Utólagos reflexiók a XII. Malomfesztiválról: Közösség, zene és szabadság

Három napon át ismét benépesült az Orom melletti szélmalom környéke: augusztus 6-a és 8-a között tizenkettedik alkalommal tartották meg a Malomfesztivált. Az idei rendezvény tudatosan visszatért a kezdetekhez: a nagyszínpad helyett a kisebb közösségekre, az emberi találkozásokra, a közös alkotásra és a természetközeli fesztiválélményre helyezte a hangsúlyt.

A szervezők már a fesztivál előtt jelezték, hogy az idei Malomfesztivál bizonyos értelemben „visszatérés a gyökerekhez”. Ez nem kevesebb programot jelentett, hanem másfajta hangsúlyokat. A nagyszabású produkciók helyett kisebb helyszínek, nappali foglalkozások, műhelyek és olyan események kerültek előtérbe, amelyekben a látogatók nem pusztán nézők, hanem résztvevők is lehettek.

A három zenei helyszínen vajdasági, szerbiai, magyarországi és külföldi előadók váltották egymást. Fellépett többek között a KOIKOI, a Repetitor, az amerikai Liturgy, a November Six, a JÜ, a Fetisch Section, a Hocuspony, a Lucy Dreamin és a HéBa. A koncertek mellett elektronikus zene, világzene és táncházak is színesítették a kínálatot.

A Malomfesztivál azonban ezúttal sem csupán zenei rendezvény volt. Az irodalmi programokban jelentős szerepet vállalt a Híd Kör Egyesület: kreatív írásműhelyeket, könyvbemutatókat, irodalmi és műfordítói beszélgetéseket szerveztek. A közönség többek között Berényi Sarolta és Celler Kiss Tamás köteteivel ismerkedhetett meg, szó esett a Híd folyóirat idei számairól, valamint Oláh Tamás vajdasági magyar színház- és identitástörténetekkel foglalkozó könyvéről is.

A fesztivál közéleti fórumnak is teret adott. A Vajdasági Magyar Alternatív Fórum, a MALTER rendezvényén az egyik legfontosabb vajdasági magyar közéleti kérdésről, a Magyar Nemzeti Tanács szerepéről és a kisebbségi autonómia működéséről beszélgettek. Egy másik fórumon a közösség jövője, a maradás és az elvándorlás, valamint a vajdasági magyar közélet lehetőségei kerültek terítékre.

A gyermekes családokat külön foglalkozások, interaktív előadások és kézműves programok várták, miközben a fesztivál létrejöttében az idén is fontos szerepet játszottak az önkéntesek. A rendezvény lebonyolításában 123-an segítettek.

A szombati zárónap egyik különlegessége a Nemzetközi Cigány Dal Napja volt, amelyhez a Malomfesztivál második alkalommal csatlakozott. Az Etnocamp színpadán a Vojake Shave, a Luma Dui és a Kale Lulugyi adott koncertet, hagyományos és autentikus roma zenével megmozgatva a közönséget. Az estét a Forrás zenekar táncháza zárta.

A fesztivál más helyszínei is megteltek élettel. Az Akácosban egymást követték a zenekarok, a tarlón és a Chill-zónában pedig azok találtak maguknak helyet, akik beszélgetni, pihenni vagy egyszerűen a természet közelségét élvezni szerettek volna. A bazársoron kézműves termékekből válogathattak a látogatók.

A vajdasági magyar sajtó helyszíni beszámolóiból talán leginkább az derül ki, hogy a Malomfesztivál különlegességét továbbra sem önmagában a fellépők névsora adja. Sokkal inkább az a közeg, amely az oromi szélmalom körül az elmúlt években kialakult: a kötetlenség, a természet közelsége, az együttlét és az az érzés, hogy a látogatók nem egy nagyszabású rendezvény névtelen közönségét, hanem néhány napra egy közösséget alkotnak.

Ezt támasztják alá a résztvevők beszámolói is. Volt, aki Budapestről már második alkalommal tért vissza Oromra, mert a fesztivál számára az otthonosság és a kapcsolódás élményét jelenti, más arról beszélt, hogy az itt születő ismeretségek és barátságok gyakran jóval tovább tartanak a három fesztiválnapnál.

Vasárnap hajnalban, a napfelkeltével elcsendesedett az oromi malom környéke. A XII. Malomfesztivál véget ért, ám éppen az idei, tudatosan kisebb léptékű rendezvény mutatta meg ismét, hogy a fesztivál ereje nem feltétlenül a méretében rejlik. Sokkal inkább abban a sajátos „malom-érzésben”, amely miatt évről évre sokan visszatérnek a vajdasági pusztába.