A gyakorlat megvan

Fogadni mernék, hogy nem tudják, hol van Surján!? No, ne aggódjanak, a katona korú migráns férfiak, illetve az őket irányító embercsempészek már nagyon is tudják. Ezt az Újvidéktől mintegy 120 kilométerre Bánátban, Bókánál, a román határ közelében a Temes mentén fekvő mesésen aranyos, néhány száz fő szerbet és magyart számláló kis falut egy újságírói portya alkalmával ismertem meg húsz évvel ezelőtt, és amikor megjelent a riport, ismerőseim közül sokan fordultak hozzám azzal a megjegyzéssel, hogy a faluról ők sohasem hallottak. Nos tehát, korunk vándorai már megtalálták, hasonlóan mint ahogy a szerb-magyar-román hármashatárra is eljutottak Rábéra. És mint minden faluban, Surjánban is vannak üres házak - különösen, hogy a viszonylagos közelség miatt sok belgrádi szerény nyugdíjas vásárolt itt potom áron házat főként a szép nyári napok eltöltésére –, a vándorok most azokban meghúzódva naponta próbálkozhatnak Románia felé. Ahogy eljön a szebb idő, kora hajnalban a réten “fagyos gombát szedve”, a szikes földön itt-ott kinőtt bozótok között cselezve szinte észrevétlenül át lehet jutni Bánát romániai részébe, addig pedig, amíg ez nem sikerül, még nyomasztóbbá lehet tenni a faluban élő, főként idős emberek egyébként is eléggé sivár életét...

Mindezek alapján úgy vélem, hogy jó szolgálatot tett Erdogan török elnök Európának azzal, hogy megnyitotta a határait a menekültek/migránsok előtt. Olyan értelemben vélem ezt jó szolgálatnak, hogy a nyugati média kénytelen tudósítani a török-görög határhelyzetről, és ezek nyomán olyan képek is eljutnak (véletlenül eljuthatnak)) a nyugati közvéleményhez, amelyekről világosan látni fogják, milyenek is az Európát mentsvárnak tekintő menekült/migráns katonakorú férfiak, akik ott álnnak a határt védő katonákkal szemben, és öklüket rázva követelőznek (miközben az előőrseik már eljutottak ide hozzánk). A látványból fakadó következtetés egyben nyomás az EU-s politikusokra és diplomatákra, akik most végre érzik és tudják, hogy Törökországgal meg kell egyezniük, a menekülteket/migránsokat pedig ott kell tartaniuk szülőföldjük közelében, mert ha megismétlődik a 2015-ös millliós migrációs hullám…

A 2015-ös hullám, ami után a nyugati világnak is “alkalma volt” megtapasztalni, hogy a közvetlen környezetükbe beékelődött idegenek követelőznek - pedig mosolyogva és vidáman szelfizve érkeztek. Mint ahogy a mi vajdasági határmenti falvaink lakói, ők is érzik, hogy a vándorok azt várják, a helyiek igazítsák az életüket az ő elvárásaikhoz és segítsék véghez vinni az ő elszánt akaratukat, csakhogy ezt náluk a média nemigen terjesztette. A német sajtó, amibe időnként alkalmam van betekinteni, nem foglalkozik ezzel hangsúlyozottan, viszont a szóbeszédben, az egyszerű emberek körében folyamatos ez a téma: lakás, szociális juttatás (a több feleségnek is), gondoskodás a nyelvtanulásról, sőt a gyerekek óvodai elhelyezéséről. Utóbbi kapcsán járt körbe ismeretségi körömben nem is olyan régen egy óvodai történet, nevezetesen, hogy egy adott intézménybe menekült fiúgyereket is behoztak a szülei, de kikötötték, hogy ha a gyereket tisztába kell tenni, “idegen nő”, sem az óvónő, sem a dadus nem nyúlhat hozzá, az csak férfinak megengedett. Így történt, hogy szükség esetén a német igazgatót hívták pelenkázni.

Ezek után gondolom azt, hogy nagy áttörés, ha a nyugati média most kénytelen mégis megmutatni az Európába érkezők másik arcát is.

Senki sem állíthatja, hogy nem változik meg a helyi emberek élete akkor, ha sokan vándorolnak be a környezetükbe. A vajdasági városokban és falvakban lassan már száz éve jól ismert jelenség az újonnan érkezettekhez történő alkalmazkodás. Mert akik jöttek, győztesnek vagy hatalom-közelieknek érezvén magukat általában úgy viszonyultak hozzánk, mint akiknek több jogaik vannak, kárpótlásul előző hányattatásaik miatt. Akik most jönnek egy másmilyen kultúrából Európába erőszakkal, akaratosan, emberi jogokra hivatkozva, hasonlóan úgy vélik, hogy minden megilleti őket, amiről ők azt gondolják, hogy igen.

Visszatérve a mi gondjainkhoz, tudjuk, hogy Szerbia hiába rendelkezik menekülteket befogadó központokkal, az ide érkezett vándorok nagy része nem igényli a legális elhelyezést, mert átgázolva rajtunk illegálisan minél előbb tovább akar állni, nem hogy adatokat szolgáltasson a szerb hatóságoknak. Talán éppen ez lenne az a pont, amely kapcsán nem csak Szerbiának, hanem előtte Észak Macedóniának és még előtte Görögországnak és Bulgáriának is szigorítania kellene: akiről nem derül ki, hogy ki is valójában, ne mozogjon szabadon. A gyakorlat megvan, emlékezzünk csak, hogy a délszláv háború idején az akkor még jugoszláv hatóságok mindenkit leállítottak a határok közelében, hogy ellenőrizzék a kilétét, különösen, amikor a katonaköteles férfiakat nem engedék ki az országból. Szóval, a hatósági képesség adott, az EU-diplomaták pedig segítsenek ennek az érvényesítésében, mert különben nem csak pelenkázással kell alkalmazkodni azokhoz, akik a mi legeldugodtabb falvainkat is megtalálják.