Következetes következetlenség

Mikor lesz Szerbia az Európai Unió tagja?

(Fotó: N1)

2021. október 20. [11:25]

Betűméret:                     

Az Európai Unió és szervei a héten is sokadszor bizonyították, hogy az elvi kinyilatkoztatások ellenére, miszerint a Nyugat-Balkán-i térség jövőjét saját soraikban képzelik, egyelőre fogalmuk sincs arról, hogy mit kezdjenek az érintett 6 országgal. Ugyanis alig néhány nappal azután, hogy a szlovéniai Brdóban megtartott csúcstalálkozón nem voltak hajlandók megszavazni 2030-at mint a csatlakozás céldátumát, most megszavazták a haladással kecsegtető idei országjelentéseket. Ezek Szerbiára vonatkozó részében egyértelmű haladásról beszélnek és nem minden alap nélkül jelentette ki Ana Brnabić miniszterelnök, hogy ilyen kedvező értékelést még nem adtak az országról.

Persze lehetne árnyaltabban is fogalmazni, mert a lényeg azért mégiscsak az, hogy Szerbia esetében egyetlen téren sem állapítottak meg visszalépést, a haladás mérsékelt és továbbra is megmaradnak a házi feladatok. Mármint továbbra is nagyobb erőfeszítéseket és főleg eredményeket várnak el a korrupcióellenes harcban, a sajtószabadság biztosításában, a háború bűnösöknek a hazai bíróságok elé állításában és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben. Azt is több mint világosan kimondták, hogy Szerbia uniós felzárkózásának üteme továbbra is elsősorban a jog uralmának kiterjesztésétől és a Koszovóval való kapcsolatok normalizálásától függ. Ez utóbbiakat viszont éppen mindennek, csak normálisnak nem lehet nevezni.

Amikor ezeket a sorokat írom, még egy nap sem múlt el a jelentések közzététele óta és meglehetősen kevés a reagálás. A szerb miniszterelnökét már említettem és a civil szféra képviseletében jelentkezett Suzana Grubješić, a demokraták egykori minisztere, aki ugyancsak konstatálja az elismerő értékeléseket, de arra hívja fel a figyelmet, hogy továbbra is kétséges, hogy Szerbia bármikor az Unió tagjává válik. És elnézve az Unió hozzáállását, meg főleg belső vitáit, egyáltalán nem légből kapott ez a figyelmeztetés. Hallatták hangjukat az Európai parlament Szocialista és demokrata frakciójának a képviselői is, akik azt rójják fel a jelentésnek, hogy nem fordít kellő figyelmet az emberi jogokra és a joguralomra és külön hangsúlyozzák, hogy ezt ők főleg Szerbia esetében sérelmezik.

Amire én személy szerint kíváncsi vagyok, az az, hogy mit kezdenek az Uniós tagállamok ezzel az országjelentéssel. Ugyanis az a tény, hogy Várhelyi Olivér bővítési biztos Szerbia esetében az új szóhasználat szerint két klaszter, ami a régi nomenklatúrában több tárgyalási fejezetet jelent, megnyitását javasolja, az igazi döntéshozókat, vagyis a tagállamokat semmire sem kötelezi. Viszont egy-egy klasztert csak akkor lehet megnyitni, ha erre rábólint az Unió mindegyik tagállama. Lehet, hogy túl borúlátó vagyok, de kimondom, hogy személy szerint meglepődnék, ha Szerbia még az idén jelentős lépést tehetne meg a csatlakozási folyamatban. Egy kis belemagyarázással ez akár kiolvasható az alapjában tényleg jóindulatú országjelentésből és a bővítési biztos indoklásából, ugyanis részükről elvárás, hogy az igazságüggyel kapcsolatos alkotmánymódosítás még az idén megtörténjen. Azonban, aki kicsit is ismeri az alktománymódosítás procedúráját, az tudja, hogy ezt két és fél hónap leforgása alatt lehetetlen véghez vinni. És akkor már meg is lehet az indoklás arra, hogy miért nem történt az idén sem fejezet-, illetve most már klasztermegnyitás.

Nem tudom, hogy mennyire tudatosan, de az Európai Bizottság jelentése és főleg a bővítési biztos világosan üzent a szerbiai ellenzéknek is. Mégpedig azzal, hogy megdicsérte a szerbiai hatalom és az ellenzék között közvetítő európai képviselőket, sőt Ivica Dačić köztársasági házelnököt is, azért hogy közreműködtek a megállapodás elérésében. Nekem ezzel egy gondom van, de az nagy, konkrétan az, hogy én nem láttam semmilyen megállapodást, hiszen a zárótárgyalásokról a szerb ellenzéki pártok egy része kivonult és jelezte azt is, hogy részükről véget is értek az egyeztetések. Brüsszel azonban messze van, nyilván ezt onnan nem látták, vagy nem akarják látni és világosan megüzenték, arra számítanak, hogy mindegyik itteni párt részt vesz a tavaszra esedékes választásokon.

Ezzel nem könnyítették meg az itteni ellenzék helyzetét, nyilván nem is ez volt a céljuk, és végső soron nem is ez a feladatuk, amely még mindig nem jelentette be nyilvánosan a választásokon való indulását. Ennek megfelelően azt meg még annyira sem döntötte el, hogy megpróbál-e egy menetoszlopot szervezni, vagy pedig, a realitásokat figyelembe véve, két-három listával igyekszik leváltani a most még leválthatatlannak tűnő hatalmat. Amely úgy tesz, mint az Európai Unió, vagyis elfogadottnak veszi a megállapodás tényét, megkezdte a médiát ellenőrző testület felállítását, annak a törvénymódosításnak viszont még nincs nyoma, amelynek alapján a Köztársasági választási bizottsága is bevehetnének néhány ellenzéki pártot. Azt is világosan jelezték, hogy mire számíthat tavaszra az ellenzék a választások napján, azzal, hogy a vasárnapi negotini önkormányzati választások idején rendőrségi beszélgetésekre invitálták az ellenzéki urnaőrök egy részét.

Guszton András

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!