Elhunyt Sava Stepanov

Életének 73. évében tegnap Újvidéken váratlanul elhunyt Sava Stepanov művészettörténész, műkritikus.

Belgrádban diplomált a Bölcsészkar művészettörténet szakán, majd tanulmányai elvégzését követően az újvidéki Matica srpska képtárában kezdett el dolgozni. Első képzőművészeti szövegei a nyolcvanas évek elején jelentek meg. Kis híján fél évszázadon keresztül a vajdasági, de az egykori jugoszláv térség kortárs művészetét kísérte árgus figyelemmel, de nem csak a művészeti események krónikása volt, hanem aktív résztvevője, alakítója, szervezője is.

Nem túlzás azt állítani, hogy szinte valamennyi vajdasági művészt, élőt és holtat ismert és számon tartott. Bela Durancival közösen feltérképezték, nem ritkán fel is tárták a Vajdaság területén egykor és ma élők és alkotók művészetét, megmentve őket így a megsemmisítő feledéstől. “Sava Stepanov kritikai műhelyében elég hely jutott mindenkinek, aki komolyan gondolta a művészetet”, írta róla megemlékezésében dr. Danilo Vuksanović.

1977 és 1981 között az újvidéki Ifjúsági Tribün képzőművészeti szalonját vezette.1979 és 1993 között az újvidéki nagyposta melletti legendás Fotó Galériát irányította, ahol akkoriban nem csak az ország, de a világ legjobb fotósainak alkotásai is láthatók voltak. Később, 1993 és 2010 között a Zlatno oko Vizuális Központ igazgatója, 2011 és 2014 között a Vajdasági Művelődési Közont (ma Miloš Crnjanski nevét viseli) Most (Híd) galériáját vezette.

2019-ben értékes kortárs művészeti gyűjteményét a Matica srpska Galériának ajándékozta.

Nyugdíjba vonulását követőek is folytatta a munkát. A Vajdasági Művelődési Intézet kiadásában 2013-ban jelent meg a Rajzról és rajzolókról és 2014-ben a Művészet határok nélkül című tanulmánykötete.

Évekig együttműködött az újvidéki Bel Art Galériával, és dédelgetett álma vált valóra, amikor közösen létrehozták a Dunai dialógusok elnevezésű kortárs művészeti fesztivált, amelynek művészeti vezetője volt, s amely keretében számos külföldi, többek között kortárs magyarországi művész alkotását is bemutatta a vajdasági közönségnek. Tevékenységéért 2019-ben Teodor Pavlović Életmű-díjat kapott.

Munkája révén nagyon sokat tett azért, hogy megismertesse a kortárs szerbiai művészetet Magyarországon és a magyar művészetet Szerbiában. Ebbéli tevékenységét kiállítások sora tanúsítja. Egyik ilyen volt az a 2022-es tárlat, amelyet a budapesti Magyar Műhely Galériában rendezett, a Művészet határok nélkül projektum keretében, s amelyen a Budapesten élő és alkotó vajdasági képzőművészek, Bálind István, Milorad Krstić, dr. Máriás, Siflis András és Szombathy Bálint alkotásait mutatta be a pesti, majd később az újvidéki közönségnek, kiemelve, ezeknek az alkotóknak a művészetét a magyar és a jugoszláv kulturális térség egyaránt alakította.

Hihetetlen munkabírású és fáradhatatlanul lelkes, elképesztő tárgyi tudású ember volt. Azon a napon távozott közülünk, amikor a Miloš Crnjanski Vajdasági Kulturális Központnál megjelent a Konjović jelenség című monográfiája. Ma meg éppen egy kiállítást kellett volna megnyitnia Belgrádban.