Tömörség és játékosság

Néhány kérdés a „feltöltekező” Lennert Móger Tímeához

2012. november 23. [21:45]

Október 30-án mutatták be Szegeden, a 17. Őszi Kulturális Fesztivál eseményeként Lennert Móger Tímea: Kollázs című verseskötetét. A Doroszlón élő szerző első verseskönyve az Areión Könyvek egyikeként jelent meg, Pusztai Virág illusztrációival kiegészülve. Az ifjú költőnőt, újságírót, művelődésszervezőt kérdeztük munkásságáról, illetve a Kollázs című kötet megjelenésének körülményeiről.

Az Írjak? című versedben magad is boncolgatod a kérdést: kell-e egyáltalán tollat ragadni? Ezen felül, mi viszi rá az embert, méghozzá a próza eszközeivel élő újságírót arra, hogy versekbe tömörítse gondolatait? Azt írod, "a méhecske beporoz" - esetedben mi volt a méh, és honnan hozta a virágport?

- Ez amolyan költői kérdés a versben… Természetesen igen fontos, hogy elolvassák, amit leírsz, de azt tapasztalom, elsősorban a belső (vagy felső, külső) indíttatások azok amelyekre különösen érdemes odafigyelni. Eleinte a nagyon erős érzelmi ingerek hatására születtek a versek és az bizonyult a legsikerültebbnek, ha együltömben. Aztán ahogy kezdett a folyamat mind tudatosabbá válni, kezdtem rátalálni magamban a vers érlelési folyamataira. A tömörség pedig meghatározóvá vált bennük, de azt hiszem ez jellemzőm az (újság)írásban is, és az élőbeszédben is.

Költészeted folytonosságában fontos mérföldkő a Kollázs, mint az első köteted. Mi inspirált a versek ilyen jellegű rendezésére, összeállítására, miért most, és mit takar maga a cím: milyen alkotórészek építik, alakítják ki költészeted első Kollázsát, azaz mi alapján válogattál?

- Többször pályáztam már kézirattal. 2007-ben ennek köszönhetően a muzslai Sziveri János Művészeti Színpad Szélnek feszül a táj című versantológiájában is megjelenhetett több szövegem. Ugyanebben az évben a tornyosi (sajnos mára feloszlott) Mosoly vers -és énekmondó csoport készített performanszt a verseimből, Kónya Sándor versénekes pedig, akinek a megzenésítések köszönhetőek a produkcióban, a saját vers és kotta gyűjteményes köteteibe is belefoglalt néhányat. Rendszeresen publikálok szinte a legelejétől (2000 óta) viszont meggyőződésem, hogy semmi sem íródik meg előbb, mint az ideje volna. Az Areión Kulturális Egyesület ajánlatánál éreztem az alkotói szabadságnak azt a lehetőségét, amelyik beérlelhette végül ezt a gyűjteményt. Azért nevezem gyűjteménynek, mert a rostán azok a versek mentek át, amelyeket már valahol megjelenhettek, tehát megítéltettek valamiképp, de ezzel együtt beleillettek egy saját koncepciómba is.

Egyik kritikusod, Kovás Jolánka szerint is feszültséggel telítettek a verseid. Meddig lehet fokozni a feszültséget egy versben, illetve később, az összeállítás pillanataiban, a feszültség hogyan rendezhető el, vagy éppen be magába a kötetbe?

- Születésük időrendje szerint vannak egymás után sorakoztatva a szövegek. Ennél fogva úgy hullámoznak a hangulatok, illetve az indulatok benne, ahogy az elmúlt, több mint tíz év alatt bennem és körülöttem is. Nevezhetnénk őket akár naplóverseknek, de a Kollázs cím talán jobban meghatározza az egymásra vetített képek és hangulatok összességét. Leginkább viszont a könyvben szereplő Kollázs című vers jellege adta az ötletet a címválasztásnál.

Zomborban születtél, Doroszlón élsz – azt írod, ezek a helyek meghatároznak Téged. Konkrétan, hogyan vetül magukra a versekre e települések hangulata? Illetve mit érzel, hogyan hatott, illetve illeszkedett be maga a kötet a nyugat-bácskai, vagy akár a vajdaság miliőbe?

