74 euró

Illusztráció

2019. szeptember 19. [12:09]

74 euró. Ennyi a szerbiai polgárok által tavaly leperkált kenőpénz átlaga. Mindezt a javában dúló korrupcióellenes harc közepette hozta nyilvánosságra az EU által pénzelt Megelőzés és harc a korrupció ellen elnevezésű felmérés eredményeit ismertető csoport. Miközben gyorsan-frissen a munkaügyi miniszter is bejelentette ma, hogy személyesen is beáll a felügyelők közé, akik azért keresik fel a vállalatokat, építkezéseket, hogy lefüleljék azokat a munkáltatókat, akik feketén alkalmaznak dolgozókat.

A felmérés eredményei szerint a szerbiai polgárok megítélése szerint az orvosok és a rendőrök azok, akik leghajlamosabbak a korrupcióra, de nyomukban ott vannak az állami adminisztráció dolgozói és a vámosok is.

A tavaly végzett és idén feldolgozott felmérés adatai szerint a polgárok 71 százaléka számára a politikai pártok továbbra is a korrupció melegágyát jelentik, s elszomorító eredmény, hogy 63 százalékuk szerint ez a helyzet az igazságszolgáltatási intézményekben is.

A polgárok 70 százaléka tartja úgy, hogy az egészségügyben a kenőpénz avagy “virágnyelven”, a hálapénz a legnagyobb baj, mégis kétharmaduk úgy véli, az orvosoknak és nővéreknek adott ital, kávé, csokoládé, miegyéb nem tartozik ebbe a kategóriába. A polgárok szemében nincs jobb megítélése a szerbiai felsőoktatásnak sem, hiszen minden harmadik megkérdezett azt állította, hogy az egyetemi tanárok között is vannak korrumpáltak, majdnem egyharmaduk pedig ezt állította az oktatási minisztériumban dolgozókról is.

Nőtt azoknak a száma is, akiknek közvetlen kapcsolatuk van a korrupcióval: a megkérdezettek negyede állította, hogy került olyan helyzetbe, amikor kénytelen volt kenőpénzt adni.

Történt velem nem is olyan régen, hogy belefutottam a radarba. Ne szépítsünk: gyorsabban vezettem a megengedettnél, 67-tel mentem ott, ahol csak 60-nal szabad. Az intézkedő rendőr kérte a papírjaimat, közölte velem, hogy most gyorshajtásért meg kell (!) büntessen, mire én mondtam, hogy ez csak természetes. Ettől nagyon meglepődött, hátratolta a sapkáját és megvakarta a fejét. Azt is mondta, hogy neki most jegyzőkönyvet kell írnia és az időbe fog telni. Mondtam, mostmár mindegy, írja csak nyugodtan, kivárom. De az sok lesz, jegyezte meg. De ha azonnal befizetem, akkor a fele, ugye? – kérdeztem. Így igaz, hagyta rám és nem tágított a kocsi mellől. Pár percig még tartott a tanácstalansága, miközben a papírjaim után jól megnézte az autót is, elölről, hátulról és oldalról és akkor már sejtettem, merről fújhat a szél, de azt is tudtam, hogy egy intézkedő rendőr, ha nagyon akarja, úgyis talál valami hibát, amiért büntethet. Az én rendőröm viszont úgy tíz perc múlva nagyon lassan, de megindult a szolgálati kocsija felé, beült és azt hiszem, az maga volt a kínszenvedés a számára. Legalább fél órát tartott, míg megírta a jegyzőkönyvet, kirótta a büntetést, egyszer ki is szállt és még egyszer nyomatékosan felhívta a figyelmemet, hogy azért ez elég sokba fog kerülni, pedig csak hét kilométerrel léptem túl a határt, s láttam rajta, hogy átkozta azt a pillanatot, amikor a sors összehozta ezzel a bolond nővel, aki nem akarja megérteni azt, amit minden sofőr tud. Nevezetesen, hogy 1 ezres adott esetben szinte mindent elsimít. Én meg úgy voltam vele, a kezem törjön le, ha most a markába nyomom az ezrest. Másnap befizettem ennek a többszörösét. Lehet, hogy valóban bolond vagyok?

Náray Éva

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!