Elhunyt Gál József, a Bucka Gányó Művésztelep alapítója

Életének 79. évében május 20-án, szerda reggel elhunyt Gál József, a szabadkai Bucka Gányó Művésztelep alapítója, szervezője, éltetője.

A művészetek számára nem túl kedvező időszakban, éppen 35 éve, 1991 május 10-én történt, hogy egy postás, ő volt Gál József és egy festő, ő volt Torok Sándor (1936–2006), megismerkedett egymással. Ismeretségükből barátság lett, kezdeményezésükből pedig megalakult a Közép-Európa első magánalkotóházának titulált Bucka Gányó Művésztelep.

Gál József a Gányó-soron levő hétvégi házát felajánlva, a képzőművészet, az irodalom, a zene kedvelőinek oázisát hozta létre. Az első összejövetelen tizennégy alkotó vett részt, Torok a művészeket hívta, ám a szervezőmunka, a művészek ellátása, a katalóguskészítés, a kiállítások megvalósítása Gál feladata volt. Munkájában felesége hathatós közreműködésére is szükség volt, hogy az idelátogató művészeknek minden feltételük meglegyen az alkotómunkához. Gál Magda volt az, aki biztosította számukra, hogy mindig legyen mit enni-inni.

Az alkotóház 1993-ban hivatalosan is művészteleppé alakult, azt mondják, ez lett Közép-Európa első, magánkézben levő művésztelepe. Már nem csak festők alkottak is, írók, zenészek, fotósok, filmesek, színészek is eljöttek a Gányó-sorra, megpihenni a kilencvenes évek háborúinak zajától.

Milan Konjović festőművész és Herceg János író voltak azok, akiket az elsők között vendégül láttak, de alkotott itt a vajdasági művészek színe-java: Torok Sándor, Dudás Sándor, Gyurkovics Hunor, Zsáki István, Penovác Endre, Petar Mojak, Moják Aranka, Égerházi Imre, Horváth János, Boško Karanović, Dragan Coha, Pavle Blesić, Benes József, Antal András, Katarina Tonković Marjanski, Nemes Fekete Edit, de tulajdonképpen képtelenség felsorolni mindenkit, hiszen 11 ország 357 alkotója fordult itt meg az évek során, még Argentínából, Svédországból is érkezett művész a nyári és a téli kéthetes alkotótáborokba.

Gyermek, ifjúsági és egyetemista táboraik is voltak. Ilyenkor az egész Gányó-sor művésztelep volt, hiszen az alkotókat a szomszédos hétvégi házakban szállásolták el, étkezni pedig Gálékhoz jártak.

Bela Duranci művészettörténész, aki maga is az alkotótábor egyik alapítója volt, 2001-ben, amikor a Bucka-Gányó Művésztelep megkapta a Forum Képzőművészeti Díjat, a Hídban a kezdeti évekről a következőket írta: „A művészek a körülmények és a pillanat ellenére – amely igazán nem kedvezett az alkotótevékenységnek – barátkoztak és dolgoztak. (...) Így jött létre, így küszködik a kegyetlen mindennapokkal, s így kap lendületet a képzőművészek rajongásától övezve immár tíz éve a Bucka-Gányó művésztelep, amely olyan, mint egy oázis a sivatag kietlenségében. A jóakaratú emberek gyűltek itt össze, alkotók és a művészet elkötelezettjei, akik a munka és barátság bizonyítékaként gazdagították a művésztelep gyűjteményét. Később bebizonyosodott, hogy az itt keletkezett alkotások némelyike vitathatatlan, tartós értéket képvisel, persze, bizonyára vannak félresikerült, kérészéletű munkák is”.

Az alkotótáborban készült munkákat pedig bemutatták Szabadkán kívül Belgrádban, Budapesten, Újvidéken, Debrecenben is.

2012. szeptember 24-én, már a Róka-tanyán megtartott egynapos alkotótábor volt az utolsó összejövetel, ezt Szekeres László emlékének szentelték. Akkor már megromlott egészségi állapota miatt a Gál házaspár nem tudta vállalni, hogy a Gányó-soron lássák vendégül az alkotókat.

Bajmokon, az 1944-es áldozatok emlékhelyén, az Akácfánál álló szobrok is a művésztelep magyarországi és szlovéniai művészeinek a munkái. A művésztelepen készült festmények, grafikák több közintézményben is megtalálhatók, a szabadkai Kortárs Galéria is több alkotást őriz. A Gányó-sori alkotóház udvarán levő szobrok, a Gálék által őrzött 300 festmény, kerámia, az emlékkönyvek – sok-sok olyan művész ittlétéről tanulságot téve, akik már nincsenek közöttünk – az első magán művésztelep huszonegy évet felölelő, fényes korszakáról vallanak.

“Ritkán találkoztam olyan emberrel, aki ennyire a művészetért élt, és ilyen önzetlenül segítette a festők, szobrászok, grafikusok érvényesülését”, írta róla a halálhír kapcsán Butterer Kis Márta, aki ugyancsak az alkotótábor résztvevője volt.

Gál Józsefet május 22-én 16 órakor kísérik utolsó útjára a bajmoki temetőben.