- A táj, az emberek közvetetten vannak jelen ezekben a versekben. A madarak (a doroszlói kötődésekkel is bíró Fehér Ferenc verseinek hatására akár), a vasárnapi reggelik és az értékrend, amit szerencsés esetben otthonról hozhat, vihet magával az ember – és nekem az otthont a Családom, Doroszló, Nyugat-Bácska, a Vajdaság jelenti. Így fokozatosan, szépen azt hiszem, sikerült mára felépülnie bennem. Kiépülnie meg a versnyelvnek sikerült, amelyik egyszerűen játékos, amellett igazán jól fogalmazta egy kedves barátom, egy irodalmár, hogy esetenként küzdés is a vajdasági posztmodern irodalmi hagyománnyal. A hatások szintjén biztosan az, minthogy olvastam Domonkos Istvánt, Tolnai Ottót és ezek az olvasatok nyilván beépültek a versnyelvembe.

Még egy kérdés a településeket illetően: köteted Szegeden jelent meg. Véletlenül alakult így, vagy valamilyen kapcsolat fűz akár az Areión Könyvek előző darabjaihoz, akár a városhoz magához?

- Több, számomra nagyon kedves személy él abban a városban. Volt idő, amikor úgy tűnt, közvetlenül is kötődöm majd Szegedhez hosszabb időre, aztán mégsem. Ezek még kamaszkori emlékek, de biztos vagyok benne, hogy valahol mélyen mégis meghatározzák a jelenlegi viszonyulásomat. Ez vissza is köszön a Szeged Effekt 2 (2012) antológiában megjelent versemben. Az Areión Kiadó jegyzi ezt a kötet is, ahogy a Szeged Effekt (2011) antológiát is, melyben szintén szerepelhetett a szövegem. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy náluk jelenhetett meg a Kolázs-kötet. Nem voltak mennyiségi megkötések, magam szerkeszthettem egybe a verseket, ahogyan jónak láttam és a kivitelezésnél is végig műhelymunka folyt. Pusztai Virág grafikusművésszel, aki a remek illusztrációkat készítette, folyamatosan értekeztünk. Az illusztrációktól kezdve a tördelésen át a kész kötetig mindenbe pontosan beleláthattam. Ezt tartom a helyes eljárásnak, de sajnos igen kevés kiadónál megy végbe ilyenfajta eleganciával a kiadási folyamat.

Válogatáskor sok vers esik a rosta áldozatául. Kilátásban van esetleg egy másik kötet, ahova azok bekerülhetnek, vagy egészen új irány(ok)ba nyitsz a jövőben, új tereket hódít meg költészeted?

- A tömörség és a nyelvi játékok is megmaradnak, úgy tűnik. Kibontódnak azonban, az újabb, hosszabbakra sikeredett szövegekben. A táj, a minket körülvevő és a bennünk levő is újraértelmeződik, köszönhetően Stock János fotóinak és Váradi Balázs rajzainak, fotómanipulációinak. Velük szintén ez az alkotóműhelyezésnek nevezhető munkafolyamat zajlik. Hol a kép, hol pedig a vers van előbb, a lényeg hogy interakcióba lépnek egymással ezek a különböző műfajú alkotások, végül pedig reméljük majd egy egészet alkotnak.
A zEtna webmagazin, valamint a szintén Areión Kiadói illetőségű SzegediLap.hu, a Sziveri János Művészeti Színpad, a Sikoly folyóirat, a pozsonyi ab-Art Kiadó és a Szőrös Kő folyóirat, valamint az Irodalmi Jelen szintén meghatározó műhelyek, fórumok számomra. Időnként pedig utak, a fizikai eltávolodás válik szükségessé. Jelenleg Hollandiában tartózkodom, a családunk egyik része, a bátyámék élnek itt, a holland-német-belga hármashatár mentén fekvő multikulturális kisvároskában, Vaalsban. Nem túl hosszú időre jöttem el, de máris érzem, hogy a jótékony hatással lesz a munkámra ez az erős környezetváltás. Feltöltekezve fogok hazatérni.
(Fotó: Stock János)
Rizsányi Attila

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!