Nagy dolog a kis szerb autó

Vučić is kipróbálta a Fiat 500L új modelljét.
Vučić is kipróbálta a Fiat 500L új modelljét.

2017. május 29. [0:25]

Betűméret:                     

AZ UTOLSÓ GUFF. Mármint elnöki minőségében elhangzott feltételezhetően utolsó elszólása, amellyel tovább bővíti a nevéhez fűződő bakik, a helyzethez nem illő szófordulatok vagy egyenesen badarságok igencsak gazdag gyűjteményét. Az inkriminált kijelentés a Szerbiát és Bosznia-Hercegovinát összekötő Drina-híd szombati átadásán hangzott el, és úgy hangzik, hogy „Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság egy napon egyet fog jelenteni”. Amit nehéz másként értelmezni, mint a kettő egyesülését.

Nem tudni, hogy Tomislav Nikolić csupán Milorad Dodik banjalukai despota kedvébe akart járni jövendölésével, aki mint tudjuk, úton-útszélen azt hangoztatja, hogy Bosznia-Hercegovina széthullásra ítélt tákolmány, amelyből ők – mármint a boszniai szerbek – népszavazás útján ki fognak válni. Vagy csak az őszinteség vett rajta erőt, és kimondta azt, amit titkon maga is érez, vagyis hogy az entitásnak csatlakoznia kell az anyaországhoz. Csakhogy államfőként illene tartania magát a hivatalos állami politikához, amely kimondja, hogy Szerbia, mint a daytoni béke megállapodás aláírója tiszteletben tartja Bosznia-Hercegovina területi integritását. Annál is inkább illene ezt tennie, mert Belgrád előszeretettel tetszeleg a térség békeangyalának szerepében, a szóban forgó kijelentés viszont éppenséggel burkolt területi aspirációt sejtet.

Mindezek után az lenne rendjén, ha a kormány elhatárolódna a távozó elnök balszerencsés nyilatkozatától, ahogyan azt az ellenzéki a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) is követeli, de mérget vehetünk rá, hogy ez nem fog bekövetkezni. Valószínűleg már kormányszinten se veszik komolyan „Tomo” vélekedéseit, és úgy gondolják, hogy külföldön is csak legyintenek rá.

Csak reménykedhetünk, hogy új munkabeosztásában, mint a külön az ő számára kitalált „Oroszországgal és Kínával való nemzeti együttműködési tanács” elnöke már nem örvendezteti meg a nagyközönséget újabb guffokkal, vagy legalább is nem lesz annyit reflektorfényben, mint eddig, és nem fog minduntalan nyilatkozgatni.

SZÓVIRÁG. Nikolićtyal ellentétben lelki barátja és közös múltjukban gyökerező szövetségese, Aleksandar Vučić már sokkal kifinomultabban bánik a szavakkal, hozzá képest valóságos mestere a széles néprétegeket lenyűgöző populista szónoklatoknak. A napokban ezzel a hangzatos, ám filozófiai mélységű szóvirággal örvendeztette meg híveit: „Ez egy kis szerb autó, de nagy dolog államunk számára!”.

A Kragujevacon gyártott új típusú FIAT gépkocsi bemutatásán mondta ezt kamerába, miután tett egy díszkört az új járgánnyal, amellyel szemlátomást nagyon meg volt elégedve. Szavai kísértetiesen emlékeztettek Neil Armstrong amerikai űrhajós történelmi kijelentésére az első holdra szálláskor: „Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek”. Lehet, hogy miniszterelnökünknek is az járt az eszébe, hogy ez a „kis szerb autó” is olyan jelentős siker lesz az ország számára, mint az első holdutazás volt az emberiség számára.

