisú áramot és kicserélték a bezdáni villanytelep által táplált, csak világításra szolgált egyfázisú vezetékeket, a háztartási gépek – mindenek előtt a villanytűzhelyek vagy resók, később a hűtőszekrények – vásárlásával mindenki számára újabb kiadási tétel jelent meg, aminek nagyságát havonta pontosan felírták. Egyszerű háziasszonyok figyelték, hogy mennyivel drágább nyáron villanytűzhelyen főzni, mintsem a nyári konyhában rőzsével tüzelve készíteni az ebédet, különösen több személyre. Németországból jött rokonoktól tanultuk a mondást, hogy “was muss dass muss”, vagyis, amit muszáj, azt muszáj, adott esetben használni kell az áramot, amikor kell, de amikor nincs rá szükségünk, azonnal kapcsoljuk le. Egyik drága barátnőm édesanyja a hatvanas évek végén egy ideig Kölnben dolgozott egy konzul házaspárnál, s ott látta, hogy a konzul úr esténként végigsétálja a szobákat és rendre lekapcsolja a lámpákat, amelyeket valaki csak úgy égve hagyott. Ilyenkor mindig megjegyezte: ha szükség van rá, világítson, de ha nincs, ne fogyasszunk feleslegesen. Most valami ilyesmire, a régi időkben már alkalmazott fortélyokra emlékeztetett a szerb energiaügyi minisztérium is, amikor ajánlásokat fogalmazott meg a vállalatok és háztartások számára egyaránt arról, hogy hogyan takarékoskodjanak az árammal. Ismétlődnek tehát a régi elvárások, ösztönös cselekvési kényszerek, s újabb terhek nyomása alatt kell még inkább fegyelmezetten élnünk.

Ezeknek az ismétlődő gondoknak a sorát figyelve egy számomra egészen új dologra is rábukkantam. Magyarországon 64 egyetemen kezdik el oktatni az idén a biztonságos esések technikáját. Tóth László, a Magyar Judo Szövetség elnöke – aki az Európai Judo Szövetség elnöke is -, azt mondta, minden gyereknek joga van, hogy megtanuljon úszni, de arra is, hogy megtanuljon biztonságosan esni. És mennyire igaza van! Velem együtt sokan nem törtük volna el a kezünket, ha botlást követően képesek lettünk volna határozottan esni jól begyakorolt olyan mozdulattal, amellyel elkerültük volna a bajt. S ahogy ezt így leírom, világosan látszik, hogy ennek a hasznos képességnek az elsajátítása is az egyén ügyességének a kérdése. A “gondtalan idők” elmúltával a gyerekekhez szóló jótanács, hogy “tanulj meg mindent, amire szükséged lehet!”, most hatványozottan érvényesül, anyagiak, célzott viselkedések és ügyességi praktikák tekintetében egyaránt.

Friedrich Anna

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!