Az ígéret kegyetlen földje

A világ vezető lapjai sokáig fontolgatták, megjelentessék-e ezt a fotót. Azután java részük úgy döntött, “a fotó egy ikonikus pillanat, ami túlmutat magán a képen”

2019. június 28. [13:13]

Három évvel ezelőtt feladatul kaptam, hogy írjak egy fotóról. A képen Aylan Kurdi volt látható, egy hároméves kisfiú a homokos tengerparton, holtan, arccal a bodrumi strand homokjába fordulva. Mi tagadás, potyogtak a könnyeim, miközben írtam, mert a saját kisfiam járt az eszemben. Az eset akkor megdöbbenést keltett a világban. De ahogy minden csoda három napig tart, úgy az irdatlan hírfelhozatalban is hamarosan feledésbe merült az eset. A hírek később arról szóltak, hogy a család valahol Kanadában telepedett le.

A héten egy újabb sokkoló felvétel járta be a világsajtót. Fiatal apa és kislánya fekszik élettelenül a saras vízben a Rio Grande folyó szélén, a kislány holtában is átkarolja apja nyakát.

A tragédiát Julia Le Duc újságíró örökítette meg hétfőn, néhány órával azt követően, hogy az El Salvadorból menekülő Óscar Alberto Martínez Ramírez és 23 hónapos lánya, Valeria életét vesztette, miközben át akartak kelni a folyón Mexikóból az Egyesült Államokba.

A kép, amely a legdrámaibb módon világít rá arra, hogy a dél-amerikai bevándorlók milyen veszélyes utat tesznek meg a jobb élet reményében Amerika felé, viharos reakciókat váltott ki világszerte és felvetette annak kérdését is, hogy a Trump adminisztráció miként viszonyul a menekültekkel és gyerekeikkel szemben, miközben napvilágra kerültek olyan hírek is, miszerint gyerekek százait tartják bezárva a határon, sokszor embertelen körülmények között. A politikusok kapva kaptak az alkalmon, a demokraták szerint Trump lépései még százak halálát fogják előidézni, s a kongresszusban az eset jó alkalom volt a demokraták és republikánusok újabb összecsapására.

Aztán az is kiderült, hogy a tragédiát a túlsó partról tehetetlenül végignézte Tanja Martínez, a kislány édesanyja is. A fotós úgy tudja, a férfi először partra tette lányát, majd visszaindult a feleségéért. A kislány azonban megindult apja után, aki erre visszafordult. Ekkor azonban már nem tudtak megbirkózni a folyós erős sodrásával.

Abdullah Kurdi, a három évvel ezelőtt vízbe fúlt kisfiú édesapja, aki akkor másik fiát és feleségét is elvesztette, azt mondta, családja halála után a politikusok azt hangoztatták: Soha többé! és mindenki azt állította, hogy “tenni akar valamit, mert a fotó mélyen megérintette őket”. “És mi történik most? Az emberek továbbra is meghalnak és senki semmit nem tesz ennek megakadályozására”, emlékeztet cikkében a Guardian újságírója, Maya Goodfellow, aki szerint radikálisan meg kell változtatni a másik emberrel kapcsolatos nézeteinket.

Valaminek nyilván változnia kell. Ellenkező esetben az ilyen képek szépen belesimulnak a normális narratívába: gyorsan elfelejtődnek, megmagyarázódnak, igazolódnak, miközben a szenvedés folytatódik.

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!