Jakobey Károly előtt tiszteleg a Vajdasági Magyar Képtár új kiállítása

Jakobey Károly (1826–1891), a 19. századi magyar festészet egyik jelentős alakja előtt tiszteleg a Vajdasági Magyar Képtár új tárlata.

A kiállítás mintegy hetven alkotáson keresztül mutatja be a bácskai származású művész életművét, és egyúttal arra is vállalkozik, hogy újra a figyelem középpontjába állítsa a mára részben feledésbe merült mestert.

Jakobey Károly Kulán született, majd családja Bajára költözött. Festészeti tanulmányait Marastoni Jakab pesti műtermében kezdte, később a bécsi Képzőművészeti Akadémián, majd Waldmüller híres magániskolájában képezte tovább magát. Olaszországi tanulmányútja és bécsi évei után 1850-ben tért vissza Magyarországra. A korszak egyik legismertebb portréfestőjeként tartották számon, Barabás Miklós mellett a pesti művészeti élet meghatározó alakja volt.

Művészetének középpontjában a portré- és történelmi festészet állt. A historizmus korának igényeit magas színvonalon szolgálta ki, emellett számos másolatot és egyházi megrendelésre készült alkotást is készített. Rendszeresen szerepelt a Pesti Műegylet és a Magyar Országos Képzőművészeti Társulat kiállításain, utóbbi alapító tagjai közé tartozott.

A mostani kiállítás különlegessége, hogy a művész fő művei a legjelentősebb magyar közgyűjteményekből érkeztek, emellett a Jakobey család örököseinek tulajdonában lévő hagyaték egy része is először látható a nagyközönség számára.

Jakobey neve Szabadkához is szorosan kötődik. A város vezetése tőle rendelte meg a régi városháza arcképcsarnokának első darabjait, és a helyi mecénások is rendszeresen bízták meg különböző munkákkal. Egyházi festőként számos bácskai templom oltár- és falképének elkészítésében vett részt. Munkái többek között Szabadkán, Bajmokon, Zomborban, Szivácon, Őrszálláson, Horgoson és Ókéren is megtalálhatók.

A tárlat nemcsak egy jelentős festő életművét mutatja be, hanem egy olyan alkotóét is, aki művészetével maradandó nyomot hagyott Bácska kulturális örökségében.