Šešelj, mint metafora

Újságkivágás 1992 áprilisából
Újságkivágás 1992 áprilisából

2018. április 19. [20:10]

Betűméret:                     

Nem hiszem el, amikor kiszámolom: 1992 áprilisa óta 2018 áprilisáig 26 év telt el! Ennyi idő alatt felnő, és érett, önállóan gondolkodó,az élet értékeit ismerő és értékelő személyiséggé fejlődik egy ember. Eközben hol tart ennyi idő alatt egy ország, adott esetben Szerbia és hol tartanak a politikusai…?

Tudják mi volt 26 évvel ezelőtt Szerbiában? Háborús idő volt az már, Jugoszlávia háborús körülmények között szétesett, és miközben hirtelen jött politikai megbízatásból Žabljakon (Montenegróban) sebtében készült az akkor már maradék Jugoszláviának, a csupán Montenegróból és Szerbiából álló (kis) Jugoszláviának az alkotmánya, az alatt Belgrádban a szerbiai parlamentben a képviselők a kisebbségekről, mint teherről beszéltek, akiknek „többletjogaik voltak” a régi Jugoszláviában.

Akkor történt, 1992 áprilisában, hogy a még demokratikusnak vélt Demokrata Párt egyik vezető politikusa (alelnöke), a később létrejött Szerbiai Demokrata Párt elnöke, dr. Vojislav Koštunica arról szónokolt, hogy a készülő új alkotmányban Vajdaság és Koszovó autonómiáját meg kell szüntetni. Egy másik doktor, a radikálisok vezére, dr. Vojislav Šešelj, szerb parlamenti képviselő (mert hogy már akkor is az volt) pedig szintén a kisebbségek helyzetével és jogaival foglalkozva azt mondta, hogy a horvátokat ki kell utasítani Szerbiából, ahogy „Tuđman tette a horvátországi szerbekkel” (pedig akkoriban még többnyire egyéni döntés alapján költöztek a horvátországi szerbek Szerbiába, a Vihar hadművelet csak 1995-ben volt, amikor 250 000 krajinai szerb Vajdaságnak vette az irányt). A szerbek elleni horvátországi tettekre hivatkozva Šešelj nagy részletességgel beszélt arról, hogyan rakná kamionokba a horvátokat, hogy ne legyen „nyugodt álmuk Slankamenben, Zimonyban és más helységekben, amíg nem költöznek el“. Később ez a hangulatkeltés, és konkrétan a szerémségi Herkóca horvát lakosságának az elüldözése be is került a hágai nemzetközi törvényszéken a Šešelj ellen készült vádiratba, ám mindezek ellenére a törvényszéknek, illetve a Hágában félbehagyott ügyekben az ENSZ-ben illetékes nemzetközi törvényszéki mechanizmusnak (MICT) összesen 15 év kellett, hogy emiatt elítéljék. Tíz évre, miután előzetesben már letöltött 11 évet (nehogy visszamenjen hozzájuk) és így most nyugodtan folytathatja Belgrádban azt, amit 2003-ban abbahagyott Hágába történt önkéntes távozásának évében.

Folytatja is, mint láttuk is. Április 18-án a Szerb Radikális Párt közölte, hogy parlamenti mandátummal rendelkező vezetőjük, Šešelj - miközben az épületben tartózkodott a horvát szábor delegációja - a szerb szkupstina bejáratánál megtaposta a horvát zászlót (felvétel nincs róla), odabent pedig leusztasázta a horvátokat. Tettét természetesen elítélték Belgrádban és Zágrábban is, de a következménye meglett: a horvát delegáció dolgát félbe hagyva elutazott. Most aztán próbálkozhatnak újra a szerb-horvát közeledéssel, ha tudnak ezek után.

Viszont ő, Šešelj, tud még tenni sok ilyen hasonlót, lehetséges tetteinek széles a tárháza – nyilatkozta később, és a 26 év alatt látottak és hallottak alapján erről nem lehet kétségünk. Exhibicionizmusa határtalan, csakhogy ezt a politikában teszi emberek üldözésével és emberéleteket követelő következményekkel, amelyekért már el is ítélték – mégis ott van, ahol nem kellene…

Volt idő, amikor Szerbiában számos kérdésben nem volt különbség hatalom és ellenzék között. Ugyanazt vallották, csak a csomagolás volt kicsit más. S bár 26 év alatt érett emberré nő egy gyerek, ennek az országnak a történetében a sok tanulságos traumatikus esemény ellenére, lám, azok még mindig befolyásolják a történéseket, akik nem nőttek fel. Ez, ami most történt Belgrádban, nem csupán szimpla incidens volt. Több, mint 26 éve zajlik folyamatosan és még a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló nemzetközi törvényszék sem volt képes a dolgok mögé látni. Sőt!

A szembenézés mindazzal, amit Šešelj metaforaként jelent a szerb közösségben egy kis hágai kitérővel magára a szerb közösségre maradt. Név szerint pedig azokra, akiknek azt még ennek a csaknem három évtizednek az elején meg kellett volna tenniük, mert már akkor is ott voltak, ahol a döntéseket hozták, és most is ott vannak. Csakhogy akkoriban, ismétlem, számos kérdésben nem volt különbség hatalom és ellenzék között, ugyanazt vallották, csak a csomagolás volt más. Ha esetükben az évek folyamán lehetséges a beérés és a nézetek megváltoztatása, akkor a színvallásnak is itt lenne az ideje. De hát késnek, az incidens miatt ezidáig még csak feljelentés sincs.

Friedrich Anna

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások
Zolidok
2018. 04. 20. [ 13:45 ]

Amikor kizavarták Hágából állítólag a végét járta a rákja miatt. Valakit nagyon hüjíthetett akkor.