Vakcinaigazolvány

Illusztráció
Illusztráció

2021. május 7. [16:34]

Betűméret:                     

Mi tagadás, óriási öröm ért, amikor május 1-je előtt megérkezett a hír, hogy Nikola Selaković szerb és Szijjártó Péter magyar külügyminiszterek megállapodtak az immunizációról szóló igazolások kölcsönös elismeréséről. Ez számomra lényegében azt jelentette, hogy a két ország között szabad az utazás mindazok számára, akik felvették a vakcinát, vagy igazoltan átestek ezen a csúnya betegségen, amit az újfajta korona vírus okozott – tehát szabad az út előttem is.

Az utazási korlátok okozta, az enyémhez hasonló személyes lelki bajok bizonyára nem sokakat érintettek, hiszen az emberi találékonyság határtalan, és nagy igazság, hogy a szükség törvényt bont, tehát voltak eddig is kiskapuk a járványügyi előírások kényszerű megkerülésére. De én igyekeztem betartani a szabályokat, pedig Weöres Sándor is megírta az Örök pillanatról, hogy „…Van néha olyan pillanat,/ mely kilóg az időből/ mit kő nem óv, megőrzi ő, / bezárva kincses öklét,/ jövője nincs és multja sincs,/ ő maga az öröklét“, ami az én olvasatomban most azt jelenti, hogy a járvány alatt is lehettek volna múltra és jövőre szóló jogszerűségen kívüli pillanatok, és talán többet kellett volna kockáztatni. De én vigyáztam, hogy a rokoni szálak a szabályoknak megfelelően összeköthetők legyenek, és se betegség, se karantén ne akadályozza azt az eseteges fontos pillanatot, amikor szükség van rám.

Most szabad az út, és lehetővé váltak – egy magyar kormányinfón elhangzott szóhasználattal élve – a rokoni látogatások is (határon innen és határon túl), nem csak az üzleti célú utazások. Megvan a vakcina, megvan a védettségi igazolás.

Mégsem jó.

Olvasom, hogy a védettségi igazolvány alapján történő, határokon át történő szabad utazás lehetősége diszkrimináció azokkal szemben, akik nem akarják felvenni a védőoltást, mint ahogy diszkrimináció például a magyar termálfürdők látogatásának a lehetősége is. Merthogy ez a megkülönböztetett szabadság lényegében a demokrácia aláásása, visszaélés a járványügyi helyzettel, azok jogfosztása, akik valamilyen okból nem szándékozzák felvenni a védőoltást és a covid-19-en sem estek át.

Vannak kérdések, amelyek kapcsán – szomorúan bár – leszögezem, hogy nem értek hozzájuk és elfogadom a szakemberek általam vélt többségének a véleményét, miközben tisztelem mások jogait, hogy másként vélekedjenek: addig terjednek a jogaim, amig nem veszélyeztetek másokat, s ezt elvárom másoktól is.

Rég történt velem, hogy késő esti órában vásároltam egy németországi önkiszolgálóban, és egy palack bort is betettem a kosárba. A pénztárnál az órára néztek, és bár nyilvánvalóan látták, hogy rég elmúltam 18, a bort mégsem vehettem meg. A szabály az szabály. Bezdáni rokonaim, ismerősem – és jómagam is – autón Magyarországra indulva még csak véletlenül sem kóstoljuk meg a szomszéd frissiben főzött pálinkáját egy korty erejéig sem (pedig Szerbiában szabadna), mert a magyar törvények szerint zéró tolerancia van volán és alkohol között. Nehezen ment, de ahhoz is igazodni kellett, hogy az irodákban nem lehet dohányozni, horgászengedély hiányában elvben még keszeget sem szabad kifogni a csatorna parton (pedig gyerekkorunkban mekkora élmény volt a paprikás kenyérgalacsin-csali varázsereje!)… Vannak szabályok, amelyekhez akarva-akaratlanul igazodnunk kell.

Több, mint egy nehéz év van mögöttünk. Amikor tavaly márciusban szinte teljesen lebénult az élet és teljes volt a kilátástalanság - amit remény nélkül talán túl sem éltünk volna –, nem gondoltuk, hogy hónapok, évek telnek el, mire visszakapjuk a régi életünket. Ha beszélhetünk egyáltalán „régi életről“, hiszen mindannyian megváltoztunk a bezártságban. Nem csak a városi ember tartotta a tisztes távolságot az ismeretlen emberekkel szemben az utcán, buszokon, boltokban, hanem azok a falusi emberek is, akik korábban naponta vendégeskedtek egymásnál. Vigyázok, hogy ne ártsak neked! Ez volt a jelszó, és elmaradtak a közös kávézások, kézimunkázások, beszélgetések, sőt a virágpalánták cseréjei is…

Mi legyen tehát? A magam részéről örülök a lehetőségnek, hogy vakcinaigazolvány birtokában szabadabban élhetek, és nem gondolom, hogy a hatalom hordozói eme megkülönböztető intézkedéssel eleve mások kárára törnek. Aki nem akar védőoltást, kivárja a nyájimmunitást. Hozzáértők szerint az is eljön.

Friedrich Anna

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!