Egy este Zomborban

(Fotó: Fotó: Nyugat Bácska Portál)

2022. június 27. [16:54]

Betűméret:                     

Volt egy kellemes este a minap Zomborban, amire bizonyára szívesen emlékezünk mindannyian, akik ott voltunk. Már csak azért is, mert az összejövetelen egy szó sem esett a hónapok óta dúló orosz-ukrán háborúról, ám annál több a szerelemről, a boldogságkeresésről és a szerelem-szeretet élményéhez kötődően elválaszthatatlanul a szülőföld szeretetéről és a honvágyról is. Szóval, egy kicsit kiléptünk a hétköznapokból.

A zombori Kaszinóban június 24-én este megtartott összejövetel apropója Tóth László nemrégiben megjelent Színlelt szenvedélyek – elfásult szerelmek című riportkönyvének a bemutatója volt, de sokkal több lett annál. Lévén, hogy a szerző, a Dunatáj - a Magyar Szó mellékletekén egykoron megjelenő hetilap egykori szerkesztője -, a Magyar Szó sok évi munkatársa sok szempontból is kötődik a helyszínhez és a zomboriakhoz, magától adódott, hogy a férfi és nő viszonyát taglaló kötet apropójaként kiállítás is nyíljon, mégpedig Kószó István zombori festőművész-díszlettervezőnek az Örök Éváról készült festményeiből, akit mi sokan mint a zombori gimnázium egykori népszerű képzőművészet-tanárát tartjuk számon. És ha már az egykori emlékek és Dunatáj – lévén hogy a lap baranyai eseményekről is beszámolt egykoron –, az is adott volt, hogy most a csúzai Kollár pincészet borkóstolójával legyen teljes az este, amin végre – ismétlem – nem volt szó az ukrajnai háborúról.

Fentebb azt írtam, hogy kicsit kiléptünk a hétköznapokból, most hozzáadom, hogy ezért is szeretném írásban átadni az est hangulatát, ámbár ez állítás csak napjaink aktualitására vonatkozik, hiszen a kötet, ami mégiscsak apropót szolgáltatott a találkozásra, valójában puszta hétköznapokról szól, amelyekben színleltek a szenvedélyek és elfásulnak a szerelmek. A szerző erről ír, miközben Szélcsengő Mozgalmat hirdet azzal a mottóval, hogy vissza a szerelemhez, vissza a családhoz! Mert – állítja - a társadalmi problémák okozói nem a politikum és a politikusok, hanem az egyének kudarca, közömbössége. Mivel rám bízta a szöveg gondozását, volt alkalmam hosszasan elgondolkodni a történeteken, amelyek tükröt tartanak elénk csalódásokról, elvágyódásokról, a változtatás előtti megtorpanásokról, a szülők által felállított korlátokról, az idő vészes múlásáról… A kéziratot gondozva a kötetbe foglalt minden történet után felmerült a kérdés: mit tanulhatunk belőle? Mindenek előtt, hogy sivár a magány, hogy özvegyen is lehet újrakezdeni, hogy a széplányokhoz nem mernek közeledni a férfiak, hogy fontosabb boldogulni az életben, mint az iskolában, vagy hogy sivárrá válik az élet, ha puszta kényelemből lemondunk arról, akit szeretünk…

És itt van a kegyetlen szembesülés is a megfoghatatlannal, amiről nem tehet az ember. Erről egy markáns történet mesél, amelynek hősei, egy mérnök ember és egy vegyész hölgy, társkereső újságrovat révén ismerkednek meg, hosszasan leveleznek és már azt is eltervezik, hogy Moszkvába mennek nászútra. Ám, amikor végre személyesen is találkoznak, nincs mit mondaniuk. Csalódottan fordítanak hátat egymásnak, a nászútból, persze, semmi nem lett, mert hiányzott a férfi és nő szerelemi kapcsolatát megalapozó varázs, ami akarattal nem hívható le semmilyen platformról, az csakis isteni ajándék lehet. Így jutunk el a felismerésig, hogy a könyvben leírt történetek útravaló figyelmeztetések, hogy vegyük észre a csoda érkezésének a pillanatát, és éljük át az isteni ajándékot.

Erre biztatott az esten a kötetet kiadó, Telecskán szerveződő Szélcsengő Mozgalom elnöke, dr. Horváth Gyula ügyvéd is, aki az esten egyértelműen megfogalmazta, hogy a család és szerelem igazán csakis a nő és férfi kapcsolatán alapulhat érzelmi és jogi szempontból egyaránt. Az est házigazdája, Lennert Móger Timea újságíró, költő, mindezek után mégis feladata a leckét, amikor sokunk számára fájó kérdésről, a szülőföldhöz való ragaszkodásról, az elvágyódásról és visszatérésről, a honvágy átélésének keserű pillanatairól érdeklődött. A kötetben közvetetten ezekre a fájdalmas érzelmekre is találunk választ, mégpedig A lengyel balerina című történetből, amely a szerző előző riportkönyvében is megjelent. A lengyel balerina elvágyódik az egykori (még szovjet befolyás alatti) Lengyelországból, és mindent megtenne azért, hogy kijusson Nyugatra. Sikerül is, de Németországban a világot jelentő deszkák helyett csak egy éjjeli mulató várja. A fejlett és áhított Nyugaton a sikertelenség-élmény óriási, az öngyilkosság a „megoldás“ a kiúttalanságra, a tanulság pedig, hogy a politikai környezetet valóban nem érdemes hibáztatnunk a saját sikertelenségeinkért, de mégis érdemes tudatosítanunk, hogy az édeni Nyugat sem éden, és a paradicsomot mi találhatjuk meg önmagunkban, fizikai helyszínként lehet, hogy éppen Zomborban.

Friedrich Anna

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások
Balassy Ildikó
2022. 07. 12. [ 13:21 ]

Szükség lenne ilyen könnyű, politikamentes beszélgetésekre. A magyarországi Nők Lapja újságírói már régen gyakorolják ezt a műfajt. Kisebb falvakba is elmennek találkozni az olvasókkal, és elcsevegnek a könyveik vagy írásaik nyomán családról, szerelemről, szeretetről, békéről, szóval a mindennapi élethelyzetekről.