Meghalt Sonny Rollins, minden idők egyik legnagyobb jazz-szaxofonistája

Kilencvenöt éves korában meghalt Sonny Rollins, a modern jazz egyik legnagyobb hatású tenorszaxofonosa, akit „Saxophone Colossus” néven is emlegettek. Halálát hivatalos honlapján jelentették be; publicistája szerint hétfőn, Woodstockban lévő otthonában hunyt el. Rollins a bebop nemzedék egyik utolsó nagy alakja volt.

A 95 éves zenész halálhírét hivatalos honlapján jelentették be, publicistája, Terri Hinte pedig megerősítette, hogy Rollins hétfőn délután, New York állambeli Woodstockban lévő otthonában hunyt el. A halál okát nem közölték; a Guardian felidézte, hogy Rollins 2014-ben tüdőfibrózis miatt vonult vissza a fellépésektől.

Walter Theodore Rollins 1930-ban született New Yorkban, Harlemben nőtt fel, és már gyerekként szaxofonozni tanult. A második világháború utáni jazz egyik meghatározó nemzedékéhez tartozott: Miles Davisszel, Thelonious Monkkal, John Coltrane-nel, Dizzy Gillespie-vel, Max Roachcsal és Art Blakeyvel is dolgozott. Több mint hatvan albumot készített, és a bebop, a hard bop, majd a modern jazz egyik legfontosabb improvizátoraként tartották számon.

Legismertebb lemezei közé tartozik az 1956-os Saxophone Colossus, amelyen a St. Thomas című szerzemény is szerepel, valamint a Way Out West, a Freedom Suite és az 1962-es The Bridge. Utóbbi ahhoz az időszakhoz kötődik, amikor Rollins három évre visszavonult a nyilvános szerepléstől, és naponta hosszú órákon át a New York-i Williamsburg hídon gyakorolt, hogy tovább csiszolja játékát.

Rollins pályája nemcsak zenei teljesítménye, hanem állandó megújulási kényszere miatt is különleges volt. A hagyományos jazznyelvet karibi, calypso-, funk- és avantgárd elemekkel bővítette, 1966-ban pedig ő írta és játszotta a Michael Caine főszereplésével készült Alfie filmzenéjét. A nyolcvanas években a Rolling Stones Tattoo You című albumán is közreműködött.

Művészetét számos rangos elismeréssel díjazták: Grammy-életműdíjat kapott, elnyerte az amerikai Nemzeti Művészeti Érmet, és a Kennedy Center is kitüntette. A zenészt sokan a jazz egyik legnagyobb improvizátorának tartották; Barack Obama 2011-ben arról beszélt, hogy Rollins zenéje arra ösztönözte, merjen olyan kockázatokat vállalni, amelyeket máskülönben talán nem mert volna.

Rollins 2014 után már nem lépett fel, de tekintélye továbbra is meghatározó maradt. Életműve a modern jazz egyik alapköve: egyszerre testesítette meg a bebop korszak örökségét, az improvizáció szabadságát és azt a szüntelen keresést, amelyet maga is pályája középpontjának tartott.