Ledolgozott évtizedek, szerény nyugdíjak

Jelentős különbség alakult ki Szerbiában a munkából származó jövedelmek és a nyugdíjak között. A Köztársasági Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap legfrissebb adatai szerint augusztusban az átlagnyugdíj 56.813 dinár volt.

Összehasonlításként: a júniusi nettó átlagkereset 120.401 dinárt tett ki, vagyis az átlagos nyugdíj ennek kevesebb mint felét érte el. A különbség azért is figyelemre méltó, mert a nyugdíjak nagyságát alapvetően a szolgálati idő és az aktív évek alatt szerzett, járulékalapot képező keresetek határozzák meg.

Az átlagkereset ugyanakkor önmagában nem mutatja pontosan a szerbiai jövedelmi viszonyokat. A medián nettó kereset júniusban 94.281 dinár volt, ami azt jelenti, hogy a munkavállalók fele ennél kevesebbet keresett.

Az átlagnyugdíj azonban még ehhez képest is mintegy 37.500 dinárral alacsonyabb. A nyugdíjasok helyzetének megítélésénél az sem mellékes, hogy az átlag jelentős különbségeket takar: a korábbi statisztikák szerint az öregségi, a rokkantsági és a hozzátartozói nyugdíjak összege között is számottevő eltérések vannak, közölte a 021.rs portál.

A nyugdíjak finanszírozása ugyanakkor nem kizárólag a jelenlegi munkavállalók és munkáltatók által befizetett járulékokon alapul. A nyugdíjalap költségvetését állami transzferek is kiegészítik: a 2026-os pénzügyi tervben ezek arányát 22,1 százalékban határozták meg. Ez fontos pontosítás az eredeti elemzés azon állításához képest, amely szerint a szerb állam európai összehasonlításban rendkívül csekély költségvetési támogatást biztosítana a nyugdíjrendszernek. A gazdaságpolitikai kérdés ezért inkább az, hogy a járulékbevételek, a költségvetési támogatás és a gazdaság teljesítménye mellett hosszabb távon milyen nyugdíjszint tartható fenn anélkül, hogy aránytalanul növekednének az államháztartás terhei.

Beruházások vagy magasabb szociális kiadások?

A nyugdíjak nagysága egyúttal költségvetési prioritások kérdése is. Az államnak egyszerre kell finanszíroznia a nyugdíj- és egészségügyi rendszert, a közszolgáltatásokat és a beruházásokat, miközben az infrastruktúra fejlesztése maga is hozzájárulhat a későbbi gazdasági növekedéshez. A felvetés tehát nem egyszerűen az, hogy a beruházások helyett több pénzt kellene-e nyugdíjakra fordítani, hanem az is, hogy az állami fejlesztések milyen gazdasági megtérülést hoznak, mennyire átlátható a finanszírozásuk, és az elköltött közpénzhez képest mekkora társadalmi és gazdasági értéket teremtenek.

A két terület közötti átcsoportosítás nagyságrendjét jól érzékelteti az eredeti elemzés számítása, még ha az nem is tekinthető költségvetési előrejelzésnek. Eszerint 860 millió euró többletforrás fele, vagyis 430 millió euró nyugdíjakra fordítva mintegy 1,67 millió jogosult esetében fejenként évente nagyjából 257 eurót, havi szinten mintegy 21 eurót jelentene. Ha viszont a teljes 860 millió eurót osztanák szét a nyugdíjasok között, abból adódna az írásban szereplő, fejenként körülbelül 510 eurós éves összeg. Vagyis az eredeti szövegben szereplő havi 42,5 eurós emelés csak a teljes összeg nyugdíjakra fordításával jönne ki, nem annak feléből. A számítás ugyanakkor jól mutatja a gazdaságpolitikai döntések lényegét: ugyanazt a költségvetési forrást beruházásokra, szociális ellátásokra vagy más közfeladatokra is lehet fordítani, és minden választásnak van alternatív költsége.

Jelentős különbség alakult ki Szerbiában a munkából származó jövedelmek és a nyugdíjak között. A Köztársasági Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap legfrissebb adatai szerint augusztusban az átlagnyugdíj 56.813 dinár volt.

Összehasonlításként: a júniusi nettó átlagkereset 120.401 dinárt tett ki, vagyis az átlagos nyugdíj ennek kevesebb mint felét érte el. A különbség azért is figyelemre méltó, mert a nyugdíjak nagyságát alapvetően a szolgálati idő és az aktív évek alatt szerzett, járulékalapot képező keresetek határozzák meg.

Az átlagkereset ugyanakkor önmagában nem mutatja pontosan a szerbiai jövedelmi viszonyokat. A medián nettó kereset júniusban 94.281 dinár volt, ami azt jelenti, hogy a munkavállalók fele ennél kevesebbet keresett.

Az átlagnyugdíj azonban még ehhez képest is mintegy 37.500 dinárral alacsonyabb. A nyugdíjasok helyzetének megítélésénél az sem mellékes, hogy az átlag jelentős különbségeket takar: a korábbi statisztikák szerint az öregségi, a rokkantsági és a hozzátartozói nyugdíjak összege között is számottevő eltérések vannak, közölte a 021.rs portál.

A nyugdíjak finanszírozása ugyanakkor nem kizárólag a jelenlegi munkavállalók és munkáltatók által befizetett járulékokon alapul. A nyugdíjalap költségvetését állami transzferek is kiegészítik: a 2026-os pénzügyi tervben ezek arányát 22,1 százalékban határozták meg. Ez fontos pontosítás az eredeti elemzés azon állításához képest, amely szerint a szerb állam európai összehasonlításban rendkívül csekély költségvetési támogatást biztosítana a nyugdíjrendszernek. A gazdaságpolitikai kérdés ezért inkább az, hogy a járulékbevételek, a költségvetési támogatás és a gazdaság teljesítménye mellett hosszabb távon milyen nyugdíjszint tartható fenn anélkül, hogy aránytalanul növekednének az államháztartás terhei.