Pacsér: Bemutatták Papp László Fehérre meszelt élet című könyvét

Papp László bemutatja 11. könyvét
Papp László bemutatja 11. könyvét (Fotó: Komáromi Gizella)
A kiadvány fordítója, recenzense és a szerző
A kiadvány fordítója, recenzense és a szerző (Fotó: Komáromi Gizella)
A közönség
A közönség (Fotó: Komáromi Gizella)
Betyárdalokat adott elő a citerazenekar és vegyes kórus
Betyárdalokat adott elő a citerazenekar és vegyes kórus (Fotó: Komáromi Dóra)

2020. szeptember 26. [11:54]

Betűméret:                     

Sok adatközlő és még több érdeklődő jelenlétében mutatták be Papp László Fehérre meszelt élet – Život okrečen u belo című, pacséri szállások-pačirski salaši alcímet viselő kétnyelvű könyvét. A rendezvénynek a Regionális Oktatási Központ adott helyet a helyi közösség és a Medgyesi-Daku alapítvány jóvoltából.

A részletes kiadvány a XIX. és XX. századbeli pacséri szállásokat mutatja be egykori szállástulajdonosok, illetve azok leszármazottai közlésére hagyatkozva. Az ő jóvoltukból olvashatunk hiteles történeteket az egykori tanyai életről, egy-egy szállás keletkezéséről és megszűnéséről, az ottani gazdálkodásról, az épületek jellegzetességeiről számos fényképpel kiegészítve.

Mint Papp László elmondta, nehezen fogott hozzá a téma feldolgozásához, mivel a néprajz távol áll tőle. Szombathy Zoltán, a falu további tanácselnöke kérte meg, hogy látogasson el az édesapjához, hisz a családi összejövetelek alkalmából gyakran az egykori tanyavilág a téma. „Először azt gondoltam, hogy ennek kár nekifogni, mert valószínű, hogy az ő édesapján kívül nincs is más, aki tudna a szállásokról beszélni, hiszen a határban nincs is szállás. Kiderült, hogy három szállás még van, és Szombathy Laci bácsi annyira élvezettel és annyira részletesen mesélt a szállásról, hogy felkeltette az érdeklődésemet” – vallotta a szerző. Azután már nem volt nehéz beszélgetőtársakat találni, hisz egymást javasolták az egykori tulajdonosok, illetve leszármazottaik. „Meglepetésemre, 54 olyan személyt találtam, akik szálláson éltek vagy a gyermekkorukban, vagy a felnőttkorukban. Ők életszerűen tudtak beszélni, és ami meglepő volt, hogy tudtak a szállásokról képeket mutogatni”- mesélte lelkesen Papp László. Ily módon 73 szállásról készült autentikus leírás, de összesen 318 szálláscímet tudott felkutatni. Többek között azt is tudatta, hogy habár nem volt könnyű az élet a szállásokon, „egyetlen olyan adatközlő sem volt, aki azt mondta volna, hogy nem szeretett a szálláson, hanem mindig azzal álmodik, visszavágyik oda, hiszen ott csendes, békés nyugodt életük volt.”

A könyv recenzense és lektora, dr. Pénovátz Antal véleményezésében kifejtette, hogy a szerző még jókor gyűjtötte össze a közölt adatokat, hiszen a ma már 60-70 éves visszaemlékezők is egyre kevesebben vannak. „Persze ezeknek a visszaemlékezéseknek alapján nem egészen lépték szerinti helyszínrajzok készültek, de nem is ez volt a szándék, és a lényeg sem ez, hanem hogy ami már egyszer megvolt, az ne menjen veszendőbe, hogy mielőtt teljesen törlődnék az emlékezetből, a múltjuk iránt érdeklődő újabb nemzedéknek valamiféle fogódzót nyújtson ahhoz, hogy elképzelhessék: hol is éltek, gazdálkodtak a XIX. század derekától a XX. század utolsó harmadáig paraszti gazdálkodást folytató őseik” – áll a lektori véleményben.

A könyv fordítója Sakalija Piroska elmondta, hogy a legnagyobb kihívást az akkori használati tárgyak, mezőgazdasági eszközök, mezőgazdasági gépek elnevezéseinek fordítása okozta számára. Felszólalásában kifejtette: „Hiszem azt, hogy a könyv címe, a Fehérre meszelt élet szimbolikus jelentéssel is bír, mert abban az időben az emberek valóban tisztán éltek, tisztelve Istent és embertársaikat. Jelen írás egy letűnt idő emlékéről szól, minden szépségével és nehézségeivel egyaránt. Nehéz élet volt ez, de azt hiszem, talán mégis boldogabb attól, amiben mi ma élünk.”

A kutatómunkát és a könyv megjelenését Topolya község, a pacséri helyi közösség és a Medgyesi-Daku Alapítvány támogatta. A borító ifj. Papp László munkája Helena Živanović Takács Iván-szállásról készített festményének felhasználásával.

A könyvbemutatót alkalmi műsorral tették emlékezetesebbé a helybeli iskola diákjai, valamint a Pacséri Magyar Dalkör - citerazenekar és vegyes kórus.

A rendezvény végén a szerző egy-egy könyvet adományozott az adatszolgáltatóknak és dedikálta a megvásárolt példányokat.

Komáromi Gizella

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások
Nagy Bata Károly
2020. 09. 26. [ 17:07 ]

Minden tiszteletem a könyv szerzőjének, és a segítőinek! Magam is tanyán születtem, az oromi Fehér út 77.-ben. A szüleink, testvéreim, és én is a szomszédos Bagi iskolába jártam, aztán Oromra. Szegényesen, egyszerűen éltünk, "fehérre meszelt" volt a tanyánk, az életünk. A természettel egybefonódva töltöttük a napjainkat, tisztelve az embereket, az állatokat, a növényeket. . . Sajnos, messze tőlünk már kotyvasztották elűzetésünk "mérgeit", módozatait! Sikerrel végre is hajtották aljas tervüket.