Globális felmelegedés: Hosszú távon nem fenntartható Velence?

A globális felmelegedés a gleccserek olvadásának és a tengervíz melegedése során fellépő hőtágulásnak köszönhetően világszerte felgyorsítja a tengerszint emelkedését. A part menti régiókat komolyan veszélyezteti a víz, Európában Velence kis ékszerdoboza van a legnagyobb veszélyben, azért is, mert talajszintje évente körülbelül 1 mm-rel süllyed a természetes földmozgások miatt. Ezt az emberi tevékenység, például a lagúna alóli talajvíz kiszivattyúzása is súlyosbította.

Az Adria királynője egy sekély parti lagúnában fekszik, ami varázslatos, de a tavaszi sirokkó szelek megerősödésével a viharos hullámok besodorják a vizet a lagúnába, a város felé, az áradások pedig extrém mértékűek lehetnek. De persze a város mindig szoros szimbiózisban állt a tengerrel, ez tette vonzóvá, egzotikussá, Velencévé. Az elmúlt évszázadban azonban egyre többször öntötte el a víz, és ahogy a tengerszint emelkedik, ahogy a város süllyed saját súlya alatt, úgy nő a veszély. Egy új tanulmány a Scientific Reports folyóiratban, amelyet az Index szemléz, a meglévő és potenciális alkalmazkodási stratégiákat értékelte az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) hatodik jelentésében szereplő tengerszint-emelkedési előrejelzések alapján.

2019-ben a súlyos áradások két halálesetet és több százmillió eurós kárt okoztak, többek között a Szent Márk-bazilikában. 2023-ban üvegakadályokat és egy 3,3 millió eurós helyreállítási tervet mutattak be a 900 éves templom védelme érdekében, ami továbbra is az árapály szeszélyeinek van kitéve. Velence ikonikus környezete, ami dúskál kulturális, műemléki és környezeti értékekben, 1987 óta az UNESCO világörökségi helyszínei között szerepel. A körülbelül 550 km² kiterjedésű régió a Földközi-tenger legnagyobb lagúnája, biológiai sokféleség és akvakultúra-tevékenység jellemzi, és persze rengeteg turistát vonz, évente több mint 22 milliót. Épp ez a tömeg nehezedik rá súlyosan, ezért is korlátozták már a belépők számát, de nem ezt az egyetlen óvintézkedést hozták meg.

Beüzemeltek egy mobil gátrendszert is, de úgy tűnik, ez sem elég. Lehet, hogy a várost el kell választani a lagúnától, az egész régiót le kell keríteni, vagy Velencét és lakosságát át kell telepíteni a szárazföld belsejébe.

Az árvízvédelmi rendszerét már korszerűsítették 6 milliárd euró ráfordításával, ebből építettek tengerfenékhez rögzített hatalmas acélkapukat, az úgynevezett Mose-gátakat. Amikor felemelik őket, hatékonyan elzárják a Velencei-lagúnát a nagyobb vízmennyiségtől. Segítségükkel az árvízkockázat jelenleg kezelhető, de egyre többször kell őket használni,

2020 és 2025 között a rendszert 108 dagálykor zárták le, de 2026 első 2 hónapjában már 30 alkalommal aktiválták.

Ahogy a tengerszint emelkedik, egyre gyakrabban kell bevetni, akár évente több hétre is, de ez csak egy alkalmi védelemre szánt rendszer, nem biztos, hogy állandóként is tudna funkcionálni. A gyakori lezárások pedig megzavarnák a hajózást és a turizmust, megváltoztatnák a lagúna ökológiáját, ráadásul jelentős szennyvíztisztító rendszereket, hatalmas szivattyúkat igényelnének a lagúna vízszintjének fenntartásához.

Az is felmerült, hogy meg kellene emelni a várost, de még alacsony felmelegedési szint mellett is nőni fog a tenger szintje – feltehetően évszázadokon keresztül –, úgyhogy valami radikálisabb intézkedésekre lehet szükség.

Egy, a város körüli töltésgyűrű fizikailag elválasztaná Velencét a lagúnától, ez már a század végére szükségessé válhat. Egy ilyen teljesen zárt lagúna – amelyet egy sokkal nagyobb „szupergát” véd, és folyamatos szivattyúzás támogat – akár 10 méteres tengerszint-emelkedéstől is megvédhetné a várost, de súlyos árat fizetne érte az élő lagúna.

Ezenkívül az egyetlen további lehetőség a város biztonságosabb területre költöztetése. Ezt a 2300 utánra jósolt emelkedés teszi majd szükségessé.

A gátak 500 millió és 4,5 milliárd euró közötti összegbe kerülnek. A lagúna lezárása egy szupergáttal több mint 30 milliárd euróba kerülhet, a város áthelyezése pedig akár 100 milliárd eurót is kóstálna. De nem ez az egyetlen gond, hanem hogy hogyan lehet egyáltalán beárazni Velence kulturális értékét.

Az intézkedések, bármelyik legyen is, olyan radikálisak, hogy nem képesek hosszú távon fenntartani a ma látható Velencét. Az analízisek szerint nincs optimális alkalmazkodási stratégia, túl sok szempontot kell figyelembe venni a lakosok jóllététől és biztonságától a gazdasági jóléten át a lagúna ökoszisztémáig. Ráadásul ezeknek az intézkedéseknek a teljes megvalósítása évtizedekig is eltarthat.

De legalább Velence polgárai és döntéshozói már foglalkoznak a problémával, szemben a többi sebezhető tengerparti várossal. Spanyolország tengerparti régiója szintén veszélyeztetett, de továbbra is vonzza a vállalkozásokat, a nyaralókat, a beköltözőket, még akkor is, ha az emelkedő tengerszint szűkíti a hosszú távú lehetőségek körét.