Bár csak így lenne, noha az eddigiekben nem volt túl kapós a kragujevaci olasz gépkocsi. Egyedül azt furcsálltam a riportban, hogy egyetlen szóval sem említették, mennyibe fog kerülni ez a szerb csodaautó? Hány havi fizetésből vásárolhatja meg a szerencsés honpolgár, akinek az idén soha nem látott mértékben emelkedik majd a keresete? El sem merem képzelni, hogy kizárólag a külföldi piacra szánják a hazai autóipar eme kiváló termékét, miközben mi továbbra is a nyugaton kiselejtezett tizenéves tragacsokkal furikázunk.

Egyébként már annyira megszoktuk, hogy minden új üzemrészleget a kormányfő nyit meg, és ő mutatja be az új termékeket is, hogy az ilyen tévés jelenetek már egyáltalán nem meglepőek. Az ember csak ámul-bámul, hogy hogy jut ideje mindenhol megjelenni hol az ország egyik, hol meg a másik végében, amikor folyton arra panaszkodik, hogy rengeteg a munkája. Néha belenézek az égi csatornák jóvoltából a német tévéhíradóba is, de még egyetlen egyszer sem láttam, hogy Angela Merkel új üzemet adott volna át.

Hiába, a nyugati kényelemszeretet. Nem veszi a fáradságot magának, hogy szalagokat nyiszáljon a nagyközönség számára.

A HŰSÉG JUTALMA. Most már eldőlt, hogy Bratislav Gašić volt védelmi minisztert, a Szerb Haladópárt (SNS) alelnökét nevezik ki a Biztonsági-Információs Ügynökség (BIA) igazgatójává. A hírben nem is az a meghökkentő, hogy pártfunkcionárius kerül az állambiztonság élére (bár állítólag ideiglenesen felfüggeszti párttagságát), hiszen nálunk már a portás is párttag, hanem inkább az előzmények, az, hogy Gašićnak izléstelen szexista kijelentése miatt kellett feladnia a védelmi tárcát, mert olyan nagy volt a felháborodás újságírói körökben. A kinevezésről szóló döntést maga A. Vučić hozta meg, mint ahogyan a menesztéséről is ő döntött annak idején. Most a következőképpen indokolta meg újabb elhatározását:

„Igen, ő lesz a BIA főnöke, kiböjtölte, hogy másfél évig egyetlen funkciója sem volt. Nagyon sok jó tulajdonsággal rendelkezik, ő az az ember, aki mindent tud a biztonságról”.

Az embernek a szíve szakad meg, ha arra gondol, hogy szegény pártkáder teljes másfél évig kénytelen volt nélkülözni a funkciókat! Ha már a pártalelnökséget nyilván nem számolják funkciónak. Gondoljunk csak bele, nem lehetett könnyű annak, aki megszokta ezt a fajta elfoglaltságot. Ha valaki, hát ő biztosan megérdemli az előléptetést nem csak sztoikus magatartásáért és példás hűségéért, hanem azért is, mert mint hallottuk, számos jó tulajdonsággal rendelkezik. Volt ugyan egyéb afférja is, az a bizonyos helikopter baleset, amelyben heten vesztették életüket, amikor az ő utasítására ítéletidőben indultak útnak, de a katonai vizsgáló bizottság úgy találta, hogy senki sem felelős.

Mindez azonban feledésbe merült, hiszen egy hűséges pártkatona nem maradhat jutalom nélkül. De az is lehet, hogy az égiek is közbenjártak Gasic érdekében, mert közismerten buzgó hívő és templomépítő: szülővárosában, Kruševacon építtetett imaházat, amit az egyház azzal hálált meg, hogy az egyik fali freskón őt is megörökítették – öltönyben, nyakkendővel - a szentek társaságában. Csak azt nem tudtam kivenni, hogy volt-e glória az ő feje körül is, vagy csak a szenteké körül? Nem hiszem, hogy van még egy ország, ahol egy magas beosztású állami vezető vagy akár csak egy érdemes közéleti személyiség azzal dicsekedhet, hogy még életében szentképre került?

Szegény Neil Armstrong csak álmodozhatott ilyesmiről.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása


500 leütés maradt még

Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!