Szerbiában a hulladék alig 17 százalékát hasznosítják újra

Szerbiában a begyűjtött hulladék mindössze 17 százalékát hasznosítják újra, miközben évente mintegy 50 millió euró értékű nyersanyag vész el – írja a Biznis i finansije gazdasági portál. A szakértők szerint a visszaváltási rendszer, vagyis a betétdíjas rendszer bevezetése jelentősen növelhetné az arányt.

A becslések szerint évente mintegy 50 millió euró értékű nyersanyag vész el, amelyet nem nyernek vissza a hulladékból újrahasznosítással, és ebbe a számításba még nem tartozik bele a környezetet és a lakosság egészségét érő kár.

A Környezetvédelmi Ügynökség 2024-es jelentése szerint Szerbiában évente közel hárommillió tonna hulladék keletkezik, ebből a közművállalatok 88 százalékot, azaz 2,89 millió tonnát gyűjtenek be, miközben csupán 17 százalékot hasznosítanak újra.

Az Európai Unióban az újrahasznosítás átlaga 44 százalék, emellett jelentős mennyiségű hulladékot energiatermelés céljából elégetnek. Szerbiában ez a folyamat csak valamivel több mint egy éve indult meg, miután üzembe helyezték az első hulladékégetőt Vinčában, amely a hulladék mintegy 10 százalékát, vagyis évente 288 ezer tonnát alakít át hő- és villamos energiává.

A szemét nagy része válogatás nélkül kerül lerakókba: a 12 szabályos hulladéklerakó mellett 134 olyan önkormányzati lerakó működik, amely nem felel meg a biztonságos elhelyezés feltételeinek. A be nem gyűjtött hulladék jelentős része illegális lerakókra kerül.

Becslések szerint Szerbiában 2500 és 3500 között lehet az illegális hulladéklerakók száma, bár nem hivatalos források szerint ennél jóval több is lehet. Ezeken a helyeken a használt gumiabroncsok, háztartási gépek és bútorok mellett nagy mennyiségű csomagolási hulladék is felhalmozódik, amely a teljes szemétmennyiség közel egyharmadát teszi ki.

A 2009-ben elfogadott csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló törvény előírja, hogy a gyártók, importőrök és forgalmazók kötelesek gondoskodni a termékeik használata után keletkező hulladék kezeléséről. A „szennyező fizet” elv alapján a vállalatok finanszírozzák a begyűjtési rendszert. Ezt a kötelezettséget rendszerint úgy teljesítik, hogy díjat fizetnek az úgynevezett rendszerüzemeltetőknek, amelyek részben fedezik a közművállalatok, begyűjtők, vendéglátók és kereskedők költségeit.

A Környezetvédelmi Ügynökség előrejelzése szerint idén a csomagolási hulladék 69 százalékát kellene begyűjteni, és újrahasznosítani, ami azt jelentené, hogy a papír és karton 74, az üveg 50, a fém 46, a műanyag 42, a fa pedig 26 százalékos arányban kerülne újrahasznosításra.

„A csomagolásért viselt felelősség nem akkor ér véget, amikor a termék piacra kerül, hanem akkor kezdődik. A gyakorlatban a vállalatok többsége ezeket a kötelezettségeket engedéllyel rendelkező rendszerüzemeltetőkön keresztül teljesíti, mert ez a modell teszi lehetővé a begyűjtés hatékony megszervezését, a költségek optimalizálását és a célok rendszerszintű elérését. Kollektív megközelítés nélkül a kötelezettségek teljesítése a gazdaság nagy része számára működésileg és pénzügyileg fenntarthatatlan lenne” – mondta a Biznis i finansije portálnak Violeta Belanović Kokir, a Sekopak igazgatója.

A vállalatok két módon teljesíthetik kötelezettségeiket. Az egyik a kollektív rendszer, amikor a rendszerüzemeltetőnek kilogrammonként fizetnek, a díj pedig az anyag típusától függ. Ez a modell gazdaságilag és működésileg a leghatékonyabb, és mintegy 2000 céget foglal magában.

