Elhunyt a magyar légiutas-kísérő szakma megalapítója

Gerőfi Sándorné Ibolya, a Malév első főstewardesse, életének 92. évében hunyt el, maga után hagyva egy olyan örökséget, amely a magyar légi közlekedés történetében páratlan. Az Aeropark, Közép-Európa vezető repülőmúzeuma is megemlékezett róla, kiemelve, hogy Ibolya nemcsak a szakma alapjait fektette le, hanem generációkat nevelt ki, akik ma is hálával gondolnak rá.

Életének 92. évében elhunyt Gerőfi Sándorné Ibolya, a magyarországi légutas-kísérő szakma megalapítója, a Malév első főstewardesse

Gerőfi Sándorné 1957-ben került a Malévhez. Az ő nevéhez fűződött Magyarországon a légiutas-kísérő szakma oktatási anyagának kidolgozása, az új stewardessek kiképzése, munkájuk irányítása és ellenőrzése évtizedeken át.

Akkor kezdett a nemzeti légitársaságnál repülni, amikor a Li-2-esek mellé megérkeztek az első Il-14-esek, majd nem sokkal később a jóval nagyobbnak számító, már 100 utas szállítására alkalmas legendás Il-18-asok.

Ibolya az 1980-as évekig szolgálta a magyar légiközlekedést, ám nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba munkáját, igyekezett, minden egyes, általa kiképzett utaskísérő életét nyomon követni. Nekik és róluk emlékkönyvet készített, és sokakkal egészen haláláig ápolta a kapcsolatot.

Gerőfi Ibolya kiemelkedő alakja a magyar polgári repülésnek. Cserhalmi Imre Ki fog repülni? című, 1986-ban megjelent riportkönyvének egyik fejezetében is feltűnik a légitársaság első főstewardesse. A szerző jelen volt azon a vállalati búcsúztató ünnepségen, amelyet Ibolya visszavonulása alkalmából rendeztek Ferihegyen:

„Gerőfiné, Ibolya pedig egész magatartásával, megjelenésével, hallatlan kulturált beszédével percnyi kétséget sem hagy afelől, hogy mindig magas színvonalon tudta képviselni a vállalatot, hogy mindig tudott disztingválni, hogy tőle rosszat sok-sok éven át nem tanultak az ifjabb generációk. Elő is áll két sudár lány (bizony, már ők sem a legifjabb stewardessnemzedék tagjai), átadják a virágot és azt mondják: Köszönjük, Ibolya, hogy embert csináltál belőlünk! No, ezt már a katonás önfegyelmű Ibolya sem bírja szemnedvesedés nélkül, de hamar erőt vesz magán és már mosolygós, ahogyan vidám történetéhez illik.

– Mennyi mindent kéne még csinálni – sóhajt boldogan az ünnepelt, amikor a jövőről esik szó – és milyen szép is ez a hivatás, amelynek az a lényege, hogy ami egyéni bánat vagy öröm, azt mind befelé kell gyűrni. Amikor a Malévhoz kerültem, csak ketten voltunk. Amit én itt végigéltem, az volt a magyar polgári repülés nagy első felvonása. És hiszem, hogy amit létrehoztunk, az eszmei érték is, ami tovább marad és hat, mint a mi életünk. Különben meg fogom írni emlékeimet ezzel a címmel: A vak sztyuvi visszanéz – és már kacag megint, vele együtt a többiek”.

Mi ezekkel a sorokkal tisztelgünk Gerőfi Sándorné munkássága és emléke előtt, írja közösségi oldalán az Aeropark.