Hogyan éltünk itt, Vajdaságban az elmúlt évtizedekben?

Zentán mutatták be Dudás Károly Nem éltünk gyöngyszigeten című kötetét

Gruik Ibolya és Dudás Károly üdvözli a közönséget
Gruik Ibolya és Dudás Károly üdvözli a közönséget (Fotó: Rúzsa Mária)

2018. január 19. [8:41]

Betűméret:                     

Csütörtökön este Zentán bemutatták Dudás Károly Nem éltünk gyöngyszigeten című kötetét. A szerzővel Gruik Ibolya újságíró beszélgetett.

Az elmúlt évtizedekből származó írások között szerepelnek a szerző által válogatott riportok, interjúk, vezércikkek, kommentárok, jegyzetek. A gyűjteményes kötet a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában jelent meg. Gruik Ibolyai kérdései során bemutatkozott az író, a sokoldalú, nyitott publicista és a közösségért munkálkodó ember.

Az írások zöme a Képes Ifjúság lapjain jelent meg több mint harminc évvel ezelőtt. „Kis Puszták népének” nevezték ezeket a különleges szociográfiai írásokat, vagy nagy riportokat. Bori Imre finomítva a besorolást „szociográfiai etűdöknek” keresztelte, mivel nem szorosan tudományos megközelítésük volt. – hangzott el a kötet ismertetése során.

„Csak akkor van létjogosultsága ennek a fajta írásművészetnek, ha irodalmi” - fogalmazott Dudás Károly. S ma is ugyanez a véleménye az újságírásról: hiába végez valaki nagy tudományos feltárást, hogyha nem tud írni.

Az elhangzott kérdésekkel az interjúk keletkezésének időszakát elevenítették fel a könyvbemutatón. Kitértek arra is, hogy a Képes Ifjúság nem csak a középiskolások lapja volt, hanem az idősebb nemzedékeké is. Abban az időben 12 ezres példányszámban jelent meg, Horvátországban is elkelt belőle 1500. Akkoriban nagyobb becsülete volt az írott szónak, sokat változott a világ – emelte ki Dudás Káros. - Baranya nagyon kedves hely volt a számukra, de ezen kívül is számtalan faluba és településre eljutottak az irodalmi estekkel. Legtöbbször az íróval tartottak barátai, Dormán László és Maurits Ferenc is. A zentai könyvbemutató eseményét emiatt egészítették ki éppen Dormán László fekete-fehér fotói.

A könyv egyik fejezetében azok az írások kaptak helyet, melyek mind idős emberekről szólnak. Nagy-nagy szeretettel készültek ezek a riportok. Egykor 23-24 évesen írta ezeket Dudás Károly. „Ma is nagy szükségünk lenne az öregek élettapasztalatára, életbölcsességeikre, micsoda kárt okozunk azzal, hogy félretesszük őket, nem figyelünk rájuk” – állapította meg a szerző a beszélgetés során.

Az esten szóba került Maradék, az elfogyó délvidéki kicsi település, az író származása, a dolgos, földeket művelő család, az otthonról kapott nevelés, Csantavér, a szülőhelye, s bemutatkozott a közösségi ember is. A zárszóba pedig megmaradásunkról kiemelte, hogy a magyarság Vajdaságban már 100 éve bajban van. Az értelmiségi embereknek fel kell vállalniuk a közösségi szerepeket. Német László mondatát idézve: „tengés helyett a küldetést kell választani” – ez menthet meg minket.

A szociográfiai írásokat tartalmazó köteteket a beszélgetés után megvásárolhatta és dedikáltathatta a megjelent közönség.

Rúzsa Mária

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!