Népi kalendárium: Advent első vasárnapja

(Fotó: MTI)

2023. december 3. [9:23]

Betűméret:                     

Hamarosan eljön az ideje, hogy meggyújtsuk az első gyertyát az adventi koszorún. Az idei advent némiképp rendhagyó. Az advent a november 30-ához, azaz Szent András napjához legközelebb eső vasárnaptól számított négyhetes időszak, azonban 2023 egy kicsit eltér a korábban megszokottaktól.

Ezúttal ugyanis a december 3-ai vasárnapra esik advent első vasárnapja, ami azt jelenti, hogy éppen 24-én ér majd véget a várakozás időszaka. Ebből adódóan december 24-én délelőtt még az adventet ünnepeljük a templomokban, de az este már Jézus születéséről szól. Az adventi koszorú négy gyertyája Jézus eljövetelének közeledtét szimbolizálja, és mindegyiknek megvan a maga jelentése.

Az első a hitet jelképezi, Isten a megváltást elsőként ugyanis Ádámnak és Évának ajánlotta fel, így ez a hit szimbólumává vált. A katolikusoknál az első gyertya lila színű, amely a bűnbánatra utal, és azt idén december 3-án, e hét vasárnapján gyújtjuk meg.

Szent idők

Adventet régen szent időnek is nevezték, amikor az elcsendesedés volt a középpontban, és az emberek sokkal inkább éltek befelé, mint kifelé. Az idejük nagy részében csendben várták a karácsonyt, mégsem magányosan.

A régi adventi szokások mára többnyire feledésbe merültek és csak néhol őrzik a hagyományokat. Az időszak jellemzője volt, hogy a közös ünnepvárás összekovácsolta egy-egy település lakóit, hiszen a hagyományok ápolása soha nem magányos, sokkal inkább közösségi tevékenység volt.

Adventi angyalmisék

Advent első vasárnapja november 30-hoz, András napjához legközelebb eső vasárnap, amit az 5. század óta ünneplünk – ma már egészen másként, mint régen. Az advent szó latin eredetű: az adventus eljövetelt jelent, ami Jézus születésére utal, pontosabban a várakozás idejére. Az advent eredetileg a csendes visszavonulás időszaka, amikor befelé fordulunk, ezért régen az volt a természetes, hogy ilyenkor minden hangoskodással járó tevékenységet mellőztek – jellemzően vízkeresztig. Ebben az időszakban gyakran böjtöltek is az emberek, kevés húst ettek, és a napjaikat már kora reggel a templomban indították. A hajnali mise, a rorate alatt a gyerekek sem aludtak, sőt: hangosan énekeltek, hogy a hívők szeméből kiverjék az álmot, és misére hívják őket. A fiatal lányok ezt az alkalmat sem hagyták ki, ami a férjszerzést illeti: a harangozáskor cukrot ettek, mert úgy tartották, így nagyobb az esélye annak, hogy férjet édesgessenek magukhoz.

Láncos Miklós napja

A Mikulás legendája már felmenőink idejében is ismert volt, és ugyanúgy, ahogy most, régen is édességet hozott a gyerekeknek. A Dunántúlon azonban Láncos Miklós is járta a falvakat: fiatal fiúk láncokat csörgetve, koromfekete arccal vonultak végig az utcán, hogy elijesszék az ártó szellemeket. Ha hatékonynak ítélték meg az ijesztgetést a falubéliek, ajándékkal jutalmazták a fiatalokat.

Luca napja

Luca napját ma is sokan ismerik, de azt már kevesebben tudják, hogy nemcsak szék készült ezen a napon – amire ráállva megláthatták, ki a boszorkány –, hanem jósoltak is. Akinek nem volt elég a Katalin napi ágtörés és a rorate alatti cukorevés, az december 13-án Luca-cédulákkal is jósolhatott magának. A lánynak 12 darab papírfecnire 12 fiúnevet kellett felírnia, majd anélkül, hogy megnézte volna, minden nap el kellett dobnia egyet – az a név, amelyik utoljára maradt, az jelölte a leendő vőlegényt.

Szentcsaládjárás

A Szentcsaládjárás nem keverendő a betlehemezéssel. A Szentcsaládjárással Szűz Máriára és Józsefre emlékeztek régen, ahogy szállást kerestek Jézus születése előtt. Egyvalaki Józsefnek, más Szűz Máriának öltözött, és minden nap házról házra jártak egy, a szent családot ábrázoló képpel, szoborral. December 15-től minden nap más ház adott otthont a képnek.

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!