A másik lehetőség, hogy a vállalat közvetlenül az államnak fizet díjat, ha nem teljesíti a csomagolási hulladék kezelésére vonatkozó kötelezettségeit.

„Ilyenkor a Környezetvédelmi Ügynökség a forgalomba hozott termékekről szóló jelentések alapján határozza meg a befizetendő összeget, amely a költségvetésbe kerül. Ez a megoldás körülbelül 200 céget érint, de pénzügyileg kedvezőtlenebb, és célja, hogy ösztönözze a szervezett rendszerhez való csatlakozást. A lényeg ugyanis nem a díjfizetés, hanem a csomagolási hulladék tényleges és mérhető kezelése” – mondta Belanović Kokir.

Hozzátette: a rendszerüzemeltetők nem alapokba fizetik be a vállalatoktól származó pénzt, hanem közvetlenül a hulladékgazdálkodási rendszer működtetésére fordítják, beleértve a begyűjtést, szállítást, előkészítést, újrahasznosítást és az infrastruktúra fejlesztését.

„A fő probléma nem a szabályozásban, hanem annak végrehajtásában van. Az ellenőrzés egyenetlen, és vannak cégek, amelyek nem jelentik be a csomagolást, illetve nem teljesítik kötelezettségeiket. Ez torzítja a rendszert, mert

a szabálykövető vállalatokra nagyobb teher hárul, míg a kötelezettségeiket elkerülők tisztességtelen versenyelőnyhöz jutnak.

Javítani kellene az ellenőrzést, mert az eredmények a cégek bevonásának mértékétől és a szabályok következetes alkalmazásától függenek” – hangsúlyozta.

Mihail Mateski, a Szerbiai Újrahasznosítók Szövetsége igazgatója elmondta: a rendszerüzemeltetők szerződéseket kötnek a hulladékot begyűjtő közművállalatokkal, amelyeknek válogatniuk kellene az anyagot, mielőtt átadják az újrahasznosítóknak. Nem hivatalos adatok szerint azonban mintegy 150 közművállalat közül legfeljebb 30 százalék vesz részt aktívan az elsődleges hulladékválogatásban, míg másodlagos válogatásra mindössze 10–15 működő létesítmény áll rendelkezésre.

Évente mintegy 400 ezer tonna csomagolás kerül a piacra Szerbiában, amely használat után hulladékká válik: ebből körülbelül 125 ezer tonna papír és karton, 100 ezer tonna műanyag, 80 ezer tonna üveg, ugyanennyi fa és mintegy 20 ezer tonna fém. A legnagyobb arányban a papírt és kartont dolgozzák fel (mintegy 95 százalékban), míg a műanyag újrahasznosítása közel 80 százalékos. A lakossági hulladékból azonban jóval kevesebb kerül vissza a rendszerbe: például a PET-palackoknak csak 20–30 százaléka jut el újrahasznosításra a közművállalatok válogatása után.

Mateski szerint az újrahasznosítók kapacitása több mint kétszerese a begyűjtött mennyiségnek, ezért a cégek gyakran kénytelenek csomagolási hulladékot importálni a régióból.

Az ágazat régóta szorgalmazza a betétdíjas rendszer bevezetését, amely ösztönözné a lakosságot a csomagolás visszaváltására.

„Egy ilyen rendszerrel a begyűjtési arány meghaladhatná a 90 százalékot, ráadásul a hulladék minősége is jóval jobb lenne, így szinte közvetlenül alkalmas lenne újrahasznosításra. Ez hozzájárulna ahhoz is, hogy a lakosság szemlélete megváltozzon, és a hulladékot erőforrásként kezelje” – mondta.

Az újrahasznosítók által fizetett felvásárlási árak a piaci viszonyoktól függnek: a papírért és kartonért kilogrammonként 5–15 dinárt, a műanyagért 15–30 dinárt fizetnek, miközben a begyűjtők és közművállalatok további támogatást kapnak a rendszerüzemeltetőktől.