Temerin: Szombaton nyílik Illés Sándor emlékszobája

A temerini tájház kertjében a TAKT által épített új alkotóházban ( Tullabara, azaz JNA u. 126.) október 25-én 18 órai kezdettel avatják fel a település szülöttjének, a száz évvel ezelőtt született Illés Sándor írónak és publicistának az emlékszobáját, amit azokból a bútorokból, használati tárgyakból, könyvekből és kéziratokból rendeztek be, amelyeket a 2009-ben elhunyt szerző Budapesten élő örökösei bocsátottak a temeriniek rendelkezésére. Az emlékszoba átadásával egy időben szerény kiállítás keretében mutatják be az író életútjának és munkásságának több fontos állomását.

Illés Sándort ugyan regényei, novellái hírlapi tárcái és rádiós jegyzetei tették az egész Kárpát-medencében ismert szerzővé, pályáját mégis költőként kezdte Csillaghullás című, kötetbe gyűjtött, kései expresszionista érzületű, lázadó jajkiáltásaival – 1932-ben jelentek meg Újvidéken. Később szinte minden irodalmi műnemmel kísérletezett: adott ki szociográfiakötetet éppúgy, mint elbeszéléseket, tárcanovellákat, társadalmi, történelmi és ifjúsági regényeket. Műfordítói remeklése Miroslav Krleža Filip Latinovicz hazatérésének magyarra átültetése.

Újságírói pályáját a Temerini Újságban és az újvidéki Reggeli Újságban kezdte, eközben egy-egy, a magyarországi falukutató mozgalom ihlette társadalmi pillanatképet tett közzé szülőfalujáról a Hídban és a Kalangyában, később a zombori Új Híreket, majd a Délvidéket szerkesztette, majd a keleti frontra történt bevonulása után a Honvéd c. katonalapnál volt haditudósító. A nyugati szövetségesek fogságából viszonylag hamar hazatért, de miután értesült Andrée Dezsőnek, a Reggeli Újság szerkesztőjének a kivégzéséről, s bizalmasan megsúgták, hogy őt is le kívánják tartóztatni, átszökött a határon, Hartán, majd Budapesten élt, Veres Péter támogatásával újra kezdhette újságírói hivatását, s ahhoz élete végéig hű maradt, akárcsak a Magyar Nemzethez, ahová a Szabad Szó és a Friss Újság után került, majd vált az egész szerkesztőség közkedvelt Maci bácsijává. A kilencvenes években, Antal József kérésére, rövid ideig a veszprémi Új Híreket is szerkesztette, tárcaírója volt a katolikus Új Embernek és más lapoknak, s a Kossuth Rádiónak is.

Hosszú életpályája során több jelentős kitüntetést és díjat kapott, 1993-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki, de kiérdemelte, egyebek mellett, a Magyar Örökség, a Táncsics Mihály-, a Mikszáth Kálmán-díjat is.

Életműve a Vajdaság esztétikai kánonját formáló irodalomtörténészek számára hosszú ideig tabunak, mi több, vörös posztónak számított, ami mögött ideológiai és politikai előítéletek és megalkuvások húzódtak meg. Mindezt csak fölerősítette Sirató című regénye, mely nemcsak rendkívül hiteles tablója a délvidéki magyar mezővárosi társadalomnak, de megrázó dokumentuma az 1944-es temerini atrocitásoknak is.

A szervezők – a TAKT, a Múzeumbarátok Egyesülete és a Mušicki Művelődési és Tájékoztatás Központ – arra kérik Illés Sándor tisztelőit és olvasóit, hogy jelenlétükkel is erősítsék e kicsiny, de közösségünk számára oly fontos intézmény első lépéseit és fennmaradását!

Csorba